Barion Pixel

Egy svájci villa története

Szerző: | 2021. febr. 17. | Blog

Idén ünnepeljük Feszl Frigyes születésének 200.évfordulóját. Ha Feszl, akkor Vigadó, egészen őszintén semmi mást nem ismerünk tőle. Pedig tervezett még egy csomó minden mást is, kora egyik legjelentősebb építésze volt Ybl mellett.

1821 február 20-án született egy német származású és anyanyelvű magyar patrícius családban a pesti Magyar utcában. A papája kőfaragó volt, a család 14(!) gyereke közül ő született ötödiknek, rajta kívül még ketten lettek építészek a testvérek közül. Pesten a piaristákhoz járt, aztán Hild József mellett tanulta a szakmát, mielőtt 1839-ben nyakába nem vette Európát. Legtöbbet Münchenben töltött, ott beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, ennek nyoma szerintem tisztán detektálható a minden társművészetet megcsillogtató, színes-csipkés főműve, a Vigadó épületén. Ugyanezen müncheni akadémián tanult kortársai közül Weber Antal és Diescher József, a festő Telepy Károly, a későbbi nagy nevek közül Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Feszty Árpád, Hollósy Simon, Rippl-Rónai József, Csók István.

1844-ben jött haza, és összebútorozott két kollégájával, a szintén kőfaragó fia Kauser Lipóttal és a kassai születésű Gerster Károllyal. Az irodában Feszl feladata volt a művészi tervezés, Gerster vitt mindent, ami technikai számítás, és Kauser szerezte a munkákat, továbbá irányította a kivitelezési munkákat. Állandó építőmesterük Kauser papájának jó barátja, Zofahl Lőrinc évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező cége. Kilenc évig dolgoztak együtt, egyik megrendelés jött a másik után.

Egyik korai munkájuk gyönyörűen felújítva áll a Nádor utca 22 alatt. Érdemes alaposan megnézni a Vigadóra emlékeztető homlokzati díszeket, a teraszokat, az azokat tartó fém és kő konzolok csipkés díszítését, a kapu kovácsoltvasát. Az Oszvald testvérek megrendelésére épült 1846 és 1848 között a ma fehérben pompázó tömb. A hatalmas épületet aztán már első tulajdonosuk kérésére 1863-ban szállodává alakították át, előbb Frohner, de legtovább Continental Hotel néven létezett 1917-ig, azóta, több mint 100 éve irodaházként szolgál. Földszintján hajdan hangulatos étterem üzemelt, Ady itt udvarolt Lédának, és egy generációval előbb, amíg szemben lakott, Liszt Ferenc is megfordult az épület falai közt.

Az Oszvaldok szepességi evangélikus család, Antal és József Óbudáról költöztek Pestre. Kereskedők voltak, Antal hamarosan Bécsbe költözött, de József itthon erősítette a város gazdasági elitjét: elnöke volt a Pester Lloyd Társaságnak, és a Magyar Kereskedelmi Banknak. Feszl Frigyes ugyanis, szemben például Ybl Miklóssal, nem nagyon dolgozott arisztokrata megrendelőknek. Ismert pedig egyet, nem is akárkit. 1877-es végrendeletében megemlékezik értékes barátságáról, ami Széchenyi István grófhoz fűzte. „35 évig voltam (1825-1860) a boldogult gróffal benső ismeretségben. (…)” Épített az ő megrendelésére is, egy vélhetően gyönyörű házat a mai Szabadság tér Bazilika felé eső, anno Séta térnek nevezett részére. Itt lakott Feszl, és mindkét kollégája, és itt volt az irodájuk is. Sajnos ezt a házat is, mint oly sok másikat mára elsodorta a történelem. Széchenyi hozta őket össze a Pest városának fellendítésében és gazdasági életében egyre hangsúlyosabb szerepet vállaló vas megyei, és felvidéki evangélikus polgárság prominens képviselőivel. Leginkább nekik, és Pest városának dolgozott Feszl egész éleben. Egyik testvére, Ágoston tanácsnok volt a pesti városházán, ami biztos nem nehezítette a városi munkák elnyerését…

