Pár nappal ezelőtt abban a szerencsében részesültem, hogy belülről láthattam egy kívülről is impozáns, ránézésre az 1940-es évek elején épült lipótvárosi házat, és kivételesen nem csak a lépcsőházát, és a ház mögött rejtőzködő, árnyas fákkal teli, meglepően nagy, és dacára a dögmeleg, és csontszáraz nyárnak, friss zöld, nagy kertet, hanem az egyik lakást is, annak finom részleteivel, eredeti nyílászáróival, sőt, eredeti redőnyszekrényével, aminek gurtniját zseniális eleganciával elrejtettek gondos kivitelezői úgy 80 évvel ezelőtt, és ami, csodák csodája, meg is maradt dacára viharoknak, a mestermunka, mint olyan nyomtalan eltűnésének. Itt van, áll, és hibátlanul szolgálja szerencsés lakóit.
A Lipótváros Körúton inneni szélén járunk, az Országház és a Vígszínház között, az utóbbihoz közelebbi részeken, a Körúttal párhuzamos egyik mellékutcában.
Amikor a környék történetét kutatja az ember, olyasmire talál, amit ma elég nehéz elképzelni. Itt ugyanis, ezen, a mai belvárosi területen, az ötödik és a tizenharmadik kerület határán egészen a huszadik század elejéig gyárterület volt, hatalmas malmok foglalták el a mára teljesen átalakult funkciójú, de változatlanul sík, Dunaparti részeket.
Az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaságot 1863-ban pesti nagykereskedők hozták létre. Maga a malom a mai Balaton utca – Nagy Ignác utca – Stollár Béla utca -Szemere utca által határolt telken épült meg, az üzembehelyezés dátuma 1866 december 1.
A cég még 1863-ban megvette, és 1864-ben üzembe helyezte az úgynevezett Berger-malmot, ettől kezdve a neve Első Pest-Budai Gőzmalom Társaság lett. A gabonaőrlés, búza, dara, korpa rendkívül jó üzletnek bizonyult, virágzott is kitartóan egészen a huszadik század első évtizedéig, amikoris részben a városfejlődés, részben a világháború törte meg az iparág sikerét. Az Országház megépültével felértékelődött belpesti területről előbb kijjebb kellett költöztetni a meglehetősen térigényes malomépületeket a mai Angyalföld hagyományosan gyárvárosi részeire. A századfordulóval megjelent olcsó, amerikai gabona nem várt versenyhátrányba szorította a magyar malomipart, majd az első világháború katonai felügyelet alá helyezte a malmokat, ami véget is vetett az iparág virágzásának. A Klotild utcai malom 1910 után nem üzemelhetett tovább a Nagykörút megépülése miatt, a cégközpont az addigi Klotild utca 12-ből a Szemere utca 17-be költözött át. A Klotild utcai épületeket lebontották, helyükre 1934-től lakóházak építése kezdődött.
Amely történetünkben azért fontos, mert a szép, pesti ház, ami megnyitotta kapuit előttem, létezése első 10 évében Klotild utca 12 cím alatt volt megtalálható, azóta pedig Stollár Béla utca 12 szerint ismert.
Ki volt Stollár Béla, és mit keresett a Klotild utcában?
Stollár Béla újságíró volt, rövid élete alatt sportújságírással, baloldali ellenállással és embermentéssel foglalkozott. 1942-ben vonult be, elvégezte a hadapródiskolát, országos gyorsíróbajnokként végzett. A Bajcsy-Zsilinszky Endrével szoros kapcsolatban álló úgynevezett Klotild csoportot vezette 1944-ben, aminek feladata az anno a Klotild utca 21 alatt létező Légrády-nyomda megmentése, volt, amely aztán találkozóhelyként és búvóhelyként szolgált üldözöttek és megmentőik számára. Maga a Klotild csoport a szemközti házban, a Klotild utca 22-ben székelt. A nyilasok 1944 karácsonyán ütöttek rajtuk, a tűzharcban a 27 éves Stollár Béla is meghalt. Emlékét ma a ház falán tábla és az utca neve őrzi.
A Klotild utca 12 nem egyedülálló építkezés volt, hanem egy modern bérház együttes részeként épült meg. Anno itt állt hatalmas malomépület megüresedett telkét 3 részre osztották, 12a, b és c épült meg nagyjából egyszerre, de nem egyformára, és nem is egy építész rajzai alapján. A 12a esetén épp a tervező, ahogy azt a szépen felújított homlokzati kőborításon olvasható, Krausz Gábor építész volt, az építés éve 1939-1940.
