Fényterápia

20171006_110224

Már rég szerettem volna látni. Nálamnál aktívabb városjárókmár többször bemutatták ezt a századfordulós, rejtett, szecessziós csodát. Meg szerettem volna ajándékozni magam ezzel a nem mindennapi látvánnyal. Az ősszel aztán szerencsém volt. Isten áldja a felújítókat – több szempontból is – az ajtó hetekig tárva-nyitva állt, por, kosz, halkan és udvariasan sürgő-forgó munkások mindenütt. Beengedtek, besurrantam. Szűk, sötét előtér fogadott, a már utcáról megcsodálható, sárga virágos kőszőnyeget kerámiaképes, fehér csempés folyosó keretezi. Abszurd módon mindent túlélt, maratott üvegű, mintás fa ajtó nyílik … Olvasd tovább →

Városszéli szecesszió – Fiumei út 12-14.

nő

Fiumei út. Széles, poros, hiába a  temető közelsége, városi főútvonal ez a javából. Régen a város széle volt, ma az egyik fő ütőér. Nem számít itt sok szépségre az ember, pedig a kórház, hivatalosan az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet épülete is gyönyörűnek épült anno 1939-ben a Csontváry-mentő Gerlóczy Gedeon jóvoltából. Mára lepusztult, ki itt belép, ha fel nem is hagy minden reménnyel, de a civilizált életfeltételek szokásosan hiányzó valóságával érdemes barátságot kötni. Az utca másik híres épülete Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, … Olvasd tovább →

Nyócker anno – Csokonai utca 8

20170707_102648

A nyolcadik kerület ez is. Cseppet sem barátságos. Amikor a minap arra jártam, fényes nappal a gyakorlatilag kihalt Népszínház utca irányából érkeztem. Két ember jött szembe, egyik sem volt józan… Az innen nyíló Csokonai utca rövidke, kevés lakóházzal, egyik kopottabb, mint a másik. A 8-as szám a legszomorúbb látvány. Nagyjából 2 éve próbálok bejutni, most végre szerencsém volt. A Csokonai utca 8-as szám is az általam csodált építész, Fodor Gyula munkája a XX. század legelejéről. Az szecessziós magazin csodás honlapja … Olvasd tovább →

Varázslat a Visegrádi utcában

20170525_112446

Kedvenc levéltáramból hazafele a forgalmas Váci út helyett a békésebb Visegrádi utcát szoktam választani, főleg, mert annyi szép kapu kíséri itt az embert egészen a Körútig. Az egyik a 29-es házhoz tartozik, régóta csodálom, milyen szép, milyen jó lenne egyszer tudni mögé lesni. Aztán rám köszöntött a szerencse, és egy napsütéses kora nyári napon beléphettem a barlangszerűen szűk, és elképesztően gyönyörű lépcsőházi előtérbe. Fodor Gyula házaira hajaz kicsit a felülről belógó kőcsipkével, amilyent az Alsó erdősor utcában, de még inkább … Olvasd tovább →

Virágtenger a Ferenciek terén – Királyi Bérház

20170518_132016

Akinek van szeme a régi pesti házakhoz, annak biztosan feltűnt már az a hatalmas bérpalota, ami Pest egyik, ha nem a legforgalmasabb csomópontjában terpeszkedik bő 110 éve. Napi szinten loholunk el mellette, bambulunk fáradtan a szemközti buszmegállóban állva, nézzük gondolatainkba merülve. És látjuk is? Nem biztos, pedig pár éve a szomorkás feketéből ünnepi vajszínre váltott a homlokzat, kívülről sem csúnya, de az igazi szépség bent várja az embert. A Ferenciek tere 2-Veres Pálné utca 2- Curia utca 2-4 számok alatt … Olvasd tovább →

Kopár falak Budán – Csaba utca 8

20170512_115841

Régóta nézem ezt a házat. Azt hiszem, gyerekkorom óta. Mert olyan nagy, és olyan öreg. Kopár, már nincs, ami lepotyogjon róla, de olyan szép, hullámos a homlokzata, sose tudtam “csak úgy” elmenni mellette. Nincsenek rajta hegyes szögletek valahogy, a vakolat hiánya ellenére, bár viharvert, látszik, egyszer nagyon szép lehetett. Sok még a régi, szecessziós ablakkeret, kész csoda. Az ajtó kopott, dísztelen, ahogy az egész sarokház is. Fönt messze, a magasban, a kevésbé forgalmas mellékutca felé fejét vesztett, kitárt karú alak … Olvasd tovább →

Villa a békeidőkből – Dezső utca 2

20170108_112218

Naphegy. Ha nagy ritkán busszal vagy kocsival arra visz utam, mindig, már a „bejáratnál”, a Czakó utcai kanyarban azt a bizonyos háztetőt keresem. Ami olyan ígéretes, barátságos. Befutott falak tartoznak hozzá, kerek formák, osztott ablakok. Terasz, kovácsoltvas, szép kert, sőt, szép kerítés. A Naphegyen sétálni meg igazi ajándék. Lankás utcák, napsütés, és hol a Gellérthegyre látni, hol a városra, az árnyékos oldalon pedig ott a Budai Vár, mint egy nagy torta. Első utam persze a szép tető gazdájához vezetett, és nem … Olvasd tovább →