A gyermekmentő, a keserűvíz és az orgonaművész otthona – Orlay utca 10

Szerző: | 2021. febr. 7. | Blog

A Gellért-hegyen sétálni minden időben öröm. A táj, a kilátás, a szebbnél szebb, vagy egyszer régen szebb, de mindenképp mesélő villák sokaságát nem lehet elégszer megcsodálni. A híres-neves Művészház szomszédságában nagy, legutóbb téglapirosra vakolt tömb szomorkodik. A vakolat pereg, a kertje leginkább parkoló, az egy, ami igazán szépnek mondható rajta, az a rozsda és a szentlélek által tartott kapu és felette a kovácsoltvas előtető.

Pedig az Orlay utca 10 igazán érdekes, figyelemre méltó emberek, családok otthona volt hajdan, a huszadik század virágos kezdetén. Az Arcanum aranyat érő honlapján megtekinthetőek az eredeti, 1908-ban készült tervek, halványra kopottan, de megcsodálható a fénykor finom ízléssel épített otthona. A pince fölé két szint épült sátortetővel, a hatalmas padlásra még egy szobával. Egy család otthonaként az első szinten 4, az emeleten 5 szobával, köztük két, egyenként 25 négyzetméteres gyerekszobával, a pincében a szokásos mosókonyha, fa-és szenespince, cselédszoba, kamra volt megtalálható.

A tervek megrendelője Dr. Sztehlo Aladárné született Haggenmacher Márta, a tervező mérnök Dvorák Ede, a kivitelező Dávid János és fiai voltak, az építés éve 1909.

Sztehlo Aladár dr. ügyvéd, táblabíró később Szenczyre magyarosította a nevét, ezt azonban tíz gyermekéből csak egyikük vette fel, leghíresebb fiúk nem. Így Sztehlo néven lett világhírű az itt született Gábor, a gyermekmentő evangélikus lelkész, a viharos XX. század egyik szentje, igazi hőse, az emberség, a szeretet megtestesítője, a második világháború poklában a Pax gyermekmenhely, és a mesébe illő Gaudiopolis, vagyis az általa mentett gyerekek által létrehozott és üzemeltett Örömváros kitalálója, és amíg lehetett, életben tartója. Itt, az Orlay utca 10-ben született a ház építésének évében, 1909 szeptember 24-én.

Sztehlo Gábor édesanyja a svájci származású Haggenmacher család tagja, Mária Márta Josefa 1886-1969-ig élt ifjabb Haggenmacher Henrik (1855-1917) lányaként és a legifjabb Henrik testvéreként. A család svájci és első, Pestre érkező ősei molnárok voltak, mesés vagyonuk alapját is a XIX. század második felének virágzó malomipari befektetései adták. A század végével váltottak a sörgyártásra, kiváló megérzéssel: a filoxéra járvány tönkretette a bortermelést Budán, így többszörösére ugrott a sör iránti kereslet, minek következtében a Haggenmacher család ingatlan-portfóliója is számos szép házzal gazdagodott. A második világháború alatt aztán ezek a házak szolgáltak menedékül az üldözött gyerekek számára. A család a nemzetközi diplomáciában is szerepet vállalt: idősebb Haggenmacher Henrik (1817-1917) svájci konzul volt a századfordulón, fia pedig belga konzul a második világháború alatt.

1928-ban már új tulajdonosa volt az Orlay utcai villának, úgy tűnik, végig, amíg lehetett a németes nevű Schmidthauer családé volt a ház. Schmidthauer Lajos Komáromból jött Pestre, ahol 1905-ben végzett gyógyszerészként és 1907-ben a berlini Zeneakadémián az orgona tanszakon. Hazaérkezésekor átvette édesapja komáromi patikáját, valamint ásványvíz üzemét, és világhírre vitte azt. Az Igmándi Keserűvíz forrását Schmidthauer Antal találta kútfúrás közben 1863-ban Nagyigmándon. Európa legtöményebb természetes keserűvizét azonosította benne, később pezsgőport is készült a leginkább emésztési zavarok gyógyítására alkalmas kincsből. Antal fia Lajos üzemet épített Dél-Komáromban, ahonnan hajón és vonaton vitték a palackozott gyógyvizet még a tengeren túlra is, a cég pesti kirendeltsége, irodái az Orlay utcába kerültek. Az államosítás után is virágzott a vállalkozás, majd csak 1989-ben szűnt meg végleg a kitermelés a forrás apadására hivatkozva.

Reklám a fénykorból

Schmidthauer Lajos életét a gyógyvíz forgalmazásán kívül a zene töltötte be. Az Orlay utcában is volt zeneszoba, hangversenyeivel bejárta Európát. Orgonatervezéssel is foglalkozott, tanított a Nemzeti Zenedében és 1934-1944-ig a Zeneakadémián.

Schmidthauer Lajos domborműve családja komáromi háza falán

1956 november negyedikén, az orosz csapatok bevonulásakor lett öngyilkos.

Az Orlay utca és Mányoki út sarkán magasodó, kopott, pirosas színű tömb minden szépségét elveszítve, elhanyagoltan, a háború utáni, siralmas ráépítésnek köszönhetően stílusától is megfosztva szomorkodik a Gellért-hegy oldalában. Világhírű gyermekmentő és orgonaművész lakójára semmi nem emlékeztet.

Forrás:

Helyszínbejárás 2020 október és december

www.sztehloiskola.hu

www.pinterest.com

https://www.geni.com/people/Mária-Márta-Jozefa-Haggenmacher/6000000018045246150

https://hu.wikipedia.org/wiki/Haggenmacher_Henrik

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_29_1928/?pg=1647&layout=s&query=Orlay%20u%2010

https://hu.wikipedia.org/wiki/Schmidthauer_Lajos

https://hu.wikipedia.org/wiki/Schmidthauer_Antal

https://ng.24.hu/kultura/2007/09/13/lesz_e_ismet_igmandi_keseruviz/

http://www.sztehloalapitvany.hu/Sarkozicikke.pdf

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dvorák_Ede

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dvorák_Ede#/media/Fájl:Sztehlo-villa_-_Dvorák_Ede.jpg

 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kategóriák