Színház a lépcsőházban

  A Terézvárosban minden van. Jó sok szecessziós szépség például, némi eklektika, kis mindent túlélt klasszicizmus, és elegáns art deco, ami, dacára a lassan évszázados létnek, még mindig ultramodern, olyannyira, hogy a mostani legújabb divat is azt utánozza. A Nagymező utca 11 éppen 83 éve díszíti Pest színházi élet egyik fő ütőerét, mégsem hiszem, hogy sokan kapcsolnának, melyik ez a ház. Pedig minden részletében és egészében letisztult, elegáns, finom vonalú, és a földszintjén létező színház jóvoltából a fél város bejáratos ide. … Olvasd tovább →

A dunaparti tanoda háza

Borongós őszi napon volt szerencsém benyitni a Szent István körút legelején, a Jászai Mari tér sarkán magasodó, szecessziós sarokházba. A lépcsőházba barátságos férfi engedett be, szokás szerint őszinte döbbenettel arcán, hogy a lépcsőházat miért szeretném megcsodálni. Nem bántam meg. A bejárat sokkal díszesebb, mint a homlokzat, napraforgók, indák, virágok, madarak, antik hangulatú, komoly urak képei díszítik a falakat, a kapu felett írás: ”Edificavit Gaál Bertalan”, vagyis építtette Gaál Bertalan. A bejárattól jobbra mélybarna fából faragott, trónszerű ülőhely „Salve” felirattal várja … Olvasd tovább →

Hegyi menedék

Az egyik legrégebbi ház a Sas-hegyen ma sem öregnek, sem mesélőnek nem tűnik. Jellegtelen, sárga kockaház piros sátortetővel, némi terméskő díszítéssel áll a dombtetőn, dacolva széllel, faggyal, idővel. Az 1939-es terveken sem volt díszesebb, arányos, praktikus, a napfény felé a déli oldalon nagy, emeleti teraszokkal, kettő, egyenként kétszintes nagy lakással, plusz a tetőtérben egy kellemes kicsivel épült meg. Lakóit a környéken mindenki ismerte, hatalmas kertjük sok cicáról, házuk gazdag könyvtáráról volt híres, családjuk a macskákhoz és a könyvekhez való legendás … Olvasd tovább →