Csikágóban járunk, így, magyar írásmóddal, Pestnek már a századfordulós építkezés éveiben az amerikai városhoz hasonlított, és azóta soha le nem vedlett becenevű részén. Ez itt az Erzsébetváros, annak is a külső negyede, a Thököly út – Dózsa György út – Damjanich utca – Rottenbiller utcák által határolt rész. A Millenium éve előtt itt csak kiskertek voltak, amit ma meglehetősen nehéz elképzelni. 1896 és 1898 között, mindössze kettő év leforgása alatt épült fel a leginkább háromszintes, gangos házak tömegével jellemezhető városrész. Ilyen tempóban, tömegben és szervezettségben addig csak az amerikai kontinensen volt szokás építkezni, azon belül is Chicago városában, innen a párhuzam. Soha nem volt a legdrágább, sem a legpuccosabb része Pestnek, de azért rejtőzködnek itt olyan csodák, amiknek látványán nyugodtan elmélázhat az ilyes szépségekre nyitott városi sétáló.
Az 1958-ig Elemér, azóta Marek Józsefről elnevezett utcában járunk. Hogy ki volt Elemér, azt homály fedi, Marek József viszont Kossuth-díjas állatorvos volt, a közeli egyetem elődjének, az Állatorvosi Főiskolának volt évtizedekig tanszékvezető egyetemi tanára, a Tudományos Akadémia és a Felsőház tagja, szobra ma is áll a Kossuth téren, a Mezőgazdasági Minisztérium árkádjai alatt.
Laza 13 éve reménykedem, hogy kinyílik előttem végre a 31-es szám alatt álló, általam Papagájos Kapunak elnevezett, vasból készült műalkotás. Ennyi év ácsingózás után (vissza-vissza járkáltam, néha célirányosan jöttem abban a reményben, hogy végre valahára láthatom, hogy fest ma a Gerő és Győry lakatosműhely egykori székhelye, illetve és leginkább az ő megbízásukból épült, és azóta is bérházként üzemelő épület.
Mindenekelőtt hálás köszönettel tartozom Fonyódi Anitának, akinek elévülhetetlen érdemei vannak Fodor Gyula házainak bemutatásában, és erre a házra is az ő blogja hívta fel anno a figyelmemet. Én messze nem voltam olyan szerencsés, mint Anita, hogy legálisan, vendégként, ráadásul egy ott lakó által körbe vezetve láthassam a házat, és bizony némely szép részletek, lásd eredeti kövezetek el is tűntek azóta. Felújították azonban az egészen különleges, a városban tudtommal páratlan csillárt, ami igazán jó hír, a szép régi, sajnálatosan eltűnt burkolat helyére is igényes kő került a gangon, az egész házban ragyogó tisztaság van és rend, szeretik az itt lakók, ezt a vak is látja.
A Gerő és Győry lakatosműhely létezése nem újdonság a város szecessziós szépségeit csodálók számára. Kapukölteményeik névjegyként hirdetik mesterek kivételes tudását. Ez volt a cél a kezdetektől, de biztos örülnének a régi mesterek, ha tudnák, a kapuk állnak százév múlva is, és mesélnek.
Ezt a házat a szintén legendásnak nevezhető, tehetséges és sikeres építészpáros, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték, akiknek munkáit már a város más pontjain is megcsodálhattuk. A róluk szóló szép kiadvány a Holnap Kiadó sorozatában, 2010-ben megjelent kiadása ugyan (sajnos) nem sorolja ezt a házat a mesterpáros munkái között, de a Budapest Történeti Levéltár igen. A homlokzat mostani állapotából nehéz a fénykort elképzelni, de azért a megmaradt részletek sejtetik, milyen igényes és sokféle díszítést használtak csak az utcai front díszítésére egykor: üvegmozaik csíkok keretezik az ablakokat, amiken ha megcsillan a napfény, még így, az omló vakolat mellett is visszaragyognak a rég nem tisztított, színes kockák. És persze minden, ami fémszerkezet mestermunka, hirdetve tulajdonos páros földszinten virágzó vállalkozásának mesterségbeli tudását.
