Lágymányosi szecesszió

A karácsonyi bevásárlás számomra legkellemesebb része, hogy ilyenkor gyakrabban ácsorgok kocsival különféle dugókban a tizenegyedik kerület legszebb részein, a Karinthy Frigyes út – Bartók Béla út – Villányi út környékén, ahol nagyjából minden ház gondos megcsodálásra érdemes, nagyrészt szecessziós mestermunka. Egyik ilyen kedvencem a 6-os villamos végállomása magasságában terpeszkedő – stílszerűen – Karinthy Frigyes 4-6.

Hófehér falak, vagyis szépen felújított házról van szó hála Istennek. Üvegkockás fémkapuja olyan szép, amilyet az elmúlt 70 valahány évben nem nagyon gyártottak, vagyis eséllyel eredeti, és mert ma végre nyitva volt, bemerészkedtem. Nem bántam meg.

Az első, amivel szembesül a pesti vándor, az egy csokor virág. Magasan, üvegből, konkrétan színes üvegablak formájában az udvarra vezető tölgyfaajtó felett ragyog immáron úgy 101 éve, túlélve két világháborút, egy ostromot, egy darab ’56-ot, ami szintén nem volt errefelé leányálom, és nem utolsó sorban egy ilyesféle szépségek megbecsülésében kimondottan nem jeleskedő kommunista fél évszázadot.
 
Bach János tervezte a házat 1914-ben bizonyos Schneller Jenő úr és felesége Fill Lidmilla részére. Ez lehet a a cirkalmas monogram a bejárat felett: SF. Bach mester sokat tervezett a környéken, a Bertalan Lajos utca 26 és a Villányi út 9 is az ő munkája, egyik szebb, mint a másik.

Érdekesség, hogy az udvaron a fal ugyanolyan Zsolnay borítású, mint a Milleneumi Földalatti megállóiban a csempeborítás, viszont a gangok szintén Zsolnay járólapja páratlan. Türkiz, fehér és bordó, és mintha vadonatúj lenne, ami így az első 100 év után nem rossz. 🙂 A lépcsőház falán türkizkék csempe vezet fel végig, szintén kifogástalan állapotban, különös fényt kölcsönözve a háznak.
 

 
Másik érdekesség, hogy az utcaszinten, a bejárattól jobbra a Lágymányosi Zsinagóga imaháza volt anno, később kávéház nyílt a helyén, még később közért, majd zöldséges. Kicsit szomorú lefokozás….
Szép ez a ház, minden részletében és egészében. Következzen pár kép, emlékeztetőül, milyen szépnek épült ez a város, és Lágymányos, száz éve milyen szépségben és minőségben épültek otthonok nekünk, későbbi generációknak. Már csak meg kell őket becsülnünk.

 

Forrás:
helyszínbejárás
http://www.budapest100.hu/hazak/karinthy_frigyes_ut_4-6.1498.html

Aranysas Udvar

Kovácsoltvas, óriás kapu. Erre lettem figyelmes évekkel ezelőtt, amikor egyszer kocsival elsuhantam a Baross utca elején. Mindjárt a kanyar után, ahol reménytelen megállni, megcsodálni. Gyalog meg mindig rohan az ember. Aztán ma, a randa, szemerkélő ködben megközelítettem a csodát abban a reményben, tán megnyílik az ajtó, és megtudom, mit rejt. Nem tudom, mi hajtott arra, megkerüljem a tömböt, és megnézzem, van-e párja a homlokzatnak, nem átjáróház-e ez a szépséges kapujú és homlokzatú ház. Szégyen, nem szégyen, eddig nem hallottam soha erről a házról. És bingó. A Baross utca 11 és az Üllői út 14 bizony egy ház, átjáró fajta, meseszép szecessziós bérpalota (volt anno) nemes anyagokból, ragyogó, időtálló kivitelezésben. Az Üllői úton szerencsém volt, egy épp hazatartó kínai lány beengedett, így végig tudtam fényképezni ezt a gyönyörű házat.
És mert pont a szomszédos könyvtárba igyekeztem, ha már, utánanéztem, ki tervezte ezt a kopott mai formájában is lenyűgöző mestermunkát.
Nem sokat árultak el a könyvek, sajnos. Azt viszont igen, Fodor Gyula, a szecesszió nagymestere tervezte, az építés éve 1905-1907. A lépcsőházi angyalkák faragója Ney Simon szobrász és a hatalmas átjáróház neve fénykorában „Aranysas udvar” volt az Üllői úti homlokzaton ma is látható hatalmas, aranyra festett madár miatt, kovácsoltvas feje a Baross utcai oldalon is köszönti a betérőt. Az Üllői úti homlokzat egyszerűbb, többet vihetett el róla a háború és az utána következő, kopasztásban jeleskedő évtizedek.
 

 

A képek ismét önmagukért beszélnek, csodásak, nem mint fényképek, (sosincs nálam rendes fényképezőgép), de remélem, vissza tudják adni a szépség élményét, amit ma délelőtt a ködben kaptam.
Forrás:
Adalékok a Józsefváros történetéhez

Múzeum krt. 7.

