Kiskastélyból kockaház

20170306_104724

Sas-hegy, keleti lejtő. Társasházak, kockaházak, pár régi villa, néhány régi bérvilla. Vannak szebbek, lepukkantabbak, pár bauhaus csoda, itt épp egy lábon rohadni hagyott, hajdani minisztériumi nyaraló, és egy elitnek mondott óvoda dominál. Az egyik sarkon, nagy kert mélyén mesélő ház áll. Anno szép volt, egy igazi ékszerdoboz, kiskastély, romantikus, tornyos, hullámos, barátságos, lett belőle arctalan, otromba kockaház.20170306_105057

Az eredeti épület Nagyságos Pálfy János villájának épült 1928-ban Létay Sándor építész tervei alapján. Létay Sándorról annyit érdemes tudni, hogy testvéreivel, a szintén építész Andrással és Lajossal megépítették az első, magyar gyártmányú, működőképes repülőgépet, amivel az 1914. június 28-án rendezett osztrák-magyar, “időtartam” versenyen megnyerték a kétszeres első díjat. Pech, hogy pont aznap üzent hadat a Monarchia Szerbiának, ami persze tönkretette a szép reményeket.

A szép villa mindenesetre megépült az akkori Lejtő út 13, ma Nagysalló utca 2 alatt, egy család örömére és használatára. A szuterénbe kör alakú növénypince(!) került, fáskamra, házmesterlakás, garázs, mosókonyha, a magasföldszintre meg tágas lakás: előre, a Lejtő útra nézett középen a nagy ebédlő, attól két oldalra háló és „úriszoba” nyílt, hátra hall, fürdő, konyha, kamra. A toronyba pedig semmi más nem volt, csak egy 6×6 méteres, kör alakú vendégszoba a szerencsés meghívottaknak.

20170306_104716

20170306_104720

20170306_104724

20170306_104746

20170306_104922

1948-ban még mindig Pálfyék a tulajdonosok, úgy tűnik, a háborús sérülések után az eredeti állapotok születtek újjá, 1970-re viszont már 6 lakásosra sikerült szabdalni a régi nagy lakást.

Mélyrepülés első, dermesztő állomása az 1977-es dobozház ráépítés volt. Plusz hét(!) lakás épült, ezzel tökéletesen eltorzítva, sőt eltűntetve a régi ház karakterét. Itt ismét az engedélyezők felelőssége érdekes. Miért kellett ezt ilyen durván csinálni? Miért a bosszú? Az utolsó tőrdöfés persze a nyolcvanas évek specialitása: a garázssor építése volt ’81-ben. Értem, hogy szükség volt garázsokra, de nem lehetett volna egy fokkal civilizáltabb megoldással?

20170307_074822

20170307_074742

20170307_074710

20170307_075153

20170307_075135

Nagy kár mindenesetre. A „before and after” képek beszédesek.

Forrás:

Helyszínbejárás

Budapest Történeti Levéltár

Villa kilátással

20170317_144645

Istenhegyi út.

Széles, forgalmas meredély, az ember abban a reményben mássza meg – általában – hogy már mindjárt ott van az erdőben, már mindjárt madárdal, erdőszag, kutyák, futók veszik körül, és nem az autók, buszok, a város. Minél feljebb érünk, annál több a szép ház. A régi. Mindig eszembe jut, micsoda kaland lehetett itt építkezni mondjuk 1910-ben, vagy előbb. Utak alig, autók csak keveseknek, kellett hozzá némi megszállottság, de biztos kárpótolta őket a hely, a csend, a kilátás, az erdő. Anno pláne.

Nem tudom, mi vett rá arra, hogy évtizedek itt autózás után, valami megérzésből az egyik halálkanyarban hátranézzek. Felfelé menet balra, hegynek fel. Tökéletes villa néz le a völgybe tökéletesen atomjaira rohadt állapotban.

20170317_144645

Kör alakú, fedett terasz a földszinten, felette kör alakú szoba, legfelül ugyanolyan, félkör terasz. Arányos, barátságos, sátortetős ház, kis terasszal oldalt, a kertben kör alaprajzú, oszlopos melléképülettel. Meredek lépcső vezet fel a domboldalra, az út mellett öreg, régi garázskapuk. Tökéletes nyaraló, teljes valójában valószínűleg még ennél is szebb. Ablakai betörve, cserepek hullanak, ajtó-ablak tárva nyitva minden emeleten. A kert fái fa keretben állnak, ez halvány remény, valaki tán felújítja. Vagy nem.

