Nádor utca 36

Na, ezzel a házzal is régóta szemezek. Vagyis inkább a kapujával. Kovácsoltvas, kicsit szecessziós, kicsit mégse, ovális virágözön, szürkére festve, reménytelenül lerohadt állapotban. Pedig a hely frekventált, gyakorlatilag az ország szíve, az Országháztól lépésnyire. A kapu fölött mintha hímezve lenne, matyóra hajazó vakolatdísz várja hősiesen sorsa jobbra fordulását. Napi szinten látom, és bár sok benne az iroda, évek teltek el, mire végre nyitvatartási időben, gyalog jártam arra, és be tudtam surranni. Szokás szerint leesett az állam. A padló. A kilincseken … Olvasd tovább →

Mókusok a Móriczon

Mókusokat láttam ma a Móriczon. Nem, nem ittam előtte semmi tudatmódosítót, teljesen rendes mókusok voltak, és – tisztességes mókusoktól elvárható módon – játszottak önfeledten. Persze nem igaziakról van szó, kőbe vannak faragva, és úgy 100 éve játszanak kitartóan a zordon Körtér lehajtott fejű gyalogosainak feje fölött. A legutóbbi felújításnak köszönhetően ismét hófehér (vajh’ meddig?) kőből faragottan, egy gondosan díszített, szép, öreg ház falán, az emelt fejjel,  a szépre mindig nyitott szemmel közlekedő pesti polgár örömére.   A mókusos ház címe … Olvasd tovább →