Duna utca. Olyan kicsi, szerintem a legtöbb pesti nem is tudja, hogy létezik. Mert mire elkezdődne, Március 15-e tér lesz belőle, a sarkon túl meg már Váci utca. De létezik, kettő, azaz kettő házból áll. A sarkon, már a Váci utca felöl álló is nagy mesélő, de...
Annyira beleszerettem Málnai Béla csodálatos Kossuth téri bérházába, hogy körülnéztem, mi szépet látni még tőle. És lőn, egy másik rég csodált kedvenc. A Garas utcában sok szépség van, megkockáztatom, a Garas utcában csupa szépség van, és nem csupán az öreg fáknak...
Egy régi tartozás.Ezer éve nézem, csodálom, kerülgetem, hátha megnyílik az ajtó, és megnézhetem, milyen. A Mester utolsó munkája. A furcsa, fegyelmezett, 100 év után is újnak látszó terméskő lapokkal fedett ház az Irányi utcában.Aztán voltam egy vezetésen...
Kossuth tér. Lassan naponta visz oda a munkám, és bár sok ott a szépség, híresség, nálam messze a teret északról keretező bérház viszi a pálmát. Pedig nem híres, nem történelmi, „csak” túlélte a pesti XX. századot, ami, mint tudjuk, nem kis teljesítmény. Áll és őriz...
Szépséget találtam megint, öreg, régen épült csodát, minden részletében és egészében szivettépő igényességgel, finom ízléssel, alapos, gondos munkával összerakott, megalkotott otthont Pest egyik lepusztult, elszegényedett, elfelejtett utcájában, egy sarokra a...
Az Oktogon felöl magas, barokkos oromzat. Közelebbről címerféle az oromzat közepén. Ez vonzotta a tekintetem minden alkalommal, amikor arra jártam. Aztán ma, a tavaszias, szikrázó napsütésben megnyílt a kapu. És én, szokás szerint, földbe gyökereztem.Mert az ember...
Rákóczi út. Aminél rondább, kiábrándítóbb, elhanyagoltabb, arctalanabb, mocskosabb útja tán nincs is Pestnek. Kivéve, ha az ember felfelé néz. Mindig érdemes, buszon zötyögtünkben, dugóban araszolva a magasban, a felső emeletek közt megfigyelni a házakat. Egy rég...
Na, ezzel a házzal is régóta szemezek. Vagyis inkább a kapujával. Kovácsoltvas, kicsit szecessziós, kicsit mégse, ovális virágözön, szürkére festve, reménytelenül lerohadt állapotban. Pedig a hely frekventált, gyakorlatilag az ország szíve, az Országháztól lépésnyire....
Mókusokat láttam ma a Móriczon. Nem, nem ittam előtte semmi tudatmódosítót, teljesen rendes mókusok voltak, és – tisztességes mókusoktól elvárható módon – játszottak önfeledten.Persze nem igaziakról van szó, kőbe vannak faragva, és úgy 100 éve játszanak kitartóan a...