Feszl Frigyes munkásságának az utókor számára szomorú vonása az, hogy rengeteg terve papíron maradt, vagyis nem épült meg, ami meg mégis, azokat elsodorták az elmúlt 200 év viharai. A legvadregényesebb háza azonban – kis csalással ugyan – de megmenekült, és ma is megcsodálható. A budai hegyekben kell keresnünk, hivatalos címe Budakeszi út 71. Azonban aki ma odamegy, öreg kerítés mögött keskeny fák alkotta sűrű erdővel találja szemben magát. Ház sehol. Vagy mégis? Most is kész kaland ide feljönni, dacára a középkor óta folyamatosan használt főútvonalnak, amelyen, bár Magyarország leggazdagabb két kerülete határán fut, dermesztően rosszak az útviszonyok. Valahol a Lauder Javne iskola magasságában kell vagy buszról leszállnunk, vagy autónkat elhagynunk, és völgy felé sétálni, hogy megtaláljuk a Feszl tervezte villát. Ha most ilyen kalandos az út, milyen lehetett ide költözni 1852-ben? 150 évvel ezelőtt? Itt végigcsinálni egy építkezést, majd kiköltözni, igaz, csak a nyári időszakra, hiszen Budán minden villa először nyaralónak épült, sőt, Pesten is sok, de akkor is. Piac, orvos közel-távol sehol, kész expedíció lehetett a város és a villa közti út, biztos nem naponta tették meg. Egyetlen ház állt a közelben, a leges legelső nyaraló, a Csendilla az 1840-es évek óta, egyébként csend, erdő, úttalan utak, állatok, vadászok néha, ember alig.

Kochmeister Frigyes úr rendelt ide házat Feszl Frigyestől az akkor már divatos „svájci” stílusban. Ez azt jelentette, hogy egy klasszicista ház épül, elé csipkésre faragott fa verandával, az ablakok, ajtók köré faragott kerettel. Esetünkben kétszintes a tornác is, az ablakok sora is halványzöldre festett, ahogy kell, gyönyörűen fel van újítva a ház.

Kochmeister uram is evangélikus volt, pesti gyülekezetének legtehetősebb, legbefolyásosabb tagja. Sopronban született 1816-ben, 1864-től ő volt a Pesti Áru-és Értéktőzsde első elnöke. 1842 óta volt Pesten „gyógyáru és terménykereskdelmi” nagykereskedése, ami a kezdetektől részese volt az egész ország gyógyszerellátásának. Ezt fejlesztette tovább gyógyszerkészítő laboratóriummá és gyarmatáru nagykereskedelemmel foglalkozó üzletté. Több, mint harminc évig, 1900-ig vezette a Tőzsdét, emellett 1859-től a Pesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöki tisztjét is elfoglalta. Vagyis volt az életében épp elég nyüzsgés, ráfért az erdő csöndje, ami gyönyörű házát vette körbe, pláne akkor… Csodával határos módon megvannak a Levéltárban az 1852-es tervek, rajtuk Kauser Lipót neve szerepel. Ennek prózai okai vannak. Céhmesteri végzettséghez kötötték a mindenkori építésztervek aláírásának jogát, és a jól menő iroda három fiatal  építésze közül egyiknek sem volt meg. Kauser megállapodott Pest városával, hogy megszerzi a vizsgát egy későbbi időpontban, és addig, az ígéret fejében nyert aláírási jogot. Egy darabig. Amikor az idő letelt, céhmesteri papír meg még mindig nem volt, be is kellett zárniuk virágzó vállalkozásukat, ettől kezdve dolgozott Feszl Kauseréktől függetlenül. Vagyis Feszl tervezte a Kochmeister villát, de Kauser írt alá.

A ház legszebb nyara minden bizonnyal az 1866-os volt, pedig akkor Kochmeisterék nem lakhatták a villát. Ugyanis azt nem más foglalta el, mint maga Erzsébet királyné és két gyermeke: a trónörökös Rudolf herceg és Gizella hercegnő. Történt ugyanis, hogy épp teljes gőzzel zajlott a porosz-osztrák háború. Bismarck porosz hadai elérték Bécset, amikor megszületett a döntés: a királyné és gyerekei el kell, hogy hagyják a császárvárost. Viktória királynő is felajánlotta segítségét, azt azonban Erzsébet, az udvar nem kis felháborodására elutasította. Ahogy a Vasárnapi újság 1866 augusztus 12-i száma idézte:

„Biztosabban élek én a gyermekeimmel Budán, a hű magyarok között, mint akár Windsorban az ismeretlen angolok között. Megköszönöm azonnal ő brit felségének szívességét, de elfogadásával nem akarom megbántani a magyarokat és szegénységi bizonyítványt állítani az uralkodói ház részére.”