A zászlótartó volt részemről az első részlet, amin megakadt a szemem. Nem a híres kapu, hanem a bőven szemmagasság felett, az első emeleti, vélhetően legszebb, eséllyel a ház építtető-tulajdonosa részére épült lakás, és egyúttal a ház egyetlen homlokzati erkélye közepén, a falra erősített, ovális alakú, rozsdaette valóságában is megrázóan szép darab tűnt fel.
És persze a kapu. Halvány rózsaszín mészkő keretben áll ez a mesteri fémszerkezet. Feketére festve – nagyjából a második világháború óta ez a sorsa a hasonló korú és kidolgozottságú városi kapuknak. Eredetileg nem voltak az ilyen fém kapuzatok festve egyáltalán, pláne nem feketére.
A virágos századfordulón, leginkább a szecesszió divatja szerint született fémkapuk eredetileg nem kaptak vastag fekete festést. A mesterek kerülték a vastag festékrétegezést, épp, mert az eltakarta volna a finom díszítést, és a munkálatok nyomait. A kapuzatot a homlokzat részeként tisztelték, és a mainál gazdagabb színekben kivitelezték. Létezett az úgy nevezett „szecessziós zöld”, vagy rezeda zöld, amely a zöldnek egy kissé szürkés, olivás, középzöld változata, egyébként mostanában ismét divatos árnyalat volt a leggyakoribb színválasztás Pesten, mert összhangban volt a divatos növényi motívumokkal. A másik jellegzetes szín a palaszürke és a grafitszürke volt, amely elegáns bevonatot adott, hátteret az egyéb színeknek, formáknak, öltöztette és nem dominálta a homlokzatot. Előszeretettel használtak mélybarna bronztónusokat, olajokkal, zsírokkal kezelték az anyagot, illetve az úgy nevezett kovácsbarnítással, lánggal hevítéssel adtak mélysötét fedőréteget a kapu felszínének. Gyakori volt még az aranyozás, aranyfüsttel, vagy magas minőségű aranybronz festéssel emelték ki a virágfejeket, pávamotívumokat. A bronz és vörösréz díszítéseket rendszeres törléssel tartották karban megtartva így az anyag természetes ragyogását. Ennek egyik ritka példánya ma a Hajós utca 25 szintén Gerő Mór és Győry Károly műhelyéből kikerült kapu díszítő eleme, amely legutóbbi felújításakor legalább a legnagyobb, maszkot ábrázoló díszítésén megúszta a fekete festékkel lekenetés sorsát, amivel teljesen elfedné az eredeti anyag meleg ragyogását. A dombornyomás a szecessszió találmánya volt, az így született díszítések az ötvösművészet technikáját vették át, és részletgazdagságát idézik. Réz domborítású kapuk sora épült meg Pesten, de előszeretettel használtak vörösréz reliefeket, mint díszítő elemet.
A Gerő és Győry lakatos mesterek vállalkozása egyébként nem itt kezdte a szakmát. Először 1903-ban kaptak engedélyt, hogy lakatosműhelyt nyissanak a Jósika utca 15 alatt, majd 1905-ben a közeli Izabella utca 29-be költöztek. 1908-ban egy már sikeres, befutott műhely költözött ide, az akkor Elemér utca 31 alá, az akkor itt létező, egyébként a levéltári iratok szerint az utcában nem az egyetlen, kovácsműhelyként dolgozó vállalkozás. Amikor a saját tulajdonú bérházuk a műhelyt mintegy körülölelve megépült, hogy a műhely tulajdonosainak otthont, továbbá a többi kiadó lakás fix jövedelmet biztosítson, a mestereknek már hírük volt a szakmában. Már állt a Hajós utcai luxusbérház a 25-ös szám alatt, A Dózsa György út 29 a szintén a saját készítésű szépséges kapujával, valamint gróf Károlyi Lajos megbízásából Fodor Gyula tervezésében a két bejárattal és meseszép részletekkel, valamint két, a Dózsa György útiéhoz vészesen hasonlító kapuzattal büszkélkedő Aranysas udvar a józsefvárosi Baross u 11 és Üllői út 14 alatt.
