Szén és üveg – Arany János utca 25

20160419_110012

Arany János utca. Forgalmas, tágas, napfényes, huzatos, mégis elegáns. Kis ház egy sincs benne, ha mégis, ott felejtették valami nagyon régi korok. A Dunától fut a Bajcsy-Zsilinszky útra, vagyis a metrómegállóhoz. Aki erre jár, lohol, siet, szép számban cikáznak át az utca minden pontján a gyalogosok, az utolsó, amire az utca népe hajlamos, az az, hogy felnézzen. Jó magasra. Pedig érdemes. A Bankcenter otromba tömbje mögött egy másik, százéves óriás áll. Mint egy szürke medve állja a sarat már több … Olvasd tovább →

Csönd fehérben – Rákóczi út 10

20160826_154318

Rákóczi út. Tömeg, zaj, kosz, forgalom. Arctalan, lélek-és stílustalan üzletek tömege, sok üresen, gazdátlanul fogadja a kéretlen vendégeket: az üres portálokban évtizedek óta hontalanok húzzák meg magukat. Tisztelet a ritka kivételnek, szegény Rákóczi út nem a szépségéről híres, egészében és részleteiben egyaránt ritka ronda hely. Kivéve, ha az ember felfelé néz, avagy betoppan egy-egy nyitva felejtett kapun. Olyankor kiderül, milyen szépnek épült ez a város, milyen szép lehetett anno, és lehetne most is…. Forró, augusztusi napon vitt erre a dolgom, végre … Olvasd tovább →

Egy fafaragó emlékére – Üllői út 66/a és c

20161107_153752

Thék Endre nevével pár éve találkoztam először. Aztán rájöttem, hogy név nélkül ugyan, de gyerekkorom része volt. Egy gyönyörű, tán rózsafából készült falburkolat, ami anno dédapám dolgozó szobáját díszítette, a hetvenes években egy (gyerekszemmel pláne) hatalmas, Ybl Miklós téri, számomra mindörökre húsleves-illatú lakásnak volt dísze, büszkesége. Úgy tudtuk, ugyanazon asztalos keze munkája, aki az Országház fa bútorait és díszeit is faragta. Hasonlított is a később, Parlamentben megismert, neogótikus stílusra. Vagyis előbb ismertem Thék Endre munkáját, mint a nevét. A neve … Olvasd tovább →