Terézváros titkai – 2. A szecesszió ünnepe az Aradi utcában

Szépséget találtam megint, öreg, régen épült csodát, minden részletében és egészében szivettépő igényességgel, finom ízléssel, alapos, gondos munkával összerakott, megalkotott otthont  Pest egyik lepusztult, elszegényedett, elfelejtett utcájában, egy sarokra a világhírű, naponta ezrek által látogatott Andrássy úttól. És mindezt a szörnyeteg utókor megszokásból, szegénységből, oda nem figyelésből használja, de nem óvja, védi, csinosítja, felújításnak nyoma sincs, sőt. Az Aradi utcában nem sok szépség van. Még az erre szakosodott városjáró rejtett részletekre vadászó szemének sem adatik sok öröm. Kettő műemléket sorol a … Olvasd tovább →

Terézváros titkai – 1.

Az Oktogon felöl magas, barokkos oromzat. Közelebbről címerféle az oromzat közepén. Ez vonzotta a tekintetem minden alkalommal, amikor arra jártam. Aztán ma, a tavaszias, szikrázó napsütésben megnyílt a kapu. És én, szokás szerint, földbe gyökereztem. Mert az ember képzel ezt-azt, az igényes vakolatdíszekből, az épület méreteiből, kicsit német kisvárosi városházakra emlékeztető vonalaiból sejti, hogy igényes lesz (volt) ez a ház, anno, amikor épült, meg az első kb. ötven évben, mielőtt az ilyesféle minőség üldözendő nem lett. De a nagyvonalú elegancia … Olvasd tovább →

Rákóczi út 54

Rákóczi út. Aminél rondább, kiábrándítóbb, elhanyagoltabb, arctalanabb, mocskosabb útja tán nincs is Pestnek. Kivéve, ha az ember felfelé néz. Mindig érdemes, buszon zötyögtünkben, dugóban araszolva a magasban, a felső emeletek közt megfigyelni a házakat. Egy rég letűnt, majdnem nyomtalanul kiveszett, igényes, elegáns város halvány emlékeit csodálhatja meg a felfelé kereső, szépre nyitott utazó. Még hideg koratavasz volt, a reménytelenül esős fajtából, amikor utoljára ott volt dolgom a kívülről szépen, belülről lélektelenre felújított Palace Hotel Novotelben. Korán érkeztem, és ahogy a … Olvasd tovább →