Múzeum körút, „sárkányos ház”.


Soha nem megyek el mellette, ha nyitva van, beviszem vendégeimet, vagy átballagok egyedül, kihagyhatatlan. A fa kockák. Minden második hiányzik, vagy mozog, a belső udvarban már egy sincs belőlük, a Magyar utcai szakasz is nehezen járható terep. A körúti utcafronton csiricsáré üzletsor, de ha felnéz az ember, na igen. Érdemes, kötelező. Középkori várra kevés balkon emlékeztet Pesten, itt egész sor. Párban néznek ránk a morcos sárkányok, legfelül pedig romantikus pártázat. Mindez a totális rohadás állapotában.


A XIX. század magyar építőművészetének legünnepeltebb mestere, Ybl Miklós rajzolta a ház terveit. Nem tegnap, 1852-ben elsőként számos bérház megrendeléseinek sorában. Mindez köztudott, érthetetlen, miért van mégis méltánytalanul leromlott, és egyre rogyadozó állapotban. A belső udvarról felnézve engem egy opera díszletére emlékeztet, jó lenne egyszer, csak egyszer az ablakokban gyertyafénnyel látni.


Az 1852-ben Ybl Miklóstól házat rendelő család regényes, máig folytatódó története is lebilincselő.
Az első Unger, Benedek kovácsmester volt és telektulajdonos. Több más, pesti ingatlanon kívül volt egy telke itt, a városfalon kívül, és egy belül is. Úgyhogy amikor 1808-ban lebontották a falat, hirtelen duplatelke lett, erre született később a szép, kétfrontos, két bejáratú, igaz kocsival sosem, ám gyalog átjárásra alkalmas bérház. A közeli Astoria szálloda is ennek a tehetséges, dolgos, ügyes családnak köszönhető a kezdetektől a fénykoron át a háború utáni újrakezdésig. El is nyerték mindezért méltó büntetésüket, az utolsó tulajdonost, dr. Unger Ödönt szabályosan kidobták saját szállodájából. De új hazájában, Angliában is megtalálta a helyét. Ahogy később nyilatkozta, büszke volt rá, hogy 1944-ben ő volt Magyarországon a legfiatalabb ügyvéd, és később Angliában is tudott praktizálni. Oxfordban végzett jogot, de hírnévre új hazájában kb. 2000 darabból álló, kivételes értékű iszlám tárgyak alkotta magánkollekciójával vált. Halála után e gyűjtemény számos darabja került Berlinbe a Pergamon Múzeumba.

De kanyarodjunk vissza az 1850-es évekbe. 1852-ben, amikor Ybl szignálja a Múzeum utca 7. szám alatti bérház terveit, még él, bár már nagyon öreg Pollack Mihály. Akinek az Ungerek egyenes ágú leszármazottjai, közeli rokonai. Talán ő javasolhatta a fiatal, tehetséges, de még nem annyira ismert Ybl-t a tehetős befektető figyelmébe? Hiszen Ybl 1832 óta Pollack irodájában dolgozott, 1841-ben Pollack Mihály fiával, Pollack Ágostonnal nyitott közös irodát. 1851-ben költözött végleg Pestre, az ajánlás jól jöhetett a Károlyi család uradalmi építészi megrendelései mellé.
Az építkezés egyszerre zajlott a fóti templom kivitelezésével. Amatőr szemmel is felismerhető némi hasonlóság a Múzeum körúti díszítések, és a templomon végigfutó, románkort idéző vonalvezetés között.

 


Vajh’ mit vétett ez a szép, mesélő ház Budapest belvárosában, hogy ilyen „pedigrével”, kecses vonalakkal, tökéletes arányokkal, agg korral áll hősiesen, már több, mint 160 éve, és a város hagyja lerohadni, lassan összedőlni? Ránézésre úgy 70 éve nem volt felújítva, a kutya sem költött rá egy huncut petákot sem. Szerencsére jól megépült a lovas kocsis, kézimunkás építkezések korában, sárkányai harciasan küzdenek az idő, és a hálátlan utókor vas fogával, de ki tudja meddig, mikor ér meg végre némi pénzt fővárosunknak, hogy ezt az ékszerdobozt kifényesítse? Jó lenne hamarosan, mielőtt összedől.

Források:
nol.hu/kultura/20110128-szemes_ember-961451

tdk.bme.hu/EPK/DownloadPaper/Megerkezes-Ybl-pesti-berhazaiba1

www.yblarchiv.hu
wwww..pic-4-you.net
CheckMyBudapest.blogspot.hu
www.bebudapest.hu

 

Egy lírai közgazdász otthona

Piros téglás, tornyos villa a Gellért-hegyen. Igen, az, amelyik mindenhonnan látszik. Olyan, mint egy pártázatos vár, ahogy a gyerekek rajzolják. Átlagosan napi két ember kérdezi