Mai mesélő házunk egészen eldugott helyen van, azon kevesek számára lehet csak ismerős, akik erre laknak, vagy itt sétálnak rendszeresen. Jó sorsa az utóbbi kategóriába sorolja e sorok íróját: itt nőttem fel, és most is itt, ezen a budai dombon élek, e ház előtt sétáltatom a kutyámat majdnem napi szinten.
Budán, a Farkasréti temető közelében, a Dayka Gábor utca hegyfelöli végén járunk, egy ritka csoda közelében, ahol a környékbeliek civil összefogásának hála egy beépítések ellen védett kis zöld oázis bújik meg az egyébként utolsó szögig beépült Sasad kertváros, és a Sashegy déli domboldala között. Mielőtt eléri az ember a zöld kis ligetet, völgymenet balra, az év nagy részében zöld kert mélyén rejtve fehér oromfalú, modern villa áll, elegáns vonalaival, finom ízlésével határozottan kitűnik a kertvárosi keverék nagyrészt nehezen meghatározható stílusú házai közül.
A Sas-hegy először az 1930-as években épült be, vagyis ekkortól datálódnak az állandó otthonnak szánt házak, azelőtt, főleg az 1890-es évek filoxérajárványát megelőző időkben, évszázadokon át itt is, ahogy Budán mindenütt, szőlőtermesztés folyt, borospincék pettyezték be a domboldalt. Vörösbor készült leginkább, az itt szüretelt borból készült nedűt állítólag a martonvásári kastélyban és Budán, a Mikó utcai Brunszvik palotában megfordult Beethoven is szívesen itta. Leveleiben többször utal a Brunszvik Ferenctől kapott sashegyi borokra, amiket időnként Bécsbe is utána küldtek.
A borospincék rég eltűntek már, de a két világháború közti első parcellázáskor született villák közül áll még néhány szerencsére, sokunk örömére. Vannak köztük híresebbek és kevésbé ismertek, ez, a Dayka Gábor utcai speciel meglehetősen ismert, leginkább szakmai, építészeti körökben.
A Dayka Gábor utca 81 alatt két anno ház épült, előbb egy kisebb, amely ugyan megvan, de a felismerhetetlenségig építette át a hálátlan utókor, noha eredetileg le Corbusier elvei és Sámsondi Kiss Béla tervei szerint, biztos nagyon szépnek épült. A nagyobbik ház felismerhető, a régi képekhez képest nem sokat változott hála Istennek, kopottan is szép, messze szebb, mint bármi más az utcában. Az építés éve 1938-1940, a tervező és egyben a ház tulajdonosa szintén Sámsondi Kiss Béla.
Sámsondi Kiss Béla építész volt és feltaláló, szakmai oldalakon hosszasan lehet olvasni az általa szabadalmaztatott új betonról és szerkezeti újításról, amivel forradalmasította az építészetet. (Azazhogy bárcsak nagyobb hatással lehetett volna az őt követő nemzedékek betonfelhasználására. Akkor talán a környéken kurrens tárasházak sem vasbetonból lennének az azt ünneplő 1970-es években, és tán nem rohadnának oly látványosan gyorsabban, mint ez, a 90 éves épület).
Sámsondi Kiss Béla Erdélyben született református, kisnemesi családban1899-ben, Temesváron volt első, jól menő irodája is. 1937-ben költöztette családját Pestre, és hozta magával vadonatúj, általa kifejlesztett, és azóta világszerte használt betonfelhasználási technikáját.
Az interneten találtam egy nagyon érdekes riportot 1940-ből, ahol egy másik, szintén zseniális építész, Molnár Farkas volt Sámsondi Kiss Béla beszélgetőpartnere. A lap is érdekes, ahol az írás megjelent: A Híd című, németellenes, angolszász orientációjú, képes hetilap irodalmi, művészeti, tudományos és társadalmi témákat publikált 1940 és 1944 közt. Főmunkatársai közt olyan nevek voltak, mint Kodolányi János, Móricz Zsigmond, Németh László és Tamási Áron, a főszerkesztő pedig Zilahy Lajos író volt, továbbá Kállay Miklós, aki nem mellesleg 1942 és 1944 közt Magyarország miniszterelnöke, és 1943-ig külügyminisztere is volt. A beszélgetés témái az úgynevezett furfangbeton megszületése, használata, tulajdonságai, és a felhasználásával épült családi ház szerkezeti különlegességei voltak.
