Pest Rózsája a Magyar utcában

Szerző: | 2021. márc. 17. | Blog

Károlyi kert, a Múzeum körút zajától egy saroknyira. Magas, címeres kapu és kerítés mögött árnyas platánok közt virágtenger, gondozott pázsit, szökőkút és szép játszóterek – egy csipet Párizs Pesten. Madárcsicsergés, gyerek zsivaly, egy igazi oázis a város közepén.

A teret észak, vagyis a Múzeum körút felöl keretező házsor őrzi szemérmesen a középkori városfal romjait, és velük „a legősibb szakma” a középkortól kezdve egészen a második világháborúig jelenlévő, ám azóta, legalábbis innen nyomtalanul eltűnt műintézményeinek nyomát, nevezetesen, különösen a XIX. század második felétől 1926-ig itt virágzó luxusbordélyházak emlékét.

A Magyar utcában a századforduló és a hivatalos engedélyük bevonását jelentő 1926-os év közt kettő figyelemreméltó intézmény virágzott: a Maison Frida a 29-es szám alatt, és Schumayer Róza, művésznevén Pilisy Róza az előbbinél kevésbé drága, ámde, főleg irodalomban jeleskedő híveinek hála ha lehet, még híresebb bordélya. Róza gyakorlatilag irodalmi szalont tartott fenn a nyílvánosház klasszikusnak nevezhető funkciója mellett. A ház asszonyát intellektuálisan is meg kellett tudni nyernie az idelátogató férfinépnek, mielőtt bármi más szolgáltatásra jogot formáltak – ezen elvárás, és az ebből adódóan színes és előkelő vendégkör tette különlegessé a Magyar utca 20 alatti műintézményt.

Schumayer Róza egy Szervita téri virágüzletben tűnt fel először Pesten, valamikor az 1870-es években. A szép arcú, kék szemű, romantikus írásokat jó nevű újságokban álnéven publikáló virágáruslány híre hamar terjedt a városban. Első lovagjai közt volt a „szent életű” Apponyi Albert gróf, aki még Lourde-ba is elküldte Rózát, valamint „Pest vőlegénye” Podmaniczky Frigyes, Károlyi István gróf, Milán, a korabeli ízlés és hírek szerint rendkívül jóképű szerb király, Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös, és a néhai Batthyany mininszterelnök fia, Batthyany Elemér gróf, aki élete végéig barátja maradt Rózának és így gyakori vendége a Magyar utca 20-nak. A leghíresebb, a Magyar utcában háromszor megforduló titokzatos „Lord T.” pedig nem volt más, mint Albert herceg, a majdani VIII. Edward, a botrányos lemondásáról híres, koronázatlan angol király. Ő nevezte el Schumayer, vagyis Pilisi Rózát „Pest Rózsájának”.

Krúdy Gyula már itt, a Róza által 1896-ban felépített, parkra néző kétszintes ház pazarul berendezett, első emeleti lakásában ismerte meg „Róza őnagyságát”, és benne legkitartóbb, legkomolyabb barátnőjét, szerelmét, őt örökítette meg műveiben legtöbbször, a Vörös Postakocsiban Madame Louise alakjában egész életét megírta.

A házat 1892-ben Schumayer Róza építtette “részvénytársasági alapon” arisztokrata barátaival, akik cserében látogatásaikról biztosították a ház tulajdonosát. Illés Gyula építész írta alá a terveket, az eredeti, a mainál sokkal díszesebb homlokzat terve megcsodálható a Budapest Történeti Levéltár gyűjteményében, illetve az egykor.hu oldalán. Róza legendás intézménye az első emeleti, vélhetően legszebb és legnagyobb, balkonokkal büszkélkedő lakását foglalta el, a többi lakás ki volt adva. Erről tanúískodik a korabeli pesti lakcímjegyzék, ahol elég tekintélyes polgárok nevei olvashatóak a műintézmény virágkorát jelentő évek során. Ugyanakkor Róza engedélyével pályakezdő írók mindig számíthattak szállásra a ház földszintjén.

