Pár nappal ezelőtt egy régi vágyam teljesülhetett, bő évtized reménykedés és próbálkozás után végre bejuthattam a meseszép belső részleteiről híres, de szigorú lakói által gondosan őrzött Gutenberg-otthon épületébe. A StepbyStep nevű épületbejárásokat szervező társaság jóvoltából járhattam sikerrel. Külön élmény volt egy kedves, évtizedek óta a házban élő lakó személyes vezetése, amiben rendkívül szerencsés konstrukcióban, egy kicsi, 4 fős társaságban részesülhettem.
A Gutenberg-ház hófehér óriása a ma róla elnevezett téren áll, régi címe szerint Sándor Főherceg téren, a Józsefvárosban. De miért Gutenberg és ki volt Sándor főherceg?
A rejtvényfejtést a szerintem többünk számára ismeretlen Sándorral kezdeném.
Sándor főhercegből több is volt a magyar történelemben, különösen annak a Habsburgokhoz fűzött évszázadaiban. Ez a fiatalember II. Lipót császár fia volt, egyben Mária Terézia unokája, és apja császárrá koronázásának évében, 1790-ben, zsenge 17 évesen megkapta a nemzetünk számára oly fontos Magyarország Nádora címet. Amely tisztség tulajdonosa gyakorlatilag a mindenkori uralkodó helytartója volt, a közigazgatás és igazságszolgáltatás ügyeiben járt, járhatott el a mindenkori magyar nádor. Sándor főherceg azonban csak 5 évig töltötte be a tisztséget, hiszen rövid élete egy tragédiába végződött budavári ünnepséggel ért véget, amikoris a tűzijáték kezdetleges pirotechnikai eszközei felrobbantak, és megölték a 22 éves herceget.
A mai, józsefvárosi Bródy Sándor utca a XIX. század közepétől 1919-ig viselte kamasz nádor nevét, onnantól 1940-ig simán Sándor utca, 1940-től Bródy Sándor utca. A Gutenberg tér is hasonló tempóban váltotta neveit: 1884-1919-ig volt Sándor Főherceg tér, 1919-1929ig Sándor tér, 1929-1930 Főherceg Sándor tér, 1930-1946-ig volt ismét Sándor tér az 1946 óta Gutenberg tér.
Gutenberg neve a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűvetők Segélyező Egyesületére utal, akiknek hála áll a szecesszió ünnepének is bátran tekinthető házóriás a tér keleti oldalán, rajta az írás: Gutenberg Otthon.
A derék nyomdászok 1866-ban alkották meg érdekvédelmi szervezetüket, első, és igen hamar szűkössé vált székházuk a Klauzál utcában volt. A XX. század elejére már 6000 tagot számláló büszke testület 1905-ben írt ki pályázatot egy vadonatúj székház, és azt, illetve az egyesületet eltartani hivatott bérház építésére. Mindez persze őrületes költségekkel járt, amire az egyesület komoly bankkölcsönt vett fel kemény 46 és fél évre, ahogy valahol olvastam, „kedvező feltételekkel”. A házat 1907-ben adták át, és 1948-ban államosították, az ugye 41 év tulajdonjogot jelent….
A régiek tempósan dolgoztak: 1905-ben kiírták a pályázatot, elbírálták a beérkező pályaműveket, meghirdették a nyertest: a Vágó testvérek, Vágó József és Vágó László tervezőirodájának elképzelése nyert. Még arra is volt idejük és igényük, továbbá anyagi keretük a gondos nyomdászoknak, hogy a nyertes pályaművet felülbíráltassák három, köztiszteletben álló építésszel. Pecz Samut, Korb Flórist és Lechner Ödönt kérték fel, vessenek pillantást a tervekre, és módosítsák, ha jónak látják. Úgy tűnik, nem látták, mert a project nem állt egyhelyben sokáig: 1906-ban lebontották az addig itt álló, szintén nem kicsi, klasszicista, gondosan alápincézett épületet, és nekiálltak az építkezésnek, 1907-ben megtörtént az átadás.
