Barion Pixel

Duna utca. Olyan kicsi, szerintem a legtöbb pesti nem is tudja, hogy létezik. Mert mire elkezdődne, Március 15-e tér lesz belőle, a sarkon túl meg már Váci utca. De létezik, kettő, azaz kettő házból áll. A sarkon, már a Váci utca felöl álló is nagy mesélő, de most a Dunához közelebbi kerül sorra.

 

Régi szerelem, nagyjából heti 3x megyek el mellette. Anno, amikor itt ért Pestre a nyolcas busz, és innen fordult vissza a hegyre, naponta kétszer csodáltam meg. Milyen művészi alkotás az a kinti kovácsoltvas? És vajh’ milyen meggondolásból került üvegtégla a díszes kerítés mögé a földre? Kertnek, zöldnek esélye sincs – ma, aztán lehet, anno, a Békeidők Budapestjén, mikor ez a ház is épült, nyílt alkalom az efféle luxusra.

A Duna utca 1. 1904-es, a megrendelő a híres neves Gerbaud Emil, akinek ezek szerint nem csak cukrászdája volt Pesten, hanem bérháza is, a tervező pedig Fellner Sándor.

Fellnerről annyit lehet tudni, hogy nem ő volt a színháztervező, aki Ferdinánd volt, és a bécsi illetőségű Hellmerrel párban alkotta a Vígszínházat, a Budapesti Operettszínházat, és a Szegedi Nemzeti Színházat is. A szintén Fellner, de Jakab mai szóval élve képesítés nélküli építész lenne, építőmester, és úgy 100 évvel előzte meg Sándorunkat. Kiváló mester volt, az ő rajzai alapján épült sok más között a tatai és a cseklészi gyönyörű, barokk Esterházy kastély. Fellner Sándor leghíresebb, ma is álló épületei a régi Pénzügyminisztérium azóta lefejezett tömbje a Várban a Szentháromság téren, és az Igazságügyminisztérium óriása a Markó utcában.

Itt, a Dunapart közelében a jámbor cukrásznak tükrökkel duplázott, világos-virágos, metszett üvegablakos ablakos lépcsőházzal, kovácsolt balkonokkal ékes, csinos sarokház született, egyébként párhuzamosan a Szentháromság téri pénzügyminisztériumi megbízatással.

Szokásosan meglep az ablakok érintetlensége, az üvegverandák koszosan is légies hullámai, és az örök életű kovácsoltvas csodák. Érdemes pillanatra földbe gyökerezni, felnézni, és elmerengeni, milyen csodálatos városban élünk mi szerencsés népek tulajdonképpen.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

Kategóriák