Nem elég, hogy Windsor helyett Budát választotta Erzsébet, de miért esett egy hegyi nyaralóra a választása a budai Királyi Palota helyett? Állítólag a palotában ekkor éppen skarlátjárvány volt. A hegyi villa ekkor még csak 12 éve állt, modernnek számíthatott, és befolyásos üzletember tulajdonosának hála, pláne feltételezhetően jó bécsi kapcsolatainak, híre mehetett a szép, budai nyaralónak. Erzsébet, ha választhatott, szívesebben használt egy erdő közepi, Schönbrunn vagy Bad Ischl mellett, de még a Budai Várhoz viszonyítva is romantikus házikónak számító erdei villát gyerekei nyaraltatásához. Gizella ekkor csak 10 éves volt, Rudolf 8. 1866 májusától szeptemberig nyaraltak itt. Erzsébet részben a Királyi Várban tartózkodott – ez ellentmond a járvány jelenlétének – lévén a hegyi ház kicsi volt, de fenntartottak neki egy szobát a villa emeletén, ahol Rudolfé volt a másik szoba – állítólag a kicsi trónörökösnek kevéssé tetszett a számára szokatlan, egyszobás szállás – Gizella a földszinti traktusokban lakott. Sokat kirándultak, élvezték az erdő csendjét és jó levegőjét. Nyaralásuk végén Erzsébet egy, a házat ábrázoló festményt rendelt Telepy Károly festőtől, amely kép sajnos elveszett, de a megrendelés ténye azt bizonyítja, a királynő kedves emlékeket vitt haza Zugligetből.

Kochmeister Frigyes részben szerteágazó üzleti sikereinek, részben lehet, vendéglátó gesztusának hála 1876-ban osztrák báró címet nyert Ferenc Józseftől. Itt, erdei villájában élt testvére is, Kochmeister Ágoston, aki fiatal korában részt vett Habsburg Miksa császár balvégzetű, mexikói kalandjában. Ágoston úr könyvet írt a környék gyógynövényeiről, és itt, a zugligeti kertben temettek el.

A fénykor 1907-ig tartott, amikor Kochmeister úr majdnem 100 évesen meghalt. Ezzel leáldozott a nap a villa számára is, sok jót nem hozott neki a huszadik század. 1907 és 1952 között hat tulajdonos váltotta egymást, de együttesen nem ártottak neki annyit, mint a Magyar Állam. 1952 az államosítás éve. Gyermekotthon lett, majd úttörőtábor mint majdnem az összes, környékbeli, hasonló korú, sorsú és igényességű, magánháznak épült és államosított villa. Vagyis használták, de nem tartották karban, nem vigyáztak rá. Az ezredfordulóra kiköltöztek belőle, az elárvult villa csövestanya lett. A hontalanok mindent éghetőt elégettek a romos épületben, a tornácot is(!), az ablakkereteket, mindent, amit mozdíthattak, és amit nem. 2000-re az akkor még létező Műemlékvédelem is reménytelenné, és ezért bontandóvá ítélte a villát. És ekkor történt a csoda. 2001-ben megjelent egy befektető és egy a csodát bevállalni szándékozó építésziroda. Lebontották és visszaépítették a házat – hála az eredeti tervek meglétének, azok szerint – és eredeti anyagokkal, de a legmodernebb technika adta kényelemmel, szigeteléssel, minden jóval, amit a ma adni tud. A famunkákat, így a tornácot, az ablakkereteket, és a belső lépcsőt egy pilismaróti asztalosmester készítette el, gyönyörűen. Vagyis kis csalással, újjáépülve, de túlélt a ház, a szép, a nagy mesélő. Műemléki védettségét az újjáépítés ellenére sem veszítette el, 1000 darab, kimentett téglát visszaépítettek a régi házból.