Pedig nem akármilyen építkezés volt ez, nemcsak a telek volt nagy, hanem a megoldandó feladat is. Ahogy a Magyar Építőművészet folyóirat 1908-as száma fogalmaz:
„(…) A feladat eléggé bonyolódott volt, mert míg egyrészt bérlakások építésével az egyesület befektetett tőkéjének kellő biztosítását kellett elérni, másrészt a nyomdászmunkásság hivatali és egyleti helyiségeit kellett a legnagyobb kényelemmel elhelyezni, sőt ezenkívül óriási díszterem is van az épületben, mely színielőadások tartására is alkalmas. Mindezek a helyiségek úgy vannak csoportosítva, hogy céljaiknak legjobban megfeleljenek, a közlekedési és tűzbiztonsági követelményeket legnagyobb mértékben kielégítik és hogy az egyleti, valamint a díszteremben tartott előadások és mulatságok nagy és zajos forgalma a lakók nyugalmát nem háborítja.”
Az épület három homlokzattal, három bejárattal, két lépcsőházzal, egy személy-és egy teherlifttel épült, engedélyei szerint 4, gyakorlatilag hat emelettel, de a magasföldszint „mezzanin” részek, illetve a padlástérbe épült műteremlakás papíron nem szerepelt külön emeletként. A századfordulón a városi hatóságok nem szívesen adtak engedélyt négy szintnél többre, innen a miszkrapancia az engedélyezési tervek, és a ház látványa között: sehogy sem négyemeletes ez a ház, és sose volt.
Mindenesetre a bérlakások négy teljes emeletet foglaltak el, a mai 64 helyén eredetileg 38 lakás épült, a legnagyobbak 160, a legkisebb, udvarra nézőek 70 négyzetméteresek voltak. A lakók kényelmét sok minden szolgálta, ami ma már nincs. A személyliftben zöld bársonnyal borított pad volt, amire le lehetett ülni, a melléklépcső teherliftje mellett minden emeleten falikút volt a lépcsők könnyebb takarítása érdekében. Minden emeleten volt mosókonyha és szárítóhelység. A főlépcsőház lépcsőit kókusz szőnyeg fedte, valószínűleg zöld színű, mint amilyen a gangokat keretező Zsolnay majolika, és amilyen színű a lift hajdani kárpitjai is voltak a régi lakók elmondása szerint. A szőnyeget természetesen rézkarikák fogták a lépcsőfokokhoz, és fényesre szidolozott réz fedte a lépcsőkorlátokat is – amely korlátok egész jól megmaradhattak dacára az elmúlt 120 évnek.
Az építkezéskor a Vágó Testvérek építészirodája két nagyobb, a társművészet nagyvállalkozói irodával dolgozott együtt: Zsolnaytól származtak a gangokat ma is keretező, halványzöld majolika csempék, és Róth Miksa műhelyéből kerültek ki a meseszép ólomüveg ablakok, amelyek aztán a városszerte keserves emlékű IKV, vagyis Ingatlan Kezelő Vállalat felújításnak álcázott 1970-es rombolás sorozatának váltak áldozatául. Szegény ablakok hiányosak, ezért huzatosak voltak, ez adta az indokot a ki és szétveretésükhöz. Szakszerű javításra majd csak az 1990-es években került sor, Fűri Judit és Gonzálesz Gábor üvegrestaurátor csapata itt is hatalmasat alkotott. Az ő munkájukat a Nyomdász Egyesület hajdani színháztermének IKV által itt felejtett darabjai segítették, így tudták újra alkotni a Róth Miksa által „megfestett fény”-nek nevezett, a szivárvány minden színében pompázó lépcsőházi ablakokat és ajtókat.
A munkára Fűri Judit így emlékezik:
„Az egészet egy lelkes, hittel teli házaspár kezdte…Bulkai Ádám és felesége Ádámosi Margit. A ház felújítása, külső és belső helyreállítása az ő kitartó munkájuk nélkül nem jöhetett volna létre.
1996-ban kezdtük el az ablakok helyreállítását. Nem voltak fellelhető fotók, bár a házról beszámoltak a korabeli lapok. A művelődési ház részén irodaajtók üvege lett az előkép és színházterem vastag függönyökkel eltakart, kijárati ajtói felett a harangvirágos ólmozott üvegek. Az eltelt évek alatt jó párszor kellett már restaurálni, mivel a mai rohanó emberek nem tudják megszokni, hogy egy ilyen ajtó sérülékeny, és ezen be- es kilépni méltósággal kell, tisztelve építészt, üvegművészt és saját magukat.”