20170317_144602

1905-ben születtek az első tervek „Nagyságos Wágner Géza úr” nyaralójának. A szépséges első rajzokon a híres Ybl Lajos neve szerepel, mellette az „Ybl Lajos helyett aláír Strifler Antal építész” – ha jól bogarásztam ki a keze írását. Ybl tán felügyelhette a tervezést. Ő unokaöccse volt Miklósnak, nála tanult, nagyobb munkái a hódmezővásárhelyi városháza, a temesvári milleniumi templom, és a leghíresebb tóalmási Andrássy kastély. Ide németes, kisvárosi városháza hangulatú házikót rajzolt, az első 20 évben innen élvezték a völgy látványát:

20170306_092639

Wágner Géza nagyságos úr a „zólyomi” előnevet viselte, ügyvéd volt, evangélikus, és a Budapesti Czím-és Lakásjegyzék szerint elképesztő nagyságú budapesti ingatlan-portfólió boldog tulajdonosa.

1905-ben az alagsorba cselédszoba, kamra, konyhán kívül még 7(!) helység épült, a földszintre másik cselédszoba, 4 szoba, fürdő, wc, konyha, és hátra tágas veranda. Már ekkor, az első építéskor beépítik az ételliftet, Freissler Antal gépgyáros engedélykérelme gyöngybetűkkel szerepel az eredeti terv-dokumentációban. A padláson egy szem, kisebb táncteremnyi ruhatár épült csupán. Az engedélyezési tervek szerint szép kihívás volt a vizesedés megállítása, az alagsori cselédszoba ezért nem volt használható az első években.

1914-ben még Wágner úr épít kertészlakot, de az 1923-as átépítések már az új tulajdonos, a Kert és Gyümölcsgazdálkodási Részvénytársaság megbízásából történnek, a megrendelő aláírása „Méltóságos Pálmai Andor magyar királyi kormányfőtanácsos úr”. Úgy tűnik, övék a ház, amíg lehet, a háborúig.

20170306_094305

 

1927-ben toldalék épül a házhoz, 1930-ban garázs és sofőrlakás, csoda folytán ez eredetinek látszó kapujával ma is megvan. Ugyanekkor pergolával kötik a házhoz a kör alakú, oszlopos melléképületet, a ház földszintjén 3 szoba, nappali, hátrafele kerekített sarkú, négyszögletes, nagy ebédlő, veranda és „terasse” nyílik, legfelül „kilátószoba” tartozik a félkör teraszhoz. Csodálatos lehetett.

20170306_094059

20170306_095615

 

A tervező ekkor Sebestyén Artúr, akié egyébként a szemközti telek is. Ő tervezte ugye a Gellért Fürdőt Hegedüs Árminnal és Sterk Izidorral, majd, 1927-ben a Gellért Hullámfürdőjét már önállóan.

20170306_093225

A második világháború utáni időkből semmit nem őriz a Levéltár. A ház 2013-ban helyi védelem alá került, így, ahogy fogalmazott a jogtár: „Az örökségvédelmi bírság szempontjából a műemléket II. kategóriába sorolom.” Nagy kérdés, ez mire elég, és mire jó. Bírságot fizetni időnként érdemes, úgy tűnik, nem mindenkinek fáj. És ha például véletlenül összedől a ház, „kénytelen” a beruházó elbontani a maradékot…

20170317_144504

20170317_144517

20170317_144621

20170317_144625

20170218_085220

20170218_085310

Gyönyörű ház az Istenhegyi út 88, jobb sorsra érdemes, vétek így hagyni, nem becsülni. Kész csoda lenne, ha megmentődne, helyére nem lakópark kerülne, ha állhatnának a fák, a környezete. Anno első megálmodójáé volt minden szomszédos telek, ezért rendes tér vette/veszi körül. Értéke örök, ahogy kilátása is. Jó lenne jó kezekben látni.

Forrás:

Helyszínbejárás

Budapest Történeti Levéltár

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_17_1905-1906/?pg=163&layout=s&query=W%C3%A1gner%20G%C3%A9za

https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300070.bm

 

Kőbe színezett szeretet

20170116_092432

Még nyáron jött a meghívás. Régi, karban- és családban tartott villát szívesen mutatnának, ha kedvem, kapacitásom lenne. Kedvből sosincs hiány, idő télen jutott. Budafok Rózsavölgyében járunk, az út mellett patak, platánok, a domb aljában villamos csilingel.

1930-ban épült a villa Laszgallner Oszkár építész, festőművész keze munkája, az ő családja lakja, használja a házat ma is.

