Kincsvadászat a Kertész utcában

Fodor Gyula tervezte házba bejutni olyan ünnep, ami bearanyozza az ember egész napját, sőt hetét. Erről a házról tudtam, hogy szép, hogy szecessziós, és azt is, hogy le van pukkanva, de azt éppen nem, hogy Fodor munkája. Amíg be nem léptem. Már megismerem, ha nem a kőből faragott gangszegélyről, akkor a barlangbejáratra emlékeztető lépcsőházi nyílásról. Meg arról a finom ízlésről és eleganciáról, ami minden részletből árad, függetlenül a méltatlan állapotoktól.Aztán elbizonytalanodtam, mert több forrás is építészként Fodor Gyula helyett a … Olvasd tovább →

Csontváry házában

A mai verőfényes koratavaszban kedvenc Bartók Béla utamon és a Gellérthegyen kószáltam, abban a reményben, hogy kinyílik valamelyik szecessziós vagy eklektikus, környékbeli szépség, látok egy házbelsőt, amiről írni érdemes. És lőn.A Bartók Béla út 36-38 lett a mai nap ajándéka.   Szépséges, arányos, hatalmas tömb, részben a Gárdonyi Géza térre, másrészt a Bartók Béla és a Bercsényi utcákra nyílik mind a négy, magas emeletével. Aki nem volt oly szerencsés, hogy a tavalyi „Százéves házak Budapesten” rendezvény kapcsán bejutott, (mint pl. én), annak álljon … Olvasd tovább →

Lechner kézjegye

Egy régi tartozás.Ezer éve nézem, csodálom, kerülgetem, hátha megnyílik az ajtó, és megnézhetem, milyen. A Mester utolsó munkája.   A furcsa, fegyelmezett, 100 év után is újnak látszó terméskő lapokkal  fedett ház az Irányi utcában. Aztán voltam egy vezetésen az Iparművészeti Múzeum gyönyörű Lechner kiállításán, és akkor még inkább összeállt a kép. Szóval ezért van címer a házon. Rejtve, magasan. Nem a megrendelőé, akkor szem előtt lenne. Nem, ezt magának tette fel Lechner, névjegyként, mint egy középkori festő az elrejtett … Olvasd tovább →

Postává pusztítva

Bérház a körúton. Nagy, szürke sarokház, kívülről semmi bíztató nem látszik rajta. Földszintjén lélektelen-lélekölő posta terpeszkedik megbízhatóan ocsmány, nyáron forró, télen csonthideg vaskeretes üvegtáblákkal a hetvenes évekből. Minden hajdani szépség gondosan, nyom nélkül eltűntetve, elfelejtve. Egészen addig, amíg a gyanútlan látogató be nem lép a lépcsőházba. Nem is a fekete-fehér, finom mintás padló képeszti el az embert. Hanem a metszett üvegablakok. Kerekek, nagyok, kicsik, ablakokban, sőt ajtókban, kék aprókkal díszítve, de leginkább a törékeny fehér virágok a fehér alapba metszve. … Olvasd tovább →