Táncoló galambok háza – Boráros tér 3.

Boráros tér. Régen kiszúrtam azt a szép nagy, fehér sarokházat, ami mint egy nagy adag tejszínhab áll arccal a napfény felé. Olyan szép. De az egyből látszik, anno ennél sokkal szebb volt. A kapuja például. Cirkalmas kovácsoltvas messziről is. Ahhoz több dísz szokott járni a homlokzaton is. Aztán egy régi képen megláttam az eredeti állapotot. És szokás szerint leesett az állam. A Vágó testvérek munkája, az építés éve 1905. Ekkor már gyorsan terjed a lift építés divatja, ezért aztán a bérházak … Olvasd tovább →

Aranysas Udvar

Kovácsoltvas, óriás kapu. Erre lettem figyelmes évekkel ezelőtt, amikor egyszer kocsival elsuhantam a Baross utca elején. Mindjárt a kanyar után, ahol reménytelen megállni, megcsodálni. Gyalog meg mindig rohan az ember. Aztán ma, a randa, szemerkélő ködben megközelítettem a csodát abban a reményben, tán megnyílik az ajtó, és megtudom, mit rejt. Nem tudom, mi hajtott arra, megkerüljem a tömböt, és megnézzem, van-e párja a homlokzatnak, nem átjáróház-e ez a szépséges kapujú és homlokzatú ház. Szégyen, nem szégyen, eddig nem hallottam soha … Olvasd tovább →

Nádor utca 36

Na, ezzel a házzal is régóta szemezek. Vagyis inkább a kapujával. Kovácsoltvas, kicsit szecessziós, kicsit mégse, ovális virágözön, szürkére festve, reménytelenül lerohadt állapotban. Pedig a hely frekventált, gyakorlatilag az ország szíve, az Országháztól lépésnyire. A kapu fölött mintha hímezve lenne, matyóra hajazó vakolatdísz várja hősiesen sorsa jobbra fordulását. Napi szinten látom, és bár sok benne az iroda, évek teltek el, mire végre nyitvatartási időben, gyalog jártam arra, és be tudtam surranni. Szokás szerint leesett az állam. A padló. A kilincseken … Olvasd tovább →

Kovácsoltvas meglepetés

Ezerszer mentem el mellette. Ahogy mindenki, aki a Ferenciek terét metszi napi szinten. A kapu mindig gyanús volt. Gyanúsan gyönyörű. A színe, a faragása, olyan gazdag, nagyvonalú, a köré erőltetett doboz kirakatokkal olyan kontrasztosan elegáns. Mit rejthet? Aztán a minap – hála egy kedves lakónak – bemerészkedtem. Csak ámultam és bámultam….kovácsoltvas, minden mennyiségben, cirkalmas, buja díszek kavalkádja a félsötét lépcsőházban is döbbenetesen szép. A csodálat kettős: egyrészt, hogy mennyire igényesen dolgoztak ki egy látszólag „szimpla” belvárosi bérház lépcsőházát, másrészt, és … Olvasd tovább →