A földszintet és a mezzanint, vagyis magasföldszintet valamint az belső udvart a nyomdászok egyesülete foglalta el. Volt itt a szokásos hivatali helységeken kívül előadó-, olvasó-, játszó- s gyűléstermek, könyvtár, melyek együttesen 125 méter utcai homlokzatot és mintegy 1 200 négyzetméter területet foglalnak el. Mindezeken kívül egy díszterem színpaddal, vagyis színházként is hasznosítható helység öltözőkkel, váróteremmel, ruhatárral, büfével. Az épületnek ehhez a traktusához külön bejárat nyílt a Bérkocsis, ma Scheibert Sándor utcáról, hogy az Egyesület munkája ne zavarhassa a lakók nyugalmát.
Kávéház és Vendéglő
Ezen kívül az utcaszinten, a ház két sarkán volt egy kávéház és egy étterem, mindkettő folyosókkal csatlakozott az Egyesület termeihez, hogy alkalomadtán használhatóak legyenek a konyhák, illetve a sokaság leültetésére alkalmas helységek.
Az első világháború előtti fényképek szerint a házban lévő kávéház Intim Kávéház néven létezett Walter Bernát kávés vezetése alatt, míg az étterem Takáts János és Társa nevével hirdette magát 1910-ben „Közvetlen termelőktől vásárolt borok, jó ételek, olcsó árak, szolid kiszolgálás, és a pincében tekepálya(!!) várja vendégeit.”
A műterem és lakása
A ház úgy került átadásra, hogy a legfelső szintre, a padlástérbe műterem épült meg, amely műtermet a tervező Vágó Testvérek saját maguknak szánták. Ez a műterem a főhomlokzatra néz, vagyis délnyugatra, 1907-ben nem állt még a ma szemközti, majd 1928-ra elkészült, hasonló magasságú térszomszéd, ezzel a műteremlakás kivételes körpanorámával büszkélkedett, a folyamatos fényárt pedig nem csak a homlokzatra, hanem a tetőszintben nyíló ablakok is szolgálták. Ezen utóbbi ablakokat is az IKV szüntette meg 1970-ben.
A műteremhez hozzátartozó lakás egy szinttel lejjebb épült, csigalépcső kötötte össze a tereket. Ebben a lakásban lakott Vágó József és felesége, Lénárt Gitta énekesnővel. Elképesztően szép lakás lehetett ez a fénykorban, a bútorokat részben a szintén ebben a házban, a harmadik emeleten élő Vágó László tervezte, ezekről szép rajzokat lehet megcsodálni a Lechner Központ oldalán. A leírások szerint József tervezett László lakásába egy sötétkék tölgy ebédlőszekrényt zöld díszekkel és egy fehér és arany mázolt puhafából készült pianinót is.
Érdekesség még, hogy a Vágó testvérek közül itt lakott Jenő is, aki játékbolt tulajdonos volt, és Béla, aki színész, a Budapesti Színészek Szövetségének elnökének szintén itt volt lakása, szintén a harmadikon. Vágó László addig lakott itt, amíg meseszép, saját tervezésű bérháza meg nem épült 1912-ben, vagy, más források szerint 1914-ben az Attila út 35-ben, és oda nem költözött a korabeli képek és leírások szerint úszómedencés tetőterasszal büszkélkedő, tetőtéri műteremlakásába.
A szobrok és hűlt helyük
Az épület átadásakor szobrok is díszítették a homlokzatot: tetőszinten állt két, a nyomdász szakmát jelképező férfialak. A szoboralakok rögzítése állítólag, (egy 2009-ben blog szerint, lásd lent sorolt források, az akkor a házban lakó anno megszólalók így mesélték) szóval a hatalmas szoboralakok rögzítése sosem volt megfelelő, ezért elmozdításuk nem volt nagy veszteség, de az, hogy a szobrok azóta nyomtalanul elvesztek, természetesen nem jó hír. Kereste a lakóközösség a szobrokat, de nem akadtak nyomukra. Szamolovszky Ödön (1878-1914) és Gách István Lipót (1880-1962) művei így tűnik, elvesztek. Kár.