A tervező nevére ha rákeres az ember, elsőre harcias hangvételű cikkeket dob fel az Arcanum aranyat érő oldala, nevezetesen a messzi 1905-ből, amikor is Krausz uram ellen rendőrségi vizsgálat indult, amiből aztán per is kerekedett a korabeli, erre mindig éhes sajtó nagy örömére. A jámbor építész úgy tűnik, kissé túlvállalta magát, és az építkezésekre felvett kölcsönök lendülete meghaladta a visszafizetés lehetőségeit, ezért saját apósának, bizonyos Hofstatter Guttmann borkereskedőnek is tetemes összeggel tartozott. Az após neve nem véletlen hangzik ismerősen. Guttmann fia Béla rajzasztalán születtek meg többek között a magyar modernista építészet gyöngyszemeit jelentő, Szent István parkot három oldalról határoló 7,8, 15, 16 és 19 szám alatti, meseszép bérházak sora. Rendesen meghurcolták az ifjú Krausz Gábort 1905-ben, de ő mégis megmaradt a szakmában, sőt, elismert építész lett 1939-re, mire ez a project elindult.
A ház alaprajzát nem sikerült megszereznem, lévén augusztusban a levéltár nyaral, de azt igen, kivételes anyaghasználata okán több helyen nyilvántartott, különleges örökségnek számít. Többek között, mert ez a ház is bauxitbetonból épült.
Mi a bauxitbeton, és mitől a rossz híre?
A bauxitbeton magyar találmány, a beton alapját képező speciális cementet Spiegel Béla magyar vegyészmérnök, a Magyar Általános Kőszénbányák igazgatója találta fel 1927-ben.
Érdekesség, hogy 1922 és 1925 közt A Zsidó Állam felépítését szolgáló haifai Neser cementgyár első igazgatója is Spiegel Béla volt, méghozzá távirányítással Pestről, mert beteg feleségével nem tudott Haifába költözni.
Az első magyarországi bauxitcement gyár 1928-ban nyitott Felsőgallán, ami ma Tatabánya része. A bauxitbeton különlegessége, hogy a hagyományos, akkoriban használt, úgynevezett portlandcement szilárdságát az előbbi 28 napja helyett 2 nap alatt érte el, továbbá jól ellenállt a talajvíz kémiai hatásának, és mínusz 5 fokon is használható volt.
1928-tól használták nagy tételben az építőiparban CITADUR márkanévvel, virágkorát az 1940-es évek elején élte, de már 1942-ben tudták, vannak az anyagnak negatív tulajdonságai is. Ennek ellenére csak a háború után, 1949-re vezették ki teljesen a az építkezésekből Magyarországon.
Bauxitbeton-pánik, tévhitek és realitás
Az 1960-as években terjedt el a pánik, hogy bizonyos, leginkább az 1930-as éveben épült lakóházak és középületek gyakorlatilag időzített bombán ülnek, mert az alapozásukkor és a falak szerkezeti megerősítésekor használt anyag porózus, repedezik, és veszélyes. A margitszigeti nagyszálló felújítás alatt lévő födémje beszakadt 1966 januárjában, majd, még ugyanebben az évben az egyébként a Stollár Béla utcai ingatlanhoz hasonló korú, stílusú és eleganciájú Rákóczi út 4-es szám alatti házon egy ott lakó műegyetemi professzor vett észre egy rövid időn belül vészes tempóban növekedő repedést.
Ezen épületek és jelenségek közös pontja az építéskor szupermodernnek ismert bauxitbeton használata volt, amely felfedezés egy teljes körű, országos vizsgálat-sorozatot eredményezett. Felmérték a bauxitbetonnal épült épületek sorát és műszaki állapotát 1968-ban. A felmérés-sorozat három évig tartott és az eredmény három kategóriába sorolta az épületeket aszerint, melyiket milyen gyakorisággal kell átfogó, statikai vizsgálatokra kötelezni. 1990-ig 2034 épület került a listára, abból 1717 Budapesten van, vagyis ez leginkább fővárosi probléma. A bauxitbetonnal épült házak listája nyilvános, amelyet az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft kezel, a lista tőlük megszerezhető, áttekinthető. Az épületek folyamatos megfigyelés, és rendszeres műszaki vizsgálatok alatt állnak, de az már kiderült, az állagromlás nem olyan tempójú, mint azt a hatvanas években feltételezték, továbbá a romlást is lehet javítani.