20170116_104011

A domboldalban, cseresznyefa árnyékában álló, csillag alakú ház színes mozaikjai messziről lepik meg a téli látogatót: sárga-zöld-piros kövek csillognak a fakó napsütésben a lépcső fokain, a támfalakon, az asztalon, a ház oromzatán, de a kertben épült lugas és medence minden szögletén is.

Ahogy felfelé kapaszkodik az ember, a lépcsősor minden fokán üzenet várja:

20170217_092012

20170217_091958

„Az asszonyért, ki kertre vágyott

kő kőre szállt s az összehordott

kis fészek vidám lett és boldog

szines csillanó, mint játszi kedve

az öreg bohémnek ki épitette”

 

A bejáratnál tágas veranda: ilyesmit régi családi fotókon látni, régen itt zajlott az élet, a nagy közös reggelik, vendégségek.  A középen asztal, rajta körben napfényszínű üvegmozaik felirat fogadja a hegyet mászót pont szeme magasságában: „Szeretettel”, ami rendkívül meghatja a vadidegen vendéget, de ez egy családi üzenet jól elhelyezett részlete. Körben nevek, gondosan, akik az asztalt körbeülik majd egy életen át….

Asztal jó

A sokszögű teraszt ablakok védik a széltől, de nem a kilátástól. Bár a domboldal sűrűn beépült az évek folyamán, még mindig békés a látvány, mintha fényévekre lennénk a város zajától.

20170217_092125

A ház közepe, szíve a szalon, sokszögű alaprajzával körbe hívja a látogatót. A nyolcszög minden oldalán szobák nyílnak, hátra, hegynek fel, folytatódik a kert. Könyvek birodalma a ház, könyvnyomtatás szép mestersége a családnak, mindenütt szépséges kiadványoktól roskadozó állványok, képek, az ember azt sem tudja, mit csodáljon és milyen sorrendben. Talán leginkább a mennyezetet, ami középen színes üveg berakásos csillaggal koronázott, onnan öreg csillár lóg.

20170116_092923

20170217_092155

Házigazdám, az építtető dédunokája szerint azért a csillag forma, mert eköré a csillár köré épült az egész ház. A mennyezet alatt körben fényképek a házat építő családról: Laszgallner Oszkár, az építész-festőművész, egyetemi tanár a családfő, felesége, két lánya, és a nagyszülők képei. A képeket keretbe foglalja egy-egy kő angyal, melyek a család barátja, a fehérvári a Bory-várat építő Bory Jenő munkái.

20170217_092227

Van közös szál a két művész közt. Bory Jenő feleségének építette a legendás várát két kezével, Laszgallner Oszkár is élete párjának szánta fészeknek ezt a kedves házat. Nem volt már fiatal a nagy feladathoz, túl az ötvenen meglett volna építkezés nélkül is, ahogy azt naplója máig őrzi:

„A mi speciál a magam személyét

illette, ôszintén nem vágytam az építendô

családi házra, mert nekem a hátra levô

éveimre több nyugalmat és kényelmet biztosított

a pár ezer pengô takarékbetét. De

viszont nagy volt bennem az a vágy, hogy

végre az én kalitba zárt életpáromnak

legalább öreg napjaira teljesítsem ôsi vágyát

s egyben kislányaimnak is tudjak

juttatni valamit. Tudtam jól, hogy bizony

már fáradt fizikumommal nagy áldozatot

kell hoznom, de mire nem képes az ember

szeretettjei kedvéért.”

A ház minden részlete kidolgozott, barátságos. Kicsi ház ez, most nem lakóház éppen, leginkább könyvek születnek itt. A lejtős telek kevéske vízszintes részén, a szélvédett zugban lugas, a fa lombja alatt kicsi medence – amire 1930-ban még pont senki sem látott rá. A lépcsőbe, asztal szélébe rejtett üzenetek a szívhez szólnak, üzennek: nem elég a házat megtartani, emlékezz a hajdani családfő tanácsaira. Ha elfelejtenéd, olvasd minden nap….

20170116_103920

20170217_091906

„Ha elfáradsz itt pihenj

Hűs vizünk cseppjeiben

Tükrözve vidám kék eget

Üditse tested lelkedet”

 

Házigazdám Orsi vastag, gyönyörű kiadványt ad a kezembe. Testvérével rendezték össze a családi iratokat, képeket, egy fél évszázadot átölelő, kézzel írt napló alapján, amit dédszüleik vezettek, és dacára a század viharainak, megmaradt, újrakötve, becsben maradt, mint a család büszkesége, ritka kincs. Ez a napló adott apropót és alapot a családtörténeti nagykönyv megírásához. Gyönyörű teljesítmény, nagy munka, ennek örülne igazán minden nagypapa. A legendák tovább élnek, nemcsak a falak.