Kernstock freskói
Szintén az 1970-es IKV-s felújításnak esett áldozatául az anno a sarkokon, a legfelső szint tető közeli sávjában létező, Kernstock Károly rajzai alapján készült freskók, amelyekről pontos leírást találtam az Arcanum aranyat érő oldalán:
„(…) A homlokzaton alkalmazott s a nyomtatást ábrázoló képeket Kernstock Károly festőművész tervezte. E képek kivitele, monumentális jellege és olcsósága folytán figyelemre méltó. Az alakok egyszerűen csak körvonalazva vannak a vakolatalapban, a háttér pedig zöld és arany, magyaros mintájú szőnyeg. Maga a körvonal jó hüvelykujj vastagságú bemélyítés.” Népszava, 1907. október 15.
Ezt a képet az IKV sikeresen levakolta, de talán, bár persze nem értek hozzá, még megmenthető, vagy restaurálható. Elég jól látszik az Arcanumon talált korabeli képeken, engem persze a szintén Kernstock-terv, és szintén korabeli Lederer-palota homlokzati képeire emlékeztetnek, de azok szerencsésebb sorsúak, lévén ugye nem meszelték le őket, és anyagukban is strapabíróbbak, üvegmozaikból készültek, amely anyag nagyjából mindent kibír.
A műterem alatti, azzal csigalépcsővel kötött lakásban Vágó József élt, aki mesteréről, Lechner Ödönről élete utolsó éveiben gondoskodott, egy időben saját lakásába is befogadta. A halotti anyakönyvi kivonathoz nem jutottam hozzá online, hogy kiderítsem, itt halt-e meg a Mester, de Lechner haláláról Vágó József értesítette a közvéleményt, feltételezhető, hogy a hűséges tanítvány végig mestere mellett maradt.
A tervezők
A Vágó Testvérek fiatal tervezők voltak a Gutenberg-ház pályázatának elnyerésekor. Ez volt első közös munkájuk. Nagyváradon születtek 2 év különbséggel: László 1875-ben, József 1877-ben. Apjuk jól menő építési vállalkozó volt, Weinberger, később Vágóra magyarosított Mihály és felesége 9 gyermeket nevelt fel. Az 1890-es évek közepén azonban csődbe ment a vállalkozás, ezért eladta összes nagyváradi házait, és összes ingatlanát, és az egész család Pestre költözött. Kivéve a még gimnazista Józsefet, akinek egyedül, anyagi támogatás nélkül kellett Nagyváradon megmaradnia, megélnie és leérettségiznie. Amikor Pestre került egyetemre, akkor sem kapott apjától anyagi támogatást, ezért már az első évtől építészirodákban dolgozott, ami meglátszott későbbi szakmai sikerein. Diploma előtt 3 hónapot Párizsban töltött Jámbor Lajossal és Bálint Zoltánnal.
Vágó László diploma után Alpár Ignác irodájában dolgozott, és ide akarta behozni öccsét is. Azonban Alpár 1902-ben plénum előtt támadta meg Lechner Ödönt, amiért a fiatal Vágó azonnali hatállyal felmondott, és inkább a frissen végzett öccsével nyitott sikeres, 1911-ig virágzó közös irodát. Közös munkáikon egyértelmű Lechner és Otto Wagner hatása. A testvérével üzemeltetett iroda felkérései mellett László együtt dolgozott Quittner Zsigmonddal is, például a Gresham palota építésén három éven keresztül.
Arra a lakók büszkén emlékeznek, hogy Quittner külön engedélyével kerülhettek a Gresham palotából ismerős galambpár díszek a Gutenberg-otthon gangjaira feldobva az egyébként nem túl díszes udvar összképét.
Az Intimek
Az anno Sándor főherceg, majd Sándor, 1946 óta Gutenberg nevét viselő térre a fénykorban e ház földszintjének két sarkán egy vendéglő és egy kávéház várta vendégeit, mindkettő „Intim” néven, amelyet a ház hátsó traktusában rejtőzködő „Intim” Színháztól kölcsönöztek minden bizonnyal.
