Oázis

Tudtam, hogy szép. Egyrészt, mert süt róla, kovácsoltvas kapujáról, meg dereng valami halavány gyerekkori emlék is egy hajdan itt élő néni látogatásairól. Másrészt a lásdbudapestet blog gazdájának hála az általa készített tavalyi képsorozatból és gondos kutatásból. De a minap, mikor arra vitt dolgom, és lehetőségem nyílt beosonni, mégis – mint mindig – megérintett a személyes találkozás a széppel.   A Semmelweis utca 4-es ház azon ritka budapesti bérházak egyike, ahol nem kizárólag a homlokzat felújítására jutott pénz, hanem az előtérre is, … Olvasd tovább →

Kincses Nagykörút

Írtam már erről a házról. Bejáratos vagyok ide egy kedves, jó barát jóvoltából, és minden alkalommal, ha megyek, elámulok. Kívülről ugye a szegény, sokat látott, szürke, arctalan, forgalmas Nagykörút, pontosabban József körút. Kínai üzletek, betonjárdák, emberi és állati piszok, üres és/vagy jellegtelen portálok mindenütt. A Kissalétrom és a Körút sarkán terpeszkedő óriás bérház kapuja mögött egész más világ fogad. Pontosabban egy más világ romjai. Finoman metszett ablakok helyenként színes berakásokkal, kovácsoltvas korlátok, szépen ívelt lépcsők  szolgáltak eklektikus, de barátságos díszletként … Olvasd tovább →