20170116_093034

Az ember elmereng. A napló, az üzenetek nyelvezete ismerős, mai szemmel kicsit érzelgős, de így képzelték a régiek. Hogy egy ház megépül, örök menedékül a családnak, akár évszázadokig, generációkon át. Hogy aki e név alatt, a családi kötelékben megszületik, itt otthonra lel majd, és ugyan mi történhetne, ami ettől megfosztja? A naplóból érződik, a fénykorban sem volt gazdagság, de nagy szorgalommal, kitartással és főleg összefogással érték születhetett, saját fészek. Semmi hivalkodó, de biztos, mint a szikla. S ha mégis nehézzé fordulna a sors, ott vannak a kőbe színezett üzenetek: lassíts, lazíts, és emlékezz, ez a fészek a tiéd, megtart, erősít.

20170116_092432

20170116_092800

Persze szegény romantikus művészúr nem számolt sem világháborúval, pláne nem kommunizmussal. Dacára bajnak, tragédiáknak a Rózsavölgyben megkapaszkodott gyökerek erősnek bizonyultak, és a történet folytatódik. A ház nem került idegen kezekbe, megbecsült, szép, szeretett.

Minden elismerésem, köszönöm, hogy ott lehettem.

Forrás:

Helyszínbejárás

Kelemen Ágnes-Kelemen Orsolya: A Laszgallner család

 

Ház a Herminán – Roheim-villa

16409505_1222022257913327_1994073723_o

A séta a Hermina úton szikrázó, téli napsütésben, ropogós hidegben adatott meg a minap. Ilyenkor, hogy nincs lomb, jobban látszik minden – az is, amit az év többi részében jótékonyan fed a zöld. A híres és gyönyörű Sipeki-villától indultam. Ami, hasonlóan a Dohány utcai Árkád-bazárhoz, bár Magyarország egyik legszebb szecessziós villájaként közismert, attól még nyugodtan omlik róla a vakolat….a szomszédos házon rögtön megakadt a szemem. Nem olyan híres –gondoltam magamban – de üres, ez szemmel látható. Aztán, amikor közelebb merészkedtem a kerítéshez, láttam meg a kert mélyén álló ház teraszán a távolról alig olvasható táblát: „Ebben a házban gyilkolták meg gróf Tisza Istvánt.” Vagyis ez a nagy kert mélyén árválkodó, évek óta gazdátlan, szép, öreg ház a híres-hírhedt Roheim-villa.

16409491_1222026854579534_718335101_o

Amikor Roheim Sámuel fakereskedő nagyvállalkozó 1900-ban pesti villa építésére kérte fel Pollák Manó építészt, biztos nem sejtette, hogy a Pöstyén gyönyörű fürdőit tervező mester keze munkája majd ilyen szomorú sorsot kap az akkor indult, új évszázadtól.

Még új volt a ház, amikor 1917-ben az akkor már második ciklusát végző miniszterelnök, gróf Tisza István kibérelte a villa földszintjét pesti rezidenciájául, hogy ha nem imádott otthonában, a geszti kastélyban van, Pesten is legyen egy kényelmes otthona.Tisza portré

Tisza a régi világ politikusa volt, nem tudta elképzelni a jövőt a Monarchia  létezése nélkül. És dacára annak, hogy 1914-ben, ugyan rövid ideig csak, de ő volt az egyetlen vezető politikus, aki komolyan ellenezte a háborút – mégis a közvélemény személy szerint őt, Tisza grófot tette felelőssé a háború borzalmaiért és elvesztéséért is.

Tisza István először 1903-1905ig, majd 1913-tól 1917-ig volt miniszterelnök. 1917-től országgyűlési képviselő, majd ezredesként frontszolgálatot teljesít. Két héttel a – sorrendben negyedik – ellene elkövetett, ezúttal végzetes merénylet előtt tért haza.

A Pesti Hírlap tudósítása 1918. november 1-jén: „A véres szabadságnak áldozatul esett gróf Tisza István”.

A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket. – Mit óhajtanak? A civil válaszolt: – Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem? – Nem rejtegetek senkit sem. – Az idegenek hamarosan eltávoztak… Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten.” “Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt. A katonák szemrehányásokkal illették: – Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! – Gazember voltál mindig! – Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert. – Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek! – Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember. – Nem teszem! – Álljanak félre a nők! – Nem állunk. Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert. – Na, hát mit akarnak? – Maga az oka a háborúnak! – Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka. – Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte! – Nem én vagyok az oka! – Álljanak félre a nők! Semmi válasz… – Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás… Három lövés dördült. Tisza előre bukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte. – Végem van, – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie. A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják.”