A színház
Az eredendő funkciója szerint díszteremnek épült, íves mennyezetű terem közepes méretűnek számít. Legutóbbi, keservesen végződött, gyakorlatilag a társasházi vezetőség által elgáncsolt felújítási, és hasznosítási tervek szerint 270 fő befogadására alkalmas színházterem színpad mellett öltözőkkel, tágas előtérrel, ruhatárral, büfével, meseszép csillárokkal és Róth Miksa tervezte üvegablakokkal épült, és rogyadoz manapság. Régi neve telitalálat, az arra sétáló egy termetes bérházat lát, nem egy komplett színházat, ami a falak mögött rejtőzik. Külön bejárata volt a Kölcsey utcáról, amit aztán legtovább moziként, aztán újra színházként használtak a legutóbbi időkig.
Kis magyar mozitörténet
„Budapest egyik legszebb belső terű szecessziós belvárosi premiermozija, amely viszonylag korán megszűnt és amelyről nagyon kevés dokumentum maradt fenn. Állítólag itt mutatta be két francia komikus 1911. december 30-án Budapest közönségének a „moziszkeccs” műfaját, azaz a színpadi jelenetekkel kombinált filmelőadást.” írja a Hangosfilm című kiváló mozitörténeti oldal.
Színházként ugyanis csak egy szem évig üzemelt a századfordulón vadonatúj, gyönyörű belső tér. 1907-ben az építészpáros a Gutenberg-otthonban megjelenő sorrendben ötödik testvére, a tehetséges színész, író és rendező Vágó Géza (1882-1942) irányítása alatt nyílt meg és működött egyetlen, nem moziként létező éve alatt. A koncepció szerint a legszegényebb rétegeknek is elérhető, olcsó, de színvonalas előadásokat csak délután tartották, hétvégenként pedig irodalmi esteké volt a színpad. 1908-ban átalakították a színházat mozgókép előadására alkalmas térré. Tűzvédelmi okokból áttették a mozi bejáratát a József körút 31-be, de csak egy évre, onnantól a Kölcsey utca 4-ből nyílt újra, és végig a mozi, illetve később ismét színházzá avanzsált tér. 1915-ben Freund Dezső kapott megbízást a Kölcsey utcai bejárat átépítésére. Zsolnay pyrogránittal és eozin borítással díszített kapu született ekkor, aminek persze már nyoma sincs…:(
Az Omnia Mozi befogadóképessége a leírások szerint kezdetben 514 fő volt, a terem hossza 30 méter, a vászon mérete 6×6 méter. Aztán minden tulajdonosváltáskor átépítették a teret, és majdnem mindig növelték a befogadható vendégek számát. 1921-ben 584 főre, 1931-ben 644 főre. 1921 és 1929 között Posner Sándor vezetésével a mozinak 14 fős, saját szimfonikus zenekara volt, amivel az előadásokat kísérték. Őket 1929-ben, a hangosfilm térnyerésével kellett elküldeni. Az 1931-es átalakítással nyerte az Omnia Mozgóképpalota elnevezést.
A háborút egész jól átvészelte a bérházzal körülvett moziterem, így azt 1945 és 1948 közt a Nyomdász Szakszervezet üzemeltethette az államosításig.
Onnantól kezdve volt Állami Dériné Színház, Jászai Mari Színház, Hököm Színpad, Gutenberg Művelődési Ház, Körúti Színház. Mielőtt be nem zárt. Azóta több tulajdonos váltotta egymást, a legutóbbi érvényes építési engedélyekkel a kézben sem tudja megkezdeni a munkálatokat, még úgy sem, hogy a társasháznak 40%-os tulajdonhányada az övé. A társasházi vezetés akadályozza a munkálatok megkezdését, az ügy bíróság előtt van, ami ugye idő, ami szegény 120 éves háznak nem biztos, hogy olyan sok van. 2024-ben a házat az alsó két szint évtizedek óta elhanyagolt állaga miatt statikailag veszélyesnek nyilvánították, ami semmiképpen sem megnyugtató állapot.
