Minél többet dolgozom a Nemzetközi Hajóállomáson, annál több szépséget fedezek fel a Dunaparton. Állandó kedvencem a Belgrád rakpart 17. Halványan rémlik valami családi anekdota egy rég meghalt nagybácsi meseszép lakásáról, amiről anyukám anno mesélt, de a ház enélkül is vonz. Teraszaival, a formájával, rozzantságával, eleganciájával, olyan nagyon szép, részleteiben és egészében, ahogy van.
A ház tervezője Balázs Ernő, az építés éve 1907, a megrendelő bizonyos báró Hammerstein Richárd.
Balázs Ernő munkája még a zordon Dózsa György és Lehel utak metszéspontján mosolygó Elemi Iskola, a Terézvárosi Telefonközpont a Nagymező utcában és Pécsett a Postapalota.
A dunaparti bérpalota gondosan alápincézve épült, benne raktárak, kazánház, később óvóhely kapott helyet, és persze – praktikusan – két homlokzattal és két bejárattal épült, egy a Duna felé, egy a Molnár utcára. A dunai oldalon ma porosodó lélektelen kis betonplacc helyén hajdan díszkert volt, ahova a földszintről mára szintén nyomtalanul eltűntetett lodzsa nyílt. Ez a szint két lakásból állt anno: egy 5 szobás nyílt a Dunára, egy kettő szobás hátra, a Molnár utca felé. Aztán az elsőtől a negyedikig emeletenként 1-1, egyenként 8, azaz nyolc szobás, 3 teraszos, napfényes lakás szolgálta mindenkori boldog tulajdonosai kényelmét. A lakásokhoz cseléd-és inasszoba, konyha, kamra, gardrób és személyi lift tartozott.
De a legizgalmasabb a padlás. A levéltárban talált eredeti tervek egy luxus műteremlakásról mesélnek: előre egy 60 nm-es, hátra, az udvar felé egy másik, cirka 50nm-es „felvételi műteremmel”, dolgozóval, két sötétkamrával, titkári szobával, plusz kettő tetőterasszal. S mindez mégsem egy jólmenő művész kiszolgálására épült, aki majd csillagászati bérletért alkothatott volna itt.
Nem-nem.
Nem-nem.
A ház tulajdonosa, a báró úr amatőr fotós volt, s így tagja az 1899-ben alakult Photo Clubnak, mint lelkes tag, és tőkeerős adományozó bérháza padlását a Club székhelyének szánta, így az 1907-ben boldogan áttelepedett ide az eleddig használt Damjanich utca 28/b-ből.
Az illusztris Club, vagyis a Magyar Amateur Fényképezők Országos Egyesülete többek között olyan nagynevű tagokkal büszkélkedett, mint báró Eötvös József, dr. Konkoly-Tege Miklós, Hopp Ferenc, Xantus János, gr. Teleki Sándor és gróf Esterházy Miklós. És – láss csodát – a csengő szerint még ma is fotósok uralják a fotós paradicsomot a padláson. Halleluja!
1939-ben a báró úr engedélyt kért és kapott a fővárosi hatóságoktól, hogy negyedik emeleti, vélhetően meseszép kilátással bíró lakását teherlifttel lássa el. Később ebben a lakásban élt a nagy színész, Benkő Gyula. Neki tán Hammerstein báró is örült volna, a hálás utókor mindenképp, emlékét a ház falán tábla őrzi.
Az 1939-es átalakítással le is zárult a ház fénykora. A háború utáni adatok keserves lakásleválasztásokról és társbérleti átalakításokról tanúskodnak. ’39 után először ’63-ban, majd 1980-ban volt felújítva a ház, és úgy is néz ki.
Naív ábránd volt a legutóbbi állványozásból gondos, alapos munkára tippelni, pontosan a ház egyharmadát sikerült renoválni.
De így is érdemes megállni, a házra felnézni, és megcsodálni. Kovácsoltvas kapuja hősiesen állja lassan 110 év porát, szelét, mocskát, majd’ megeszi a rozsda, de még áll.
A teraszok szépek, hívogatók, az U alakú ház fürdik a napfényben, és türelmesen várja gondos gazdáját már úgy 70 éve. Remélem, mert jól megépült, kitart, míg megérkezik, aki megérdemli, megbecsüli, mi meg csodálhatjuk még soká….
Forrás: Budapest Történeti Levéltár
Adalékok a Belváros Történetéhez
Hey I know this is off topic but I was wondering
if you knew of any widgets I could add to my blog that automatically tweet my newest
twitter updates. I’ve been looking for a plug-in like
this for quite some time and was hoping maybe you would have some experience
with something like this. Please let me know if you run into anything.
I truly enjoy reading your blog and I look forward to your new
updates.
Hi,
thanks for reading my blog – do you read Hungarian? 🙂 – but I don’t really see how I can be any help to you.