A Klotild utcai hatemeletes bérház a beton tartószerkezetek ridegségét ellensúlyozandó igényes anyaghasználattal tették barátságossá és színvonalassá a belső tereket, hogy a tulajdonos befektetése megtérüljön és a leendő lakók a piaci ár felső szegmensében fizessenek bérletet. A ház külsején a bejárat körül, az első emelet magasságáig terméskő borítású, amely kivitelezés szépségét mindig megcsodálom. Felújításkor visszakapta halvány beige színét, egyszerű, elegáns, úgy szép, ahogy van. Az előtér gyanúsan rusticai márvány. Halvány rózsaszín anyaga sok más, hasonló korú ház előcsarnokában köszön vissza hála a jó Istennek.
A többi márványnak nevezett magyar lelőhelyű mészkő burkolattal szemben, ld Süttő, Piszke, amelyek csak tömör mészkőnek számítanak, Rusztica volt az egyetlen valóban márványt termelő bánya a történelmi Magyarország területén, és most is az. A legenda szerint Ferenczi István szobrász fedezte fel az értékes kőzet létezését és járta ki, hogy a márvány bányászhatóvá válhasson 1820-as években. Ruszkica, vagy Ruszkicatelep Romániában van, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében, és a mai napig folyik a leginkább rozé pezsgőre emlékeztető színű márvány kitermelése.
A Stollár Béla utcai lépcsőházban ha felfele kapaszkodik az ember, feltűnik a sok eredeti nemesfa lakásajtó, eséllyel a kor divatja szerint az 1930-as, 1940-es években gyakran, aztán soha többé nem használt mahagóni jelenléte. A korszak luxusbérházaira jellemző burkolatok nemcsak a lakásajtókon, de az eredeti, sajnos ebből a házból is nyomtalanul eltűnt liftekben is megcsodálhatóak voltak a fénykorban, a mélyvörös fényű mahagóni, vagy a diófa burkolatokat bőkezűen használták anno. Sajnos a hatvanas-hetvenes évek liftbontó lendülete ezeket a szépségeket tűntette el leggyorsabban.
A nemesfákhoz hasonlóan időtálló dísz volt az ajtók, a liftek és a lépcsőkorlátok, és a lakásbelsők eredeti zárlemezeinek csiszolt sárgarézből való elkészítése, amely tisztán tartott formájában éles és elegáns kontrasztot mutatott a faburkolat meleg fényével. A márvány használata az előcsarnokok falain, a lépcsőfordulók padlóján és a lépcsőfokokon kerültek beépítésre egyszerűen az időtállóság és az egyszerű tisztíthatóság okán. Egyszer kellett költeni ezekre a minőségi anyagokra, és mint a mellékelt ábra mutatja itt is, és még sok helyen Pesten, dacára minden erőfeszítésnek, az első 80 év után is köszönik szépen jól vannak, ha megvannak.
Az anno Klotild utca a két világháború közti garzonlakás-építés hullám egyik fontos helyszíne volt. A 12-es szám alatt is átlagon felüli kényelmet biztosítottak a hálófülkés kis öröklakások, amikhez központi fűtés, folyamatos melegvíz szolgáltatás járt a központi elhelyezkedés és az elegáns környék mellé.
Számomra a ház legnagyobb meglepetése egy egyszerű részlet volt. A redőny. Vagyis a redőny gurtnijának elrejtése, és az, hogy ezt, a gondosan, úgy 80 éve elhelyezett felirat szerint melyik cég végezte.
A Gerő és Győry
A századforduló Magyarországának egyik legtekintélyesebb, legszínvonalasabb lakatosműhelyéről beszélünk, akiknek kovácsoltvas, bejárati kapu-költeményei a mai napig megcsodálhatóak a város több pontján. Sokat dolgoztak együtt az általam évtizede csodált építésszel, Fodor Gyulával, itt, a közelben, a Stollár Béla utca és a Falk Miksa utca sarkáig kell csak kisétálni, hogy alaposan megnézhesse az ember az egyik, mesterségük cégéreként ismert, díszes kapuzatot a Falk Miksa utca 18-20 bejáratán. Vagy a Falk Miksa utca 13-as szám kapuját, esetleg a Hajós utca 25 mesteri kivitelezésű kapuzata is bőven megér pár perc önfeledt rácsodálkozást. De a legszebb példány a saját házuk kapuja, ahol a huszadik század elején nem csak az alapítók és családjaik otthona, de gyáruk is megbújt, ma már kissé nehezen elképzelhető módon a hetedik kerületben egy hátsó udvaron az anno Elemér, ma Marek József utca 31 alatt. Hatalmas pávapár őrzi vasból vert csodát, cégérként, a cég kimúlta után jó félévszázaddal.