A „furfangbeton”
A szellemes becenevet kapott találmány létét egy véletlennek köszönhette. Még Temesváron Sámsondi egyik építkezésén egy gipsz álmennyezetre véletlen cementhabarcs folyt, amely a kiváló minőségű, úgynevezett „homokbeton” megszületését hozta. A gipsz „betondermesztő” hatása miatt nincs szükség zsaluzásra. Ez a szerkezet vezetett az úgy nevezett „födémemelés”, vagyis „lift-stab” technológiához, ami szintén Sámsondi Kiss Béla találmánya, és világszerte elterjedt technológiává vált azóta.
Részlet a Molnár Farkassal való beszélgetésből:
„A Sashegy oldalában áll egy kis lakóház, szalagmódra végigfutó ablakokkal, fénylő falakkal, kedves, hiánytalan belsőségekkel. Itt beszélgetek sámsondi Kiss Bélával, a Romániából kiüldözött székely építésszel.
Bejárjuk a házat, Kiss Béla megkopogtatja a fő tartóoszlopot, cseng, mint egy virágcserép, fala csak 3 cm vastag, belső üregében vezetékek vannak. Nézzük a külső falat, mindössze 12 cm vastag. Kinn fagypont körül van, benn langyos kályha, mégis kellemes meleg van. Elmagyarázza a lapostetőt, vékony, de magas vasbeton gerendákból áll, amelyek közé az ő papirosszerű vasbetonlemezei vannak feszítve és felül tükörsima bitumen van ráöntve. Nem látok semmi ördöngösséget, mégis ámulok, magyarázatot kérek. (….)
Sámsondi: Bosszantott a sok fa és még jobban, hogy a fele az építkezés alatt tönkremegy. Én nem fa, hanem üveg formába öntöm a betont, így tükörsima felületet kapok, olyat, mint a márvány, ez nem szorul vakolatra. A beton így keményebb lesz, mert nem szívódik el belőle a nedvesség, a külső oldal pedig szép és időálló magától.”
A beszélgetés hosszasan folytatódik még, végül Molnár Farkas ezzel zár:
„„Az egész beszélgetés alatt az járt az eszemben, hogy miért nem ismertük sámsondi Kiss Bélát már legalább tízéve. Ma nem kellene a régi vagy az újépítés kérdéseiről vitatkoznunk. Mert az ország erszénye kimondta volna a döntőszót. Lévén az építkezés elsősorban szociális kérdés. Minden embernek kényelmes lakást, minden munkához egészséges teret. Fele áron újat, vagy drágán és ósdit? Ki mert volna a felelettel habozni? És éppen székely ember hozta a megoldást, amelyet az egész világ nekünk köszönhet majd, ha széltében elfogadjuk, mielőtt utólag másutt is kitalálnák, amint már egy párszor megtörtént.”
Egy háborús történet
Az egyik videó megosztó csatornán elérhető egy pár éve készült, rendkívül izgalmas beszélgetés az azóta szintén elhunyt, szintén építészmérnök Sámsondi Kiss Györggyel, Sámsondi Kiss Béla fiával. Egy élmény hallgatni, ahogy a Sashegy hőskoráról mesél, a környékről, mielőtt az beépült volna. Megemlékezik egy másik, azóta viszonylag ismertté vált, szomorú történetről, amelynek az események megtörténtekor legkisebb szereplője a magyar könnyűzene egyik istenadta tehetsége, korán elvesztett csillaga lett.
Sámsondi Kiss Béla még Temesváron kötött életre szóló barátságot egy bizonyos Szécsi nevű helyi vasgyáros vállalkozóval. A barátság megmaradt dacára a távolságnak, amit az építész Budapestre költözése okozott. A háború alatt aztán értesítést kapott Temesvárról, hogy üldözött, zsidó származású barátjának testvére családjával együtt veszélyben van, ha esetleg tudna nekik a neves építész segítséget, fedezéket nyújtani.
