Márffy Ödön otthona

Gyakorlatilag mindig érdekelt ez a ház. Már akkor is, amikor fogalmam sem volt róla, hova is eshet. Márffy Ödön a kedvenc festőm időtlen idők óta. Valamikor ezer éve láttam egyszer egy képét tán Virág Judit galériájában, nem tudtam odébb mozdulni előle. Ó, ha egyszer, csak egy kicsit gazdag lehetnék…. de a stressz, a biztosítások, a permanens frász, ami azzal járhat, ha az ember lakásában valami igazán, mások számára is értékes dolog van – ezzel vigasztaltam/vigasztalom magam, miszerint miért jó, ha nincs és … Olvasd tovább →

Baglyok bérháza a Baross utcában

Baross utca. Női Klinika, forgalom, Palotanegyed, lakótelep, hosszú, sokarcú józsefvárosi főútvonal. A szó, hogy „szép” nem elsőre ugrik be róla, sőt, másodiknak sem.Pedig vannak rejtett kincsei.Ilyen például a 43-as ház. Már a kapu „gyanús”, olyan szép, hogy az erre figyelő utazó egészen elérzékenyülhet tőle. És ismerős. Baglyok, szívecskék, metszett madarak díszítik a sötétvörös fakaput, fém berakásai hősiesen bírták az elmúlt zivataros évszázadot.  Nekem elsőre a Boráros tér 3 jutott eszembe, tán a Vágó testvérek házának tippeltem, de amikor belógtam, és … Olvasd tovább →

Árkád Bazár – avagy egy “tündérpalota” öregkora

Nagyon híres és nagyon lepusztult. Ez volt az első gondolatom. Minden, magára valamit is adó, a témával foglalkozó nyomtatott és internetes kiadvány a magyar szecesszió első 10 legfontosabb, legértékesebb, leghíresebb épületei között sorolja ezt a házat. Annyi minden épült és újult meg az elmúlt 25 évben, pont ez, a ritka szép, értékes ház egy sarokra a világhírű Dohány Utcai Zsinagógától hogy tud ilyen elképesztően lerohadt állapotban leledzeni? Négy éve járom és fotózom a pesti bérházakat. Ez a ház, különösenképp lépcsőházainak látványa ma egészen elszomorított. … Olvasd tovább →

Ékszerdoboz Pozsonyban

Ronda, őszi nap, Pozsony, zuhogó eső. Minimál szabadidő, metsző szél, amíg vendégeim ebédelnek,  mosolygós szlovák kollégám felajánlja, mutat valami érdekeset. Útfelbontáson, sártengeren, forgalmas utakon vágunk át, az eső kitartóan ömlik, amikor, némi gyorsgyaloglás után megállunk. Csak ámulok és bámulok. Erre járt Lechner Mester.   Árpádházy Szent Erzsébet emlékére szentelt nagyobbacska, tengerkék kápolna áll ragyogóan felújítva, pepec gyönyörű díszkert közepén. Csakúgy világít az élénkzöld, mérnöki gondossággal, kaviccsal keretezett füves sziget, mindez hatalmas, sárga, nagy ablakos, hullámzó gimnázium mellett. Ékszerdoboz. Így is nevezte … Olvasd tovább →

Mókusok a Móriczon

Mókusokat láttam ma a Móriczon. Nem, nem ittam előtte semmi tudatmódosítót, teljesen rendes mókusok voltak, és – tisztességes mókusoktól elvárható módon – játszottak önfeledten. Persze nem igaziakról van szó, kőbe vannak faragva, és úgy 100 éve játszanak kitartóan a zordon Körtér lehajtott fejű gyalogosainak feje fölött. A legutóbbi felújításnak köszönhetően ismét hófehér (vajh’ meddig?) kőből faragottan, egy gondosan díszített, szép, öreg ház falán, az emelt fejjel,  a szépre mindig nyitott szemmel közlekedő pesti polgár örömére.   A mókusos ház címe … Olvasd tovább →