Márványművesek mézeskalácsháza

Szerző: Szuhai Barbara | 2024. jan. 21. | Blog

Évek óta izgatja a fantáziámat egy, a Móricz Zsigmond körtérre néző házak mögött, a kert végében, nagy fák árnyékában megbújó villa, aminek szerencsés lakói teljes csendben élvezhetik város közepi, zöld oázisukat. A háznak saját bejárata, sőt külön címe sincsen, a Bartók Béla út 49 kapuján át vezet be az út a domboldali meglepetéshez. A környékbeliek Detoma-házként ismerik, és a kezembe került eredeti terveken is ez a név szerepel. De kik voltak a Detomák, mit kerestek Pesten?

Az olasz vonal

A Hungaricana aranyat érő oldalán a huszadik század elején a mai Bartók Béla út 49 Fehérvári út 47-ként szerepel, majd 1920-ban változik az utca neve Horthy kormányzóéra, majd 1945-ben Bartók Bélára, de már 1920-tól a ma ismert számozással követik egymást az utat keretező bérházak. Egyelőre 1916-ban járunk, a levéltári iratok Detoma Alfonsnét jegyzik a ház, a és mögötte csak helyrajzi számmal illetett ingatlan tulajdonosaként. Detoma Alfonsné született Bartolotti Eghwert Emma különös neve a szomszédos ház iratain szerepel: Fischer József és Detoma Alfons építészek Emma édesapjának, Bartolotti Eghwert Edének tervezték a Körtérre néző, az anno Fehérvári út 47, ma Móricz Zsigmond körtér 1 szám alatt álló házat. Ez a két bérház épült a mézeskalácsház elé, két szomszédos, nagyjából egyforma méretű telekre.

Mindkét háztulajdonos neve olasz eredetre utal. Bartolotti Eghwert Ede 1860-ben született és mérnökember volt, ahogy a legtöbb lakó a közeli Műszaki Egyetem köré épülő, a huszadik század elején újonnan kiépülő Lágymányoson. Római eredetű családból származott és a Közmunkák Tanácsának volt főmérnöke a századfordulón, lánya férjével közös cége, az Építő és Telekértekesítő Részvénytársaság virágzó vállalkozás lehetett. Nem csak itt, hanem a Törökvészi úton is voltak ingatlanjai, amiket 1937-es halálakor gyermekeire hagyott.

A Detoma család még érdekesebb.

Antonio De Toma 1821-1895ig élt, a Novarra melletti Varallóban született és márványműves volt, ahogy a családjában nagyjából mindenki, generációkon át. Olaszországban a mai napig létező vállalkozásuk honlapja szerint Antonio 40 évig élt Bécsben, ahol a Burgteater, az Opera, Kunsthistorisches Museum, valamint a Parlament épületének márványmunkáin dolgozott. Ezeken kívül voltak megbízásai Prágában, Berlinben, Stockholmban, Szentpéterváron, Bukaresten, háza volt Berlinben és Bécsben. 1886-ban érkezett Magyarországra, hogy az akkor épülő esztergomi bazilika kupolájának és oldalfalainak márvány, illetve műmárvány díszítését elvégezze. A kupoladíszek Lippert József tervei szerint készültek, az oldalfalak 16 féle színben és mintázatban 5500 négyzetméteren dicsérik a De Toma mester munkáját. Pesten a Központi Papnevelő Intézet épületén is dolgozott.

A testvérek, társak és házak

A család második generációjának tagjai a még Olaszországban születetett, de már Pesten, vagyis inkább Budán élő testvérpár, magyarosított írással Detoma Alfons és Antal folytatta a családi vállalkozást. Antal márványműves, illetve „strucator és műmárványozó” valamint „mennyezetkészítő” mesterként szerepel a korabeli telefonkönyvekben, testvére pedig építész volt, a mai Bartók Béla úton és környékén nem kis számú bérház tervezője volt társával, Fischer Józseffel együtt. Fischer József néven két építészt jegyez a szakirodalom, egyikük a szecessziós századfordulón, a másik a huszadik század első felének bauhausos stílusában alkotott csodákat. Az idősebb generációt képviselő Fischer 1873-ban született Királyhidán és 1943-ban halt meg Pesten. Párizsban tanult az Ecole de Beaux Art-on, majd ő tervezte a milánói és londoni kiállítások pesti pavilonjait. Tagja volt az Olasz Képzőművészeti Akadémiának, és az Olasz Királyi Koronarendnek. Szorgalmas élete során 25 bárházat tervezett Pesten, csak a mai Bartók Béla úton hatot. Valamint villákat a Naphegyen és a Gellérthegyen, így a Móricz mögött rejtőzködő mézeskalácsházat is.

A villa

A levéltárban őrzött tervdokumentáció két homlokzati tervet őriz. Az első díszesebb falakat, színes üvegablakokat, mintás ablakkeretet, a főhomlokzat felső harmadában szentek szobrait ábrázolja. A második terv letisztultabb, dísztelenebb és egyúttal ismerősebb képet tár elénk: ez épült meg, legalábbis erre hasonlít ma a ház így az első 110 év után. Kicsit Kós Károlyos hangulatú a homlokzat fa berakásos díszítése és a főbejárathoz vezető fedett, oszlopos lépcsőfeljáró is. Nyoma sincsen színes üvegnek, de virágos vakolatdísznek sem az ablakok körül, bár a mai, szomorkás szürke szín is sokat ront az összképen. Az alaprajzok tágas belső tereket ígérnek. Az első verzió szerint az alagsorban a főút felé néző nagy iroda mögé szép nagy boros pince került, az inas szobája, és a szokásos kiszolgálóhelységek, mint mosókonyha, szenes-és fáspince mellé. A felső két szint szép, nagy, világos otthont mutat, nagy ablakok néztek a napsütötte kertre minden irányban. Az első szinten „úri szoba”, „női szalon” és hatalmas, 6x8m-es ebédlő volt, konyha, kamra és hall, a felső szinten a völgy felé nagy gyerekszoba nyílt a félköríves teraszra, mögötte a szülők szobája, tágas cselédszoba, fürdő és vendégszoba szolgálta a boldog első lakókat és vendégeiket. A szinteket félköríves lépcső kötötte össze, biztos szép volt a ház belül is, kényelmes, ember léptékű, mindez egy zöld oázisban, bérházak árnyékában, a város közepén.

