Pók és arany – Kazinczy utca 51

20171202_093313

Kazinczy utca. Idejártam iskolába hajdanán, akkor még jóval lepukkantabb volt a környék. Maradt mára is pár rozzant homlokzat, de sokasodnak az újjászülető házak, a jó példák. Az 51-es szám keskeny, magas, napsárga fala messziről látszik, ahogy gazdátlan földszintje is, pedig milyen klassz üzletet lehetne itt újra berendezni. Hogy a homlokzat átvakolása, vagyis az ahhoz használt anyag miért nem volt szerencsés választás, arról az örökségfigyelőn olvasható okos írás. A divatos, viszont előnytelen megoldáshoz valószínűleg a pénz, az akarat, és a kivitelező … Olvasd tovább →

Villa kilátással

20170317_144645

Istenhegyi út. Széles, forgalmas meredély, az ember abban a reményben mássza meg – általában – hogy már mindjárt ott van az erdőben, már mindjárt madárdal, erdőszag, kutyák, futók veszik körül, és nem az autók, buszok, a város. Minél feljebb érünk, annál több a szép ház. A régi. Mindig eszembe jut, micsoda kaland lehetett itt építkezni mondjuk 1910-ben, vagy előbb. Utak alig, autók csak keveseknek, kellett hozzá némi megszállottság, de biztos kárpótolta őket a hely, a csend, a kilátás, az erdő. … Olvasd tovább →

Virágcsokor a Thököly úton

20161115_130046

Szenes-ház. Ezen a néven emlegeti a szakirodalom. A Thököly út elején járunk. Ugyan már nincs macskakő, ami rázta az erre járó pesti népet úgy fél évszázadon át, de a nem csituló, hatalmas forgalom maradt. Nem néz itt körül senki, vagy ha mégis, nem a szépet keresi. Pedig napfényben fürdik a matyó hímzést idéző, kékvirágos homlokzat, régi idők tanúja, mesélő ház. Rég listámon volt, napfényes téli nap vitt be a jószerencse. Akkor még nem volt olyan zimankó, mint mostanában, de a … Olvasd tovább →

Virágos ünnep – Vécsey utca 3

20160531_120518

Egy nyári, napfényben úszó nap emléke. Munka után bóklásztam a környéken, amikor nyitott kapura leltem. Isten áldja a felújítókat – persze nem szegény lakók szemszögéből, akik a port nyelik, a légkalapácsot hallgatják, és a tárt kapukon beszédelgő idegeneket kerülgethetik. De a magamfajta házimádónak egy nyitva felejtett kapunál nagyobb öröme nem is lehet. Bemerészkedtem ismét abban a reményben, senki nem lát majd bennem veszedelmet. Egy teremtett lélekkel nem találkoztam, így megcsodálhattam egy számomra eddig ismeretlen, régen épült, elegáns, szép házat, egyet … Olvasd tovább →