Nagykörúton álltomban kinéztem magamnak egy palotát. Palotácskát, lévén jóval kisebb homlokzat, mint a többi. Egész más. Mintha véletlen került volna a szedett-vedett, forgalmas, csiri-csáré kirakatokkal rég elrontott, lélektelen Nagykörútra. Ez a ház elegáns. Olaszos, franciás? Fene tudja, valószínűleg pesties volt, amikor épült, de az a Pest már rég csak képeken létezik. Hihetetlen, hol van a mai Körút eredeti képétől, ahova magánpalotákat, vagy annak tetsző bérházakat szánt kora budapesti városvezetése, és finanszírozott meg az akkor virágzó, rég letűnt nagypolgárság.  Amely osztály … Olvasd tovább →