Boráros tér. Régen kiszúrtam azt a szép nagy, fehér sarokházat, ami mint egy nagy adag tejszínhab áll arccal a napfény felé. Olyan szép. De az egyből látszik, anno ennél sokkal szebb volt. A kapuja például. Cirkalmas kovácsoltvas messziről is. Ahhoz több dísz szokott...
Kovácsoltvas, óriás kapu. Erre lettem figyelmes évekkel ezelőtt, amikor egyszer kocsival elsuhantam a Baross utca elején. Mindjárt a kanyar után, ahol reménytelen megállni, megcsodálni. Gyalog meg mindig rohan az ember. Aztán ma, a randa, szemerkélő ködben...
Na, ezzel a házzal is régóta szemezek. Vagyis inkább a kapujával. Kovácsoltvas, kicsit szecessziós, kicsit mégse, ovális virágözön, szürkére festve, reménytelenül lerohadt állapotban. Pedig a hely frekventált, gyakorlatilag az ország szíve, az Országháztól lépésnyire....
Ezerszer mentem el mellette. Ahogy mindenki, aki a Ferenciek terét metszi napi szinten. A kapu mindig gyanús volt. Gyanúsan gyönyörű. A színe, a faragása, olyan gazdag, nagyvonalú, a köré erőltetett doboz kirakatokkal olyan kontrasztosan elegáns. Mit rejthet? Aztán a...