Egy gellérthegyi történet

Gellérthegy, keleti oldal. A Gellért szálló felett, az utolsó ház a sétányok felé a legizgalmasabb. Tornyos, romantikus, hatalmas, regényes kerítése, hullámzó homlokzatai, ablakai minden irányban, hátulról hatalmas, ránézésre a házzal egyidős platánfák védik. Aki nagyon nyújtogatja a nyakát, a hátsó homlokzaton évszámot lát: 1907. Vagyis az első között épült, amikor még ennél is jóval vadregényesebb lehetett a vidék. Történelem tanúja, és bizony részese is volt a legkegyetlenebb időknek: kerítése falán emléktábla őrzi a bátor svéd diplomaták nevét, akik itt mentették … Olvasd tovább →

Virágos ünnep – Vécsey utca 3

20160531_120518-300x169

Egy nyári, napfényben úszó nap emléke. Munka után bóklásztam a környéken, amikor nyitott kapura leltem. Isten áldja a felújítókat – persze nem szegény lakók szemszögéből, akik a port nyelik, a légkalapácsot hallgatják, és a tárt kapukon beszédelgő idegeneket kerülgethetik. De a magamfajta házimádónak egy nyitva felejtett kapunál nagyobb öröme nem is lehet. Bemerészkedtem ismét abban a reményben, senki nem lát majd bennem veszedelmet. Egy teremtett lélekkel nem találkoztam, így megcsodálhattam egy számomra eddig ismeretlen, régen épült, elegáns, szép házat, egyet … Olvasd tovább →