Bánatos Bíró utca

  Bíró utca. A messze földön híres, 1910 és 1913 közt épült, harminhét, azaz 37 meseszép családi házból álló Bírák és Ügyészek gyönyörű Telepének része, dimbes-dombos Bel-Buda napfényes, lejtős, a várost fojtogató forgalom is ellenére viszonylag csendes mellékutca a Városmajor utcával párhuzamosan, a Szívkórház fölött. Mindig is drága környék volt, elegáns, itt lakáshoz jutni nem kevés pénz és szerencse kérdése volt nagyjából az egész elmúlt évszázadban. Legutóbb, mikor arra jártam, érintetlen, de elhanyagolt, látszólag töküres szecessziós villára lettem figyelmes. Kapuja … Olvasd tovább →

Fényterápia

20171006_110224

Már rég szerettem volna látni. Nálamnál aktívabb városjárókmár többször bemutatták ezt a századfordulós, rejtett, szecessziós csodát. Meg szerettem volna ajándékozni magam ezzel a nem mindennapi látvánnyal. Az ősszel aztán szerencsém volt. Isten áldja a felújítókat – több szempontból is – az ajtó hetekig tárva-nyitva állt, por, kosz, halkan és udvariasan sürgő-forgó munkások mindenütt. Beengedtek, besurrantam. Szűk, sötét előtér fogadott, a már utcáról megcsodálható, sárga virágos kőszőnyeget kerámiaképes, fehér csempés folyosó keretezi. Abszurd módon mindent túlélt, maratott üvegű, mintás fa ajtó nyílik … Olvasd tovább →

Városszéli szecesszió – Fiumei út 12-14.

nő

Fiumei út. Széles, poros, hiába a  temető közelsége, városi főútvonal ez a javából. Régen a város széle volt, ma az egyik fő ütőér. Nem számít itt sok szépségre az ember, pedig a kórház, hivatalosan az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet épülete is gyönyörűnek épült anno 1939-ben a Csontváry-mentő Gerlóczy Gedeon jóvoltából. Mára lepusztult, ki itt belép, ha fel nem is hagy minden reménnyel, de a civilizált életfeltételek szokásosan hiányzó valóságával érdemes barátságot kötni. Az utca másik híres épülete Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, … Olvasd tovább →

Nyócker anno – Csokonai utca 8

20170707_102648

A nyolcadik kerület ez is. Cseppet sem barátságos. Amikor a minap arra jártam, fényes nappal a gyakorlatilag kihalt Népszínház utca irányából érkeztem. Két ember jött szembe, egyik sem volt józan… Az innen nyíló Csokonai utca rövidke, kevés lakóházzal, egyik kopottabb, mint a másik. A 8-as szám a legszomorúbb látvány. Nagyjából 2 éve próbálok bejutni, most végre szerencsém volt. A Csokonai utca 8-as szám is az általam csodált építész, Fodor Gyula munkája a XX. század legelejéről. Az szecessziós magazin csodás honlapja … Olvasd tovább →

Varázslat a Visegrádi utcában

20170525_112446

Kedvenc levéltáramból hazafele a forgalmas Váci út helyett a békésebb Visegrádi utcát szoktam választani, főleg, mert annyi szép kapu kíséri itt az embert egészen a Körútig. Az egyik a 29-es házhoz tartozik, régóta csodálom, milyen szép, milyen jó lenne egyszer tudni mögé lesni. Aztán rám köszöntött a szerencse, és egy napsütéses kora nyári napon beléphettem a barlangszerűen szűk, és elképesztően gyönyörű lépcsőházi előtérbe. Fodor Gyula házaira hajaz kicsit a felülről belógó kőcsipkével, amilyent az Alsó erdősor utcában, de még inkább … Olvasd tovább →

Virágtenger a Ferenciek terén – Királyi Bérház

20170518_132016

Akinek van szeme a régi pesti házakhoz, annak biztosan feltűnt már az a hatalmas bérpalota, ami Pest egyik, ha nem a legforgalmasabb csomópontjában terpeszkedik bő 110 éve. Napi szinten loholunk el mellette, bambulunk fáradtan a szemközti buszmegállóban állva, nézzük gondolatainkba merülve. És látjuk is? Nem biztos, pedig pár éve a szomorkás feketéből ünnepi vajszínre váltott a homlokzat, kívülről sem csúnya, de az igazi szépség bent várja az embert. A Ferenciek tere 2-Veres Pálné utca 2- Curia utca 2-4 számok alatt … Olvasd tovább →

Kopár falak Budán – Csaba utca 8

20170512_115841

Régóta nézem ezt a házat. Azt hiszem, gyerekkorom óta. Mert olyan nagy, és olyan öreg. Kopár, már nincs, ami lepotyogjon róla, de olyan szép, hullámos a homlokzata, sose tudtam “csak úgy” elmenni mellette. Nincsenek rajta hegyes szögletek valahogy, a vakolat hiánya ellenére, bár viharvert, látszik, egyszer nagyon szép lehetett. Sok még a régi, szecessziós ablakkeret, kész csoda. Az ajtó kopott, dísztelen, ahogy az egész sarokház is. Fönt messze, a magasban, a kevésbé forgalmas mellékutca felé fejét vesztett, kitárt karú alak … Olvasd tovább →