Érdekes az emeleten lakó, világhírű tudós, Roheim Géza emlékezése a perről, őt tanúként hallgatták meg az 1920 augusztus 2 és szeptember 15 közt folyó tárgyaláson: “…az egész teátrálisan, kvázi inscenirozva folyt le.”

S bár a kommün bukása után volt szándék a tettesek és főleg a felbujtók megbüntetésére, és két vádlottat el is ítéltek – a merénylet valódi, értelmi szerzőit soha nem találták meg, így az sem derül már ki, kinek a megbízásából, pontosan mi és miért történt valójában.

16466640_1222026827912870_1730969735_o

1920-ban mindenki, aki a pert figyelemmel kísérte, meg volt győződve Károlyi Mihály érintettségéről, miszerint ő állhatott a merénylet hátterében, erre azonban nem találtak bizonyítékot. Bethlen István miniszterelnök leállítatta a nyomozást, így ez már nem is fog kiderülni.

A Tisza-per végén, a Sándor-palota (Miniszterelnökség) teraszán Tisza per vége huszadikszazad.hu

A háború utáni első évtizedben az ÁVH használta méltatlan célokra a jobb sorsra érdemes villát, majd, 1956-tól ha lehet még kevésbé „testhez álló” funkciót nyert a ház: A Mozgássérültek Állami Intézete használta fiatal mozgássérült férfiak bentlakásos otthonául. A ház soha nem volt akadály mentesítve, az egy szem hátsó, ocsmány lift valamikor a hetvenes évektől volt hivatott a kerekes székes lakók életét valamelyest könnyíteni.

Keserves sors jutott a szocializmusban a sérülteket ápoló intézményekre, az ott dolgozókra, és mindenekelőtt az ott élőkre. Mint azt az Index kiváló cikke összefoglalja, az államra a háború után szakadt a sérültek ellátása – miután gondosan tönkre tette az addig e téren is, évszázadokon át kiválóan helyt álló egyházakat és magánszemélyeket. Az új intézeteket hozzáértés és odafigyelés nélkül, kis pénzből szerelték fel. A ’40-es, ’50-es években még csak egyféle intézet létezett, amiben „ömlesztve” láttak el mindenkit: testi és szellemi fogyatékosokat, fertőző betegeket, öregeket, árvákat és azokat is, akiknek egyszerűen nem volt hol lakniuk.

Ráadásul sokkolta a rendszert, hogy a szocializmus megszületésével nem tűntek el a szociális problémák, sőt, ezért is akarták eldugni a betegeket, és száműzték őket távoli, gazdátlanná vált, a bűnös múltat képviselő, világtól elzárt és egyre rosszabb állapotú vidéki kastélyokba, kúriákba.

16466338_1222026831246203_1174717176_o

A mozgássérültek 2001-ben költöztek ki végleg a Róheim-villából, azóta az épület üresen áll, állapota egyre romlik. Egyik tulajdonostól a másikhoz került az elmúlt 17 évben, de mert egyre többe kerül(ne) a felújítás, minden terv csak terv marad. A legutóbbi bejegyzések a Corvin Lánc-testület iroda és vendégház, az úgynevezett „Collegium Roheim” megvalósulásának örülnek, a másfél éve született tervek szerint idén nyáron készülne el a felújítás. Ami még el sem kezdődött.

16443778_1222022251246661_1748622844_o

Pedig a muemlekem.hu szerint még mindig meseszép az épület belseje. „(…) különösen gazdag díszítőszobrászati, festészeti és iparművészeti részletei (faragott lépcsőkorlátok, mellvédek, ajtórácsok, kandeláberek, csillárok, kazettás mennyezet) orientális motívumokkal, valamint neobarokk és neoreneszánsz stílusban készültek”.

Kár érte.