A Gerő és Győry „Mű-és Épületlakatos” név alatt futott a cég már 1912-ben is, amikor az akkori Elemér utcában háromemeletes ház megépítésére kértek és kaptak engedélyt, amely megnevezésbe bőven beleférhet a redőnygyártás, de ez engem egy 1940-es háznál mégis meglepett. Jóféle meglepetéssel persze, hogy de jó, hogy megmaradt egy harminc évvel korábban virágzó cég, de jó, hogy tudtak haladni a korral, hogy a következő generációk is szívükön viselték a szakmát és átmentették a tudást, amíg lehetett. Fonyódi Anita kutatása szerint a második világháborúig létezett a cég, amelynek maradványait, gyárát és lakóházát 1952-ben érte el az államosítás, bár addigra a holocaustot túlélő egyetlen örökös, Gerő György már New Yorkban élt…
Kis magyar redőnytörténelem
A Gerő és Győry cég az 1920-as, 30-as, 40-es évek Budapestjén az egyik, ha nem a legjelentősebb lakatosáru-portál-és redőnygyáraként volt ismert. A kor luxusbérházai, de színházak, gyár-és középületek nyílászáróit szerelték nagy mennyiségben és kiváló minőségben. Az akkor szerelt fa-és fémredőnyök minőségéről csak annyit, hogy nagy részük a mai napig megvan, problémamentesen működnek eredeti állapotukban leginkább Pest józsefvárosi és lipótvárosi részein.
A századelőtől egészen az 1940-es évek elejéig tartott az úgy nevezett esslingeni faredőnyök virágkora. Ezek borovifenyő lécekből álltak, amiket fém pántok tartottak össze, és egy fatengelyre lehetett őket feltekerni vastag heveder, pestiesen gurtni segítségével. 1942 és 1945 közötti háborús években az alapanyaghiány (fa, heveder, vas) teljesen leállította a termelést. Ezekben az években a redőnyök légoltalmi szolgálatot is teljesítettek, teljesen lehúzva védték lakóikat az árulkodó fény elrejtésével. De a negyvenes évek elején még virágzott a redőnykészítés iparága, a Gerő és Győry mellett Kondor Rezső lakatos és redőnygyára, valamint a Korányi és Fröhlich gyártotta az azóta is helyenként létező, minőségi redőnyöket.
A teljes leállást az 1948-49-es évek államosítása hozta meg. Kondor redőnyös ma is létezik, hirdetésében több, mint 100 éves tapasztalatra utal, talán az anno létező üzlet folytatói, ha igen, minden elismerésem, emelem kalapom, csak így tovább.
Addig is mesél ez a szép ház, szédít szépségével. Art deco-s vonalai, igényes részletei, kellemes hangulata megérinti a legújabb generációkat is. Mert ami szép, az szép. Belépni élmény, ide hazajönni minden nap ünnep lehet.
Források
Helyszínbejárás 2026 augusztus
https://www.gramarko.hu/ruskicai-marvany/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ruszkica
https://bagyinszki.eu/archives/3492
https://hu.wikipedia.org/wiki/Márvány
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarTortenetiEletrajzok-magyar-torteneti-eletrajzok-BE5D/ferenczy-istvan-17921856-A83C/iv-megtelepedes-budan-18241839-A9A1/6-marvanykereses-csetnek-tiszolcz-szaszka-moldava-dognacska-es-ruszkabanya-AA20/
https://tozsdemuzeum.hu/kibocsato/elso-budapesti-gozmalom-reszvenytarsasag/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Spiegel_Béla
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bauxitbeton
https://kep-ter.blog.hu/2013/11/02/marek_jozsef_utca_177?layout=5
https://habitation.archivportal.hu/hu/temak/garconotthonok-szazadfordulos-budapesten
0 hozzászólás