A terveken csak „családi házként” szereplő, mesebeli házikó Detoma Alfonsné született Bartolotti Emma tulajdonában épült 1910-ben.

Lakók és virágok

A villa csöndjét biztosítandó két, a Bartolotti-Detoma család birtokában felépült bérház, az anno Fehérvári út 49 és 47, mai címén Móricz Zsigmond körtér 1 és Bartók Béla út 49 – mindkettő a Fischer-Detoma iroda tervei szerint épült. A telek felső harmadánál húzódott az övezethatár, vagyis a Főváros által villanegyed, és a bérházas beépítésre szánt, városias övezet találkozása a Gellérthegy oldalában. Ez tehette lehetővé, hogy egy keskeny, viszonylag mélyen a hegyoldalra húzódó telken két, stílusában és használatában is eltérő ház épülhessen: egy egy család kényelmét szolgáló villa, és egy soklakásos bérház.

A bérházakban is laktak érdekes emberek. A Móricz 1 a kisebbik, az első lakójegyzékek 8 lakástulajdonost sorolnak. Köztük például Székely Andor festőművészt, aki Hollósy tanítványa volt Párizsban és Székely Bertalané Pesten. Ő is járt a Julien Akadémiára Párizsban a századelőn, onnan datálódott életre szóló barátsága Czóbel Bélával. Alapítója volt a Magyar Akvarell és Pasztellfestők Egyesületének és színházi díszleteket készített Falus Elekkel. 1923-tól leginkább Párizsban élt könyvillusztrátorként, leghíresebb munkái Paul Valery könyveinek díszítése. Közeli barátja volt ifjabb báró Korányi Frigyes közgazdász-diplomata, a híres tüdőgyógyász professzor fia, aki 1923-24-ben Magyarország párizsi nagykövete volt. Ez a barátság tette lehetővé, hogy egy ideig Székely Andor vezesse a párizsi Magyar Házat, a Franciaországban élő magyarok megsegítésére létrehozott intézményt.

A Bartók Béla út 29 épületében a kezdetektől, 1914-ben már biztosan volt virágüzlet, épp, a ahol a mai. A Turiák Nővérek üzletét egészen a második világháború végéig sorolják a telefonkönyvek. Ritka szép kontinuitás, kivételes kincs zaklatott történelmű fővárosunkban. Itt lakott továbbá Lechner Lóránd építész, a Lechner-dinasztia tagja, Lechner Ödön unokaöccse. Az ő édesapja Lechner Gyula volt, akinek Ödön a Bartók Béla út legrégebbi és egyúttal leghíresebb házát tervezte a 40-es szám alatt. Testvéréhez, Jenőhöz hasonlóan Lóránd is felvette a „Kismarty” előnevet 1942-ben bizonyítandó, hogy németes hangzású neve ellenére magyar érzelmű a család. Volt itt lakása Detoma Alfonz testvérének, Antalnak, aki „mennyezetkészítő” és „stucatur és műmárványozó”, ahogy a korabeli telefonkönyv sorolja a vállalkozás profiljait. A környékbeli, Detoma-tervek szerint épült házakon megfigyelhető az előtér műmárvány borítása, mint a család névjegye.

Szomorú végjáték

A Detomák harmadik generációja, a családban megbízhatóan ismétlődő nevet viselő legifjabb Alfonz vegyészmérnök meghurcoltatásáról az 1947-es, 48-as sajtó lelkesen számolt be. A vád szerint 1944-ben előbb a magyar politikai rendőrségnek, később a Gestapónak dolgozott „V-105” fedőnéven, kenőpénzért cserébe Svájc helyett Auschwitzba juttatott ki a menekülés reményéért nagy pénzeket fizetni képes üldözötteket. Detomát 1948 január 30-án tizenöt év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

A Detomák rég eltűntek Újbudáról, de sok szép bérház belső őrzi kezük nyomát, a márványozás művészetét, és bent, a kertek mélyén, távol a Körtér zajától egy rejtőzködő, régi villa nevében őrzi egy ritka művészet tehetséges művelőiként Budára költözött olasz család emlékét.

https://www.egykor.hu/budapest-xi–kerulet/korteri-fischer-detoma-hazak/3932

https://www.marmoartificiale.com/i-de-toma/

https://adt.arcanum.com/hu/view/MuveszetiKatalogusok_2000_VelenceiMagyarHaz_084_030/?query=Detoma+Alfons&pg=34&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/Lexikon_MagyarKepzomuveszekLexikona_01/?query=Detoma+Antal&pg=390&layout=s

https://pestbuda.hu/cikk/20230706_a_csendes_lechner_140_eve_szuletett_lechner_lorand

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_19_1907/?pg=825&layout=s&query=detoma