Dacára a tökéletes felújításnak, a gyönyörű összképnek, a ház mai állapota mégis kimondottan szomorú. Új tulajdonosa egy komplett lakóparknak becézett lakótelepet épített a ház kertjébe, közvetlen környezetébe. Az óriás társasházak körbeveszik a házat, aminek így sem tere, sem jövője nincs – szerintem. Mert aki egy 1852-es svájci villát megvenne, az vélhetően nem akar egy lakópark közepén lakni. A ház nem megközelíthető, távolról ketrecbe zárt madár jutott róla eszembe. Kihalásra ítélt, ritka példány, magányosan áll új szomszédai közt, szomorúan néz a szomszédos, még érintetlen erdők felé.

Feszl mester Kochmesiter úr megbízását követően nyerte le a Vigadó pályázatát, amelynek megépülte után Kőbányára költözött, de haláláig fenntartott egy lakást a Belvárosban, a régi gróf Károlyi, ma Ferenczy István utca 5 alatt, a Magyar utca sarkán.

Biztosan nem ebben a csinos kis klasszicista házban született, hiszen ez „csak” 1860 óta áll itt, de a lakcímjegyzék szerint az 1880-as években volt benne lakása. A Mester 1884 nyarán az akkor már Budapestnek nevezett fővárosban halt meg 63 évesen. Emlékét őrzi szép Vigadója, egy romantikus, regénybe illő történetű, az oroszvári kastély úrnőjének emléket állító sírhely a Kálvin téri református templom kriptájában, és néhány szép, mindent túlélt polgárház Pesten. Érdemes őket alaposan szemügyre venni. Feszl mester keze munkáit számon tartani, soha el nem felejteni.

Update: Első alkalommal, amikor nyakamba vettem a várost, hogy felfedezzem a cikk által érintett házakat, boldogan fotóztam le a szintén nem könnyen, de sikeresen megtalált budai, svájci villát. Hittem én.

Az 1852-es tervrajzokhoz tartozó homlokzati rajz alapján, mint kiderült, a Kochmeister-villával valóban sok hasonlóságot mutató, úgy nevezett Széher-villát fényképeztem le, a bozóton át, nem könnyen, de rém büszkén. A hideg zuhany egyik olvasóm üzenete volt, miszerint ez a ház nem az a ház. Úgyhogy másnap reggel, a közepesen barátságos téli ködben visszazarándokoltam a rossz idő tiszteletére teljesen kihalt erdőbe, hogy ott végre valóban megtaláljam az igazi Kochmeister-villát, Meglett. Ugyan a zordon portás elzavarta a naív várostörténészt, így a házat megközelítenem nem sikerült… (keressem fel a tulajdonost, aki majd bekísér. Név és elérhetőség nélkül persze) Amíg nincs lomb, az erdő felöl látszik valamicske a rettentő lakótelep fogságába szorult műemlékből a szomszédos villa felöl. Amely terület állítólag hamarosan szintén felparcellázásra kerül. Biztos arra is épül majd egy remekbe szabott, nem tájidegen, párezer embernek otthont adó lakótelep az erdő helyére…..:(

A hetvenes években tízemeletes panelekkel építették körbe a közeli villákat a Budakeszi úton, illetve annak közelében, mostanra annyi változott, rózsaszínre festett, tetőteraszos lakótelep veszi el a teret és a jövőt a hasonló, ha nem értékesebb villáktól. Siralmas tendencia.

Forrás:

Helyszínbejárás 2021 február

https://szerelmembudapest.blog.hu/2012/10/09/egy_epuletnyi_ido_az_eletembol

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kochmeister_Frigyes

https://www.ajbh.hu/a-hivatal-epuleterol

https://epa.oszk.hu/00000/00003/00008/komarik.htm#jegyz6

https://wmn.hu/kult/53012-az-asszony-szerelme-orulesig-mely-es-langolo-volt–charlotte-zichy-strachan-egy-xix-szazadi-szerelmi-botrany-hosnoje

https://ujember.hu/isten-az-igaz-biro/

https://web.archive.org/web/20170926041823/http://sissi180.eu/budapest-kochmeister-villa/

https://web.archive.org/web/20170926041613/  http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/archivum-2013/archivum-2013-januar-15/erzsebet-kiralyne

http://lechnerkozpont.hu/cikk/nem-csak-a-pesti-vigado-mestere

http://nol.hu/archivum/archiv-42530-30947

 

 

 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

Kategóriák