A Magyar Építőművészet 1908-as száma az Arcanum oldalán hosszan sorolja a kiváló munkát végzett társművészetek, mai szóval alvállalkozók listáját:
„Az épület föld-, kőműves- és elhelyező-munkáit Schumann Antal készítette, a vízvezetékberendezést Tholt István,a falburkoló-munkát Walla József, padozatot az Egyesült parkett gyárak, a hézagmentes padlót Doloment padlógyár, bádogosmunkát Spiegler Samu, üveges munkát Kohn Vilmos, szobafestő-munkát Kurbel József, mázolómunkát Steinhauser és Kölber, tapétákat Sieburgerés Tsa, a majolikákat Zsolnay-gyár, a felvonógépet Kovács és Szalai készítették”.
A ház bejáratánál és a főlépcsőházban mindenütt a régi, anno Walla mester gyönyörű padlóburkolatait csodálhatjuk meg, némely részeken visszarakták ezeket a díszített burkolatokat az időközben szükségesnek vált csőcseréket követően, szerencsére. A Gutenberg otthonra utaló iniciálé „G.O” mindenütt visszaköszön, a bejárati kapun, de némely lakásajtók megbecsült, régi zárszerkezetén is, valamint a padlón és a bejárati, illetve földszinti faldíszítésen is, ott egy stilizált sas madár és a nyomdász szakma eszközeinek társaságában.
Híres lakók
A mai, csak részben felújított, de jó nagy részben méltatlan állapotában is megnyerő házban sok híres ember is élt. Ugye a leghíresebb Lechner Ödön, akit hűséges tanítványa Vágó József utolsó éveiben itt, saját lakásába befogadott, a Mester itt alkotta utolsó terveit a kőbányai Szent László Gimnázium számára, és a szintén 1914-es, de soha meg nem épült Ferenc József Jubileumi templom rajzait is. Haláláról is Vágó József értesítette a közvéleményt, de annak nem találtam bizonyítékát, hogy utolsó évein túl itt, a Gutenberg-otthonban halt volna meg a magyar szecesszió nagymestere.
Jóval később itt élt viszont Mándy Iván és Heller Ágnes is férjével, Fehér Ferenccel, ők tanítványaik számára szabad bejárású könyvtárat tartottak fenn legfelső szinten lévő lakásukban, amely akkor is nyitva állt, ha éppen Heller Ágnes nem volt otthon.
A Gutenberg Otthon átadásának évében a korabeli lapok a „munkás szolidaritás teremtő erejét” említették, amely kifejezés erősen veszített értékéből az elmúlt évszázadban. Ez a ház mégis jelképe a nyomdászok kétkezi munkájával létrejött csodának, amely kivételesen nem papíralapon született meg.
A házra méltán büszke lakók szeretik ezt a szépséges óriást, a színházért, és a földszinti részekért a szívük szakad meg. Nehézkes sors, hogy nem egy tulajdonos kezében van ez a hatalmas, több funkciós komplexum, amelynek fenntartása, méltó felújításai és üzemeltetése nem kis feladat. A régi mesterek munkái előtt meghajló civilként szokás szerint hiszek a csodában, és az időnként kivirágzó, és hátha itt is egyszer felbukkanó, mindenre képes civil összefogás erejében.
Forrás:
Helyszínbejárás 2026 március
https://lechnerkozpont.hu/cikk/az-epitesz-tetoterasza
https://www.hangosfilm.hu/mozilexikon/budapest-omnia
https://adt.arcanum.com/hu/view/Nepszava_1907_10/?query=Gutenberg+otthon+Kernstock+Károly&pg=200&layout=s
https://magyarnemzet.hu/belfold/2025/11/gutenberg-haz-kulturalis-felujitas-botrany
https://web.archive.org/web/20091114061425/http://guti1.freeweb.hu/mesel.htm
https://lechnerkozpont.hu/cikk/mirol-irt-a-haz-epiteszeti-folyoirat-110-evvel-ezelott-ii-resz
https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarEpitomuveszet_2022/?query=Lechner+%C3%96d%C3%B6n+Gutenberg+otthon&pg=268&layout=s
0 hozzászólás