Városszéli szecesszió – Fiumei út 12-14.

nő

Fiumei út. Széles, poros, hiába a  temető közelsége, városi főútvonal ez a javából. Régen a város széle volt, ma az egyik fő ütőér. Nem számít itt sok szépségre az ember, pedig a kórház, hivatalosan az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet épülete is gyönyörűnek épült anno 1939-ben a Csontváry-mentő Gerlóczy Gedeon jóvoltából. Mára lepusztult, ki itt belép, ha fel nem is hagy minden reménnyel, de a civilizált életfeltételek szokásosan hiányzó valóságával érdemes barátságot kötni. Az utca másik híres épülete Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, … Olvasd tovább →

Nyócker anno – Csokonai utca 8

20170707_102648

A nyolcadik kerület ez is. Cseppet sem barátságos. Amikor a minap arra jártam, fényes nappal a gyakorlatilag kihalt Népszínház utca irányából érkeztem. Két ember jött szembe, egyik sem volt józan… Az innen nyíló Csokonai utca rövidke, kevés lakóházzal, egyik kopottabb, mint a másik. A 8-as szám a legszomorúbb látvány. Nagyjából 2 éve próbálok bejutni, most végre szerencsém volt. A Csokonai utca 8-as szám is az általam csodált építész, Fodor Gyula munkája a XX. század legelejéről. Az szecessziós magazin csodás honlapja … Olvasd tovább →

Tejeskávé habbal – Szűz utca 5-7

19359045_1360132974102254_1388634349_o

Mindig is vonzottak a műtermek, a műtermek világa, pláne, ha rejtve, a város fölé, öreg házak legfelső emeletén vannak, mindig izgatott. Voltak leginkább, az elmúlt bő 70 év nem tett jót az efféle polgári csökevények fennmaradásának. A minap olvastam egy érdekes tanulmányt a témakörben, ott akadt meg a szemem a Szűz utcai címen. Igaz, rögtön megtudtam, az anno megépült kettő darab, fényárban úszó műteremnek rég híre-hamva sincs, a ház viszont áll, és mert tervezőjét ismerem, elhatároztam, megkeresem. Érdemes volt. Nem … Olvasd tovább →

Egy fafaragó emlékére – Üllői út 66/a és c

20161107_153752

Thék Endre nevével pár éve találkoztam először. Aztán rájöttem, hogy név nélkül ugyan, de gyerekkorom része volt. Egy gyönyörű, tán rózsafából készült falburkolat, ami anno dédapám dolgozó szobáját díszítette, a hetvenes években egy (gyerekszemmel pláne) hatalmas, Ybl Miklós téri, számomra mindörökre húsleves-illatú lakásnak volt dísze, büszkesége. Úgy tudtuk, ugyanazon asztalos keze munkája, aki az Országház fa bútorait és díszeit is faragta. Hasonlított is a később, Parlamentben megismert, neogótikus stílusra. Vagyis előbb ismertem Thék Endre munkáját, mint a nevét. A neve … Olvasd tovább →