Forrás:

Helyszínbejárás 2017 január

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12344.htm

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=11581

http://index.hu/nagykep/2015/03/07/braun_ferenc/

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1918_oktober_31_tisza_istvan_meggyilkolasa/

http://tortenelemcikkek.hu/node/341

http://kiskunhalas.fidelitas.hu/cikk/150_eve_szuletett_tisza_istvan

http://www.huszadikszazad.hu/1921-majus/bulvar/szenzacios-tanujelentkezesek-a-tisza-porben

http://kulturpart.blog.hu/2015/10/19/konferencia_tisza_istvanrol

http://www.huszadikszazad.hu/1918-oktober/bulvar/grof-tisza-istvant-agyonlottek

http://www.origo.hu/utazas/magyarorszag/20160919-geszt-tisza-csalad-kripta-ellopott-koponya-kastely-evszazados-platanfak.html

http://magyarhirlap.hu/cikk/14020/A_Roheimvilla_titka

http://historiamozaik.blogspot.hu/2014/05/gyilkossag-roheim-villaban.html

 

 

 

 

Mézeskalácsház a Hungárián

16409526_1219572298158323_1455340860_o

Van egy mézeskalácsház a Hungária körúton. Vagyis kettő. A Hungária körút nem pont a mézeskalácsházak gyakoriságáról híres. Hanem az irdatlan forgalmáról. Reménytelen, büdös dugók örökké, zaj, kosz, a szegény Népligetet leszámítva kietlen környék, nem az, ahova az ember – ha tehetné – villát építene.

De nem volt ez mindig így.

1920 körül például békés hely lehetett, ha Cséti István okleveles építész épp oda álmodta műtermes villáját, az akkor még 11/a, ma 151-es telekre.

16388992_1219611641487722_148807500_o

A tervek barátságos, napfényes otthonról, gyönyörű, emeleti rajzteremmel, tornyos, sok teraszos, Kós Károlyos hangulatot árasztó házról mesélnek. Volt benne minden. A „souterrain”-ben volt mángorló, mosókonyha, fa-és szénpince, hátra egy szoba-konyha, a magas földszinten egy szép, tágas lakás két erkéllyel, a tornyos emeleten („mansard”) a rajzteremmel hátra nagy ablakkal, hátul „autogarage” sofőrlakással.

20170118_101629

20170118_101611

16409137_1219582261490660_1213832561_o

16409989_1219611618154391_626649993_o

16409411_1219582308157322_956341729_o

16388980_1219582291490657_1863310931_o

16409127_1219572378158315_1547931645_o

16389407_1219582274823992_369227071_o

Az építkezés éve 1923, a kivitelező a Technika Építő Rt. Amely cégben igazgatósági tag volt dr. Vidor Géza, akinek a szomszédos, szintén figyelemre méltó, és szintén jobb sorsra érdemes villája, a ma 153-as ház épült. Meglepő módon  nem Cséti István tervezte, ő csak mint tanácsadó jelenik meg a terveken, pedig a két ház egy telken, egy kerítés mögött, hasonló hangulatban épült nagyjából egy időben.

20170118_110441

20170118_110450

20170118_110500

16388934_1219572708158282_1236470747_o

16443090_1219572398158313_1949397251_o16357829_1219572824824937_1277066114_o16409172_1219572354824984_404704322_o

A két villa mögött anno a Technika Építő Rt. létezett, ma egy magas, ronda irodaház szorítja keretbe a két, nem evilágban épült házikót. A másik irányban a dübörgő forgalom, messze innen az út túloldalán a szépséges vakok intézete, és az egyébként közeli, de fényévekre tűnő Városliget.

A sarki, fehér ház főhomlokzatán, magasan zöld címer látható, ami nincs rajta az első terveken. Ez, és a hátsó oldal átépítése más, mint az első rajzokon. A csúcsos tetős, fehér ház, ami engem annyira emlékeztet az Áldás utcai ovim épületére, van jobb bőrben, a szomszédos, 153-as ház szomorkásabb állapotban várja sorsa jobbra fordulását. Kertjében angolos kis faház rogyadoz, teraszai oldalán hatalmas, kő vázák díszítik a potyogó vakolatú falakat, amiken pedig megvan az eredeti díszítés, a geometrikus formák a kerítésen köszönnek vissza.

Túl azon, hogy abszurd a házak békebeli hangulata, nem, vagy alig látszik rajtuk az elmúlt 90 év. Jól megépült, igényes, szép villák, jó lenne őket jó kezekben látni.

Forrás:

Helyszínbejárás 2017 január

Budapest Történeti Levéltár

https://library.hungaricana.hu/hu/collection/fszek_budapesti_czim_es_lakasjegyzek/

 

Villa a békeidőkből – Dezső utca 2

20170108_112218

Naphegy. Ha nagy ritkán busszal vagy kocsival arra visz utam, mindig, már a „bejáratnál”, a Czakó utcai kanyarban azt a bizonyos háztetőt keresem. Ami olyan ígéretes, barátságos. Befutott falak tartoznak hozzá, kerek formák, osztott ablakok. Terasz, kovácsoltvas, szép kert, sőt, szép kerítés.