Róza háza nem csak neves vendégeiről, de kivételesen igényes berendezéséről is nevezetes volt. Bútorait az a Thék Endre faragta, aki az Operaház, a budai királyi palota és a Parlament fa bútorait és burkolatait, és aki Krúdy szerint nemcsak a szép bútorokat, de a szép hölgyeket is szerette. Vagyis ugyanaz készítette az itteni híres, baldachinos ágyat, aki a miniszterelnök íróasztalát például..

A szép berendezésnek híre ment, így Róza asszony alkalmat adott a házat csak hírből ismerő pesti hölgyek látogatásának is. Krúdy anyját és 16-17 éves húgát is elhozta 1910-ben, így Krúdy Ilona 1960-as, Tóbiás Áron magnójára vett emlékezéseiből tudjuk:

„Minket is felvitt hozzá Gyula, hogy ismerjük meg. A Magyar utcában lakott az első emeleten. Emlékszem, gyönyörű lakása volt, egy hatalmas, derék asszony, (…) királynői alak. Mint Laborfalvi Róza. Gyönyörű szép lakás volt. Úgy emlékszem, négy egymásba nyíló szoba, rengeteg értékes, márkás festmény.”

Munkácsy Mihály titkára, Malonyai Dezső mutatta be Rózának Pekár Gyulát a Magyar utcában. Pekár francia műveltségű, rendkívül termékeny, viszont annál kevésbé olvasható, gyenge képességű író és törtető, öntelt ember hírében állt, amely kvalitások nemhogy népszerűvé nem tették, annál inkább nevetség tárgyává, különösen az éles nyelvű és tollú írótársak körében. Később országgyűlési képviselő lett, államtitkári rangban, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Petőfi Irodalmi Társaság elnöke 1920 és 1936 között. Pekár kisportolt fiatalember volt, róla mintázta Stróbl a Múzeum kerti Arany szobor mellékalakját, Toldit – legalábbis magáról ezt híresztelte, azonban ez nem volt igaz. Szeretett volna modellt állni, Stróbl azonban nem volt elégedett az önjelölt modellel, ezért mást, Müller Dávidot, az MTK országos tornászbajnokát választotta Toldi modelljéül. Róza ettől függetlenül beleszeretett az ifjú titánba, és amikor az elhagyta, öngyilkosságot kísérelt meg, amely öngyilkosságot azonban a kiérkező orvos is megkérdőjelezett, kínos helyzetbe hozva a közben szomszéd szobában lapító Pekárt. Krúdy a sztorit a Francia kastélycímű művében írta meg, amiben a mindenkinek ellenszenves Pankotai Pál szerepében Pekár könnyedén felismerhető volt. A Karinthy által hatökör helyett hatpekárnak csúfolt Pekár később, államtitkár korában vett revansot, letiltatta Krúdyt, akinek ezért kellett 1930-ban elhagynia szeretett margitszigeti otthonát, és Óbudára költöznie, ahol gyakorlatilag éhezett élete utolsó éveiben.

1926-ban, amikor bevonták a nyilvános házak a kiegyezés éve óta létező engedélyét, Pilisy Róza 70 éves volt. Még öt évet élt, kívánsága szerint Krúdy írta búcsúztatóját 1931-ben: „senki sem bánthatta meg, ki ismerte”.

A Magyar utca 20 eredeti díszeitől megfosztva, ablakai fölött különös, turbános fejekkel, halványkék színben pompázó falakkal simul dísztelen szomszédjai közé, pikáns múltjára, híres látogatóira semmi nem emlékeztet. Az emeleti lakás szép bútorai a szemközti Károlyi-palotába, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe kerültek a hajdan irodalmi álmokat ringató Róza otthonából.

 

Forrás:

Helyszínbejárás 2021 március

http://www.krudy.hu/Szakirod/KovacsJozsefLaszlo/KJLDPart03_04.pdf

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_29_1928/?pg=1654&layout=s&query=Magyar-u.%2020

http://egykor.hu/budapest-v–kerulet/magyar-utcai-luxusbordelyok/4020

http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Krudy.htm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pekár_Gyula

https://mtk.hu/hirek/elfeledett-mtk-s-szoboremlek-1891-bol

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kategóriák