Így fogadta be a Sámsondi Kiss család Szécsi Ferencet, annak gyönyörű feleségét és három pici gyerekét a már azelőtt is szűkös, a fél környéknek menedéket nyújtó, saját építésű bunkerbe. A legkisebb, történetünkkor még csecsemő korú befogadott kisfiú a nagybátyjától örökölt névvel lett ismert, tragikus sorsú táncdalénekes, Szécsi Pál.
1944 karácsonyán mesélte el a házigazdának a menekült családapa, hogy ő annak idején kikerült a Szovjetunióba, lelkes, fiatal kommunistaként bejelentkezett az orosz hatóságoknál, amiért be is utalták pár évre a Gulágra. A táborban aztán összemelegedett a táborparancsnoknővel, így meg tudott szökni, és megmaradt a hite a kommunizmusban. Így, hogy most jönnek az oroszok, ő nem fél tőlük, sőt, várja őket. Beszéli a nyelvüket, neki csak egy szavába kerül, és jobbra fordul a sorsuk.
A Sashegyen brutális harcok folytak a háború utolsó hónapjaiban. Már réges rég nem volt víz a gyakorlatilag folyamatosan az óvóhelyen élő civileknek, amikor híre ment, hogy az egyik, közeli vízóránák csordogál egy kis ivóvíz. Szécsi önként és boldogan jelentkezett, hogy elmegy, és hoz vizet az óvóhelyre. Amikor végre elcsendesedtek a harcok egy rövid időre, kiment. A teljes csendet egy hatalmas durranás törte meg. Mesterlövész, vagy akna ölhette meg a fiatal írót…
A Szécsi család darabokra esett. A híresen szép, de súlyos mentális problémákkal küzdő, nyolcszor(!) házasodott anya menetrendszerűen hagyta magára gyerekeit, akik nevelőszülőknél, állami gondozásban, rokonoknál töltötték keserves gyerekkorukat. Az egyik nővére nyilatkozta valahol, hogy Szécsi Pál valószínűleg akkor is öngyilkos lett volna, ha fodrász, tűzoltó, vagy tanár lett volna. Annyi fájdalom érte gyerekkorában, amennyit nem csoda, hogy nem tudott feldolgozni.
1948-ban Sámsondi Kiss Béla meghívást kapott az Egyesült Államokba, de ő nem ment.
1954-ben minden találmányát ingyen ajánlotta fel a magyar államnak.
1966-ban kapott Ybl díjat, 1972-ban halt meg.
A sashegyi szép ház korát messze meghaladó technikájú, légies tereivel áll, és hirdeti a zsenialitás és az ízlés győzelmét a háborúk és az idő felett. Hajdani tulajdonosa megosztotta otthonát félvadidegen üldözöttekkel, esélyt adott az életre, a túlélés csodájára a háború poklában – nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Háza kicsit kopott, de még mindig szép, és még mindig az ő családja lakja. Anno a fővárosi városházán egy, az új technikai megoldások felé nyitott, bátor hivatalnok, bizonyos Kazinczy Gábor adott engedélyt a ház megépültére az addig sosem látott szerkezeti megoldásokkal. Egyetlen kikötése volt: a házat csak a Sámsondi Kiss család lakhatja. Talán örül, hogy ez még mindig igaz, így az első 90 év után is.
Forrás:
Helyszínbejárás 2016-2026
https://bea.fszek.hu/items/8d5299fa-c5a4-4592-93a8-167c47347239
https://www.stb.hu/youtube/KGEzAx-lyd4 !!!
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szécsi_Pál
https://www.1956mszvsz.hu/dr-samsondi-kiss-gyorgy-otvenhatos-felvillanasok
https://hegyvidekujsag.hu/archivum/archivum-2016-2020/archivum-2019-oktober-15-191030/beethoven-kedvence
https://medium.com/@pintponthu/archiv-kepek-a-budai-sas-hegy-kornyeker-l-e568493c1aea
https://gipszbeton.hu/index.php/hu/menu-eredet/menu-feltalalo
https://newspapers.arcanum.com/hu/view/HidZilahy_1941/?query=Sámsondi+Kiss+Béla&pg=113&layout=s
0 hozzászólás