20170108_11223320170108_112242

A Naphegyen sétálni meg igazi ajándék. Lankás utcák, napsütés, és hol a Gellérthegyre látni, hol a városra, az árnyékos oldalon pedig ott a Budai Vár, mint egy nagy torta. Első utam persze a szép tető gazdájához vezetett, és nem csalódtam. Szerényen, mélyen a kertből mosolyog ez a kedves, ízléses, öreg villa. Az elmúlt, ránézésre kb ötven évben nem adatott keret felújításra, de csoda folytán sehol egy műanyag redőny, se hullámpala, se hozzáépítés. Úgy szép a ház, ahogy van.

20170108_112218

Viszonylag új, tán önkormányzati kezdeményezésnek hála a műemlék, illetve – mint esetünkben – helyi védettségű házakon kis tábla mesél az építőről, építtetőről. A Dezső utca 2 – ahogy az a szép, eredeti terveken olvasható – „nagyságos” Müller László úr családi házának épült, az engedélyezési tervek keltezése 1931. február 12, a rajzokat Hendrich Antal műegyetemi tanár jegyezte. Hendrich úr arról híres, hogy ő tervezte az őrségi Iváncon a szecessziós stílusú Szent Miklós katolikus templomot gróf Sigray Antal megbízásából, amely templomot Kós Károly zebegényi templomáról mintázott. Egyébként festegetett, és elég nagy tiszteletnek örvendett ahhoz képest, hogy semmilyen más tervének nyomát nem leltem.

A  Levéltárban őrzött iratok annyit jegyeznek, hogy már 1943-ban vitéz Pesty László és neje a szépséges naphegyi villa boldog tulajdonosa. Mikor ezt láttam, kicsit sajnáltam szegény Mülleréket, hogy hamar túl kellett adniuk kényelmes otthonukon. Míg rá nem jöttem, Pesty úr neve mellett zárójelben a Müller név szerepel. Vagyis a vészes korban a németesen hangzó nevet illett magyarosra cserélni. Müller-Pesty László ezek szerint tartalékos főhadnagy volt 1943-ban, civilben okleveles vegyészmérnök, ki forrásom szerint a minisztériumhoz épp vitézi telke ügyében folyamodott.

Finom ízlésű villáját Dávid János és fia kivitelezte – nem is akármilyen minőségben, ha látványosan ritkán újították fel, viszont ugye túlélt egy súlyos háborús ostromot – a modern fűtés Hrauda Károly munkája.

20170118_104745

20170118_110325

20170118_105215

Tökéletes otthonnak épült a ház. Semmi flanc, tágas, okosan kihasznált terek. Az utcára, a szép, kovácsoltvas korlátos teraszra fogadószoba nyílt, oldalt, az íves, osztott ablakok mögött háló és ebédlő szerepel az eredeti rajzokon. A Gellért-hegyre a gyerekszoba nézett, hátra fedett veranda, üvegfalú télikert és táncterem nagyságú konyha sütkérezett a nyugati napfényben. Volt ezen kívül külső és belső hall, gardrób és persze fürdő. A fűtés radiátorokkal ment, a csöveket a padló alatt és a mennyezetbe rejtve vezették el. Az alagsorban hátul volt garázs, házmester, és cselédszoba, vendégszoba és előre egy hatalmas játékterem, plusz pince, kox-pince, „fűtőtér”. 1943-ban némi átalakítással házmesterlakás kerül a szuterén utcai frontjára, és – igazi békebeli hangulatot idézve – az engedélyezési tervekre is beírták, hogy az eddigi vendégszobában eztán a kerti bútorok laknak majd. 🙂

A békeidőknek az ostrom vetett drasztikus véget, beköszöntöttek a nyomorúságos évek. A romlakás felújítására 9(!) évvel a háború után kerül sor, ezúttal a lakás szétszabdalásáról is tanúskodnak az új idők tervei.

20170108_112310

Gyönyörű otthon lehetett ez a ház régen. Most is szép, régi gazdái is örülnének, ha látnák, a nyolcadik x-en túl is pont olyan, mint az eredeti terveken volt. Még a kerítést is gondosan tervezték, építették, és áll is, hősiesen. Hálás köszönet érte régi és mostani, szerencsés lakóinak.