Olyan ház kellett, hogy épüljön az Elemér utcába, amely képes kényelmes, a helyigényes megrendeléseket kiszolgálni képes műhelyt foglal magába, hozzá tartozóan tágas irodát és szép lakásokat nem csak a tulajok családjainak, hanem más, itt, ezen a környéken bérletet kifizetni képes és hajlandó pesti polgárok számára. A kapu természetesen legyen feltűnő a környéken, de lehetőleg városszerte is, hirdesse a mesterek tudományát, szakmai felkészültségét és ízlését. Nem sok papagáj lakik a pesti csikágóban azóta sem.
De miért éppen papagáj?
Mert szép – lehetne az egyszerű válasz. De 120 éve még éltek a színek és formák, madarak szimbolikus jelentései. Ezért utánanéztem kicsit, mi mindent jelent a papagáj, mint szimbólum. A kínaiak szerint a papagáj a jó szerencse, a hosszú élet és az éles elme jelképe. De tisztelik benne a tudás, a bölcsesség közvetítőjét, a tisztaság, az igazság erejét mondván, csak az igazat ismétli meg az emberi beszédből. Indiában szentként tisztelik, színeit gyógyító erejűnek hiszik.
Itt két papagáj néz egymással szembe, kicsit lehajtott fejük az utcáról is szép, de bentről, az előtér félhomályából látni a „fonák” oldalát a képnek egészen kivételes látvány. Vannak még kosfejek és persze virágindák is bőven.
A kapu nyitásakor tekintélyes lépcsősor tárul a gyanútlan látogató elé: Pest itt oly lapos, hogy az utolsó, amire az egyszeri betérő számít, az egy derekas hegymászás. De ugye kellett a nagy pince, helyigényes műfaj a lakatosmesterség.
A falakat mélyvörös, jó eséllyel Zsolnay csempék fedik középtájt fekete-fehér kockás kis sorral, az már a Falk Miksa utcában is bevált. Kiemeli a meleg, üde színt, szívmelengető meglepetés a szürke városból belépve.
A vörös ugye a tűz színe, a melegé, az otthon melege felé visz, ahogy az emeletekre is felkíséri a lépcsőmászó lakókat. Kínában a boldogság színe, az európai kultúrkörben a szerelem, a szenvedély, az erő és a melegség szimbóluma. A Kép-tér blog cikkéhez hozzászóló hajdani lakók emlékei szerint anno méter magasan maradt a vérvörös csempeburkolat a lépcsőházban is, onnan az ilyesmi rombolásban (is) különösen hatékony kilencszázötvenes években veretnek le a szépséges, senkinek nem ártó, de például két világháborút vidáman túlélt, minimális karbantartást igénylő csillogó burkolatok.
A lépcsőházból a bejárathoz legközelebb nyíló ajtó anno a Gerő és Győry cég irodáihoz vitt, a lakásajtó fémrácsa finom kidolgozottsága az összes többi bejárati ajtón visszaköszön. Fodor Gyula házain is látni hasonlót, lehet sablon, de ez nem veszít szépségéből. A lépcsőházba érve természetesen kukagyűjtemény fogad, a papagájos ajtót őrző társaság maradéka, de ugye felfelé nézni itt is érdemes.
A régi lakók már említett visszaemlékezései szerint itt is, ahogy sok más korabeli, magára valamit is adó békebeli bérházban, itt is kókuszszőnyeg tompította a látogatók lépteit, amik rézkarikákkal voltak felerősítve. A korlát cikk-cakkos díszei hősiesen szolgálják a lakók biztonságát, anno rézborítású volt a kapaszkodó, amit gondos kezek fényesre szidoloztak. Fényes részeknek nyoma sincs, de a díszítés változatlanul szép, a kövezet, és persze a különleges csillár pláne.
