Nagyon híres és nagyon lepusztult. Ez volt az első gondolatom. Minden, magára valamit is adó, a témával foglalkozó nyomtatott és internetes kiadvány a magyar szecesszió első 10 legfontosabb, legértékesebb, leghíresebb épületei között sorolja ezt a házat. Annyi...
A fővárosból kifelé igyekvő autósként az ember a túlélésre hajt, az Osztyapenkó helyén tátongó luk és virágzó útépítős kupleráj tájékán pláne. Pedig van itt ám egy szépség, figyelemre érdemes, öreg ház, régi idők itt felejtett tanúja. Szimmetrikus, zömök, piszkos...
Az Andrássy úton ha járok, mindig reménykedem, nyitva találom a 28-as ház ajtaját. S ha így van, vendégeimet is kapacitálom, menjenek be. Győzzék le averziójukat, esetleges félelmüket, amiért a környék egyik legfeketébb, legbarátságtalanabb, leglepusztultabb kapuján...
Boráros tér. Régen kiszúrtam azt a szép nagy, fehér sarokházat, ami mint egy nagy adag tejszínhab áll arccal a napfény felé. Olyan szép. De az egyből látszik, anno ennél sokkal szebb volt. A kapuja például. Cirkalmas kovácsoltvas messziről is. Ahhoz több dísz szokott...
A karácsonyi bevásárlás számomra legkellemesebb része, hogy ilyenkor gyakrabban ácsorgok kocsival különféle dugókban a tizenegyedik kerület legszebb részein, a Karinthy Frigyes út – Bartók Béla út – Villányi út környékén, ahol nagyjából minden ház gondos megcsodálásra...
Kovácsoltvas, óriás kapu. Erre lettem figyelmes évekkel ezelőtt, amikor egyszer kocsival elsuhantam a Baross utca elején. Mindjárt a kanyar után, ahol reménytelen megállni, megcsodálni. Gyalog meg mindig rohan az ember. Aztán ma, a randa, szemerkélő ködben...
Múzeum körút, „sárkányos ház”. Soha nem megyek el mellette, ha nyitva van, beviszem vendégeimet, vagy átballagok egyedül, kihagyhatatlan. A fa kockák. Minden második hiányzik, vagy mozog, a belső udvarban már egy sincs belőlük, a Magyar utcai szakasz is nehezen...
Piros téglás, tornyos villa a Gellért-hegyen. Igen, az, amelyik mindenhonnan látszik. Olyan, mint egy pártázatos vár, ahogy a gyerekek rajzolják. Átlagosan napi két ember kérdezi meg tőlem, mi az. Csillagvizsgáló? Nem? És amikor mondom, egy sima budai villa, egy a...
Ronda, őszi nap, Pozsony, zuhogó eső. Minimál szabadidő, metsző szél, amíg vendégeim ebédelnek, mosolygós szlovák kollégám felajánlja, mutat valami érdekeset. Útfelbontáson, sártengeren, forgalmas utakon vágunk át, az eső kitartóan ömlik, amikor, némi...