Forrás:

Helyszínbejárás

Budapest Történeti Levéltár

http://www.orseg.hu/hu/info/telepulesek/az-orseg-telepulesei/ivanc.htmlhttp://adatbazisokonline.hu/de/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944/adatlap/58247

Virágcsokor a Thököly úton

20161115_130046

Szenes-ház. Ezen a néven emlegeti a szakirodalom. A Thököly út elején járunk. Ugyan már nincs macskakő, ami rázta az erre járó pesti népet úgy fél évszázadon át, de a nem csituló, hatalmas forgalom maradt. Nem néz itt körül senki, vagy ha mégis, nem a szépet keresi. Pedig napfényben fürdik a matyó hímzést idéző, kékvirágos homlokzat, régi idők tanúja, mesélő ház.

20161115_132308

Rég listámon volt, napfényes téli nap vitt be a jószerencse. Akkor még nem volt olyan zimankó, mint mostanában, de a fények kiemelték a 100 éves csodát.

Ifj Nagy István rajzolta a terveket, pont, mint a Dob utca 53 alatt álló Schwarz-ház, virághímzéses, szerényen szépséges, kevésbé híres párját, sok hasonlatosságot fedeztem fel a kettőben, majd a képeken igyekezem bemutatni.

ifj. Nagy István valamikor az 1870es évek elején született, és 1937-ben halt meg. Lechner tanítvány volt, ez rögtön detektálható, ahogy házaiba belép az ember. Csak itt a Lechnertől tanult girlandok és virágok vakolatból vannak, nem kerámiából – gondolom, olcsóbb volt így már anno is.

20161115_130046

20161115_131858

Szenes Mór „pénzügynök”, biztosítóintézeti főfelügyelő megrendelésére készültek a tervek 1905 májusára az akkor még Csömöri úti címre, épp szemben a Lóverseny térrel. A pincébe a tervek szerint borospince került, és vendéglő a templom felöli oldalra, kerthelységgel. Aztán a vadonatúj házba vendéglő helyett a VII. kerületi Polgári Casino költözött a teljes földszinti traktusba, ennek „gazdája” maga Szenes Mór volt.

Aki azonban már 1907-ben eladta az akkor már Thököly út 46 alatt jegyzett házat bizonyos Nagybossányi és kisprónai gróf Bossányi Istvánné, született Fölsinger Emiliának, akinek sírja a Fiumei úton van 1938 óta, és akinek a nevét rég elfelejtette a háládatlan utókor. Szenes úr megmaradt lakónak, szemben a Casinóval, ami a grófnő felbukkanásával eltűnik, helyét lakások vették át, és Szenes úr nevét őrzi az emlékezet, mintha nemcsak 2 évig lett volna boldog tuljadonos.

Ahogy az Iparművészeti Múzeum tudós honlapján olvasható, a Thököly úti ház homlokzata leginkább Lechner meseszép Postatakarékpénztárára emlékeztet – kék virágos verzióban. Kívülről is figyelemre méltó, de a valódi csoda bent fogadja az embert. Faburkolattal nyílik a virágoskert, és kovácsoltvassal folytatódik. Ha már nem a növényvilágáról ismert a Thököly út – bár közel a Városliget  – íme a városi pótlás vasból, fából, vakolatból.

20161115_132345

20161115_131838

Thököly út 46

20161115_131811

Dob utca 53

20160303_145156

20161115_131832

20161115_131720

20161115_131706

20161115_131519

20161115_131459

Thököly út 46

20161115_131411

Dob utca 53

20160303_145005

Kovácsoltvas virágcsokor: Thököly út 46

20161115_130422

20161115_131307

20161115_131105

20161115_130737

…és a híres pillangók…

20161115_130648

…falusias tornácos gang…

20161115_130704

20161115_130831

20161115_130526

20161115_130508

20161115_131023

….a főbejárat feletti virágkosár, mi fogad, és visszavár….

20161115_130046

Lift nincs, ami kész csoda, hogy az elmúlt 100, de főleg a barbárságáról híres elmúlt 50 évben sem épült be egy vas rém – bár én könnyen beszélek, napi szinten hazacipekedni biztos nem egyszerű. Így viszont érintetlen a csoda, még csönd is fogad, ami még a pillangó-és virágarzenálnál is nagyobb meglepetés.

 

Forrás:

Helyszínbejárás 2016 november

Budapest Történeti Levéltár

http://gyujtemeny.imm.hu/virtualis-kiallitas/szenes-haz-budapest-thokoly-ut-46/672

http://magyarhirlap.hu/cikk/26801/Viragoskert_vakolatbol_es_vasbol

https://library.hungaricana.hu/hu/collection/fszek_budapesti_czim_es_lakasjegyzek/