A csillár is cégér, és isteni csoda, hogy dacára viszonylag kicsi méretének, megmaradt. Szemben például a Hajós utca 25 lépcsőházi csillárjával, amit dacára nagy méretének, valaki leszerelte és ellopta úgy 25 éve, soha nem lett meg. Ez a lámpa nemcsak megvan, de fel van újítva. Négyszögletű, oldalain a menórákkal, a hit fényének jelképével díszített lámpák, összesen 3, minden emeleten egy, négy, vékony lánccal kapcsolódik egymáshoz és ontja a fényt kitartóan.
A lépcsőház falai vannak a leggyászosabb állapotban. Az ötvenes években levert csempeburkolat helyére kent festék pereg, foltos, kopott, rendbe hozni biztosan egy vagyon. Pedig költenek a házra, a sajnos lecserélt régi gang kövezet helyére igényes, virágos kő került, a szintén különleges, maszkokkal díszített gangkorlátokon virágok dobják fel az egyébként tágas, nyári délutánon napfényes udvart.
Anno a lakatosműhely az udvar nagyját is elfoglalta. Az utcára nagy ablakos üzlethelységek néznek, ma valami fogtechnikai vállalkozásé az úgy tűnik változatlanul egy alapterületű helység. Anno alagsori, udvari részeit Luxfer üvegtéglás tető fedte, hogy természetes fényben alkothassanak a lakatosok. Ma már kövezett az egész udvar, a régi megoldások nyomtalanul tűntek el.
Győry Károly 1922-ben halt meg, neki úgy tűnik, nem voltak gyermekei. Gerő Mórnak két fia, Imre és György vitték tovább a vállalkozást, amely még az 1940-es évek elején létezett, főleg redőnykészítéssel foglalkoztak, akkor beépített szerkezeteik köszönik szépen, kifogástalanul működnek így túl a nyolcvanon. Gerő úr túlélte a Holocaustot, a béke első évében halt meg. Az újrakezdés reménye az 1952-ben foszlott el: a Gerő és Győry lakatosműhely nyomtalanul tűnt el a vállalkozás és az épület államosításával
De a kapu áll, dacára fekete formájának, csodás madarai, indái szemet gyönyörködtetőek. Szép ez a ház is úgy, ahogy van. A homlokzat szomorú látvány, de mert vannak eredeti tervek a Levéltárban, szándék a lakókból biztosan nem hiányzik, pénz viszont valószínűleg annál több. Jó lenne, ha közös örökségünk megtartása kormányzati feladat lehetne, és újjászületne ez a ház is. Ezek az épületek adják a város lelkét, általuk olyan szép, amilyen.
Forrás:
Helyszínbejárás 2026 szeptember
http://egykor.hu/budapest-vii–kerulet/csikago/2955
https://bagyinszki.eu/archives/2395
https://www.facebook.com/lechnertudaskozpont/posts/ger%C5%91-m%C3%B3r-%C3%A9s-gy%C5%91ry-k%C3%A1roly-lakatosm%C5%B1hely-a-marek-j%C3%B3zsef-utca-31-ben-h%C3%ADres-emberek-/2584323968464129/
http://www.diszmukovacs.hu/kovacsmesterek-jegyzeke
https://hu.wikipedia.org/wiki/Marek_József
https://newspapers.arcanum.com/hu/view/MUVTORTERT_26_1977/?query=Elemér+u+31&pg=34&layout=s
https://newspapers.arcanum.com/hu/view/Kozponti_Ertesito_1932_1/?query=Elemér+u+31&pg=327&layout=s
https://newspapers.arcanum.com/hu/view/TERESFORMA_1933/?query=Elemér+u+31&pg=257&layout=s
https://newspapers.arcanum.com/hu/view/MagyarCompass_1941_2/?query=Elemér+u+31&pg=265&layout=s
https://newspapers.arcanum.com/hu/view/FszekCimNevTarak_20_019_11/?query=Elemér+u+31&pg=84&layout=s
https://newspapers.arcanum.com/hu/view/SomogyiHelytortenet_0356/?query=Gerő+és+Győry&pg=14&layout=s
https://newspapers.arcanum.com/hu/view/Kozponti_Ertesito_1906_1/?query=Gerő+és+Győry&pg=695&layout=s
https://kep-ter.blog.hu/2013/11/02/marek_jozsef_utca_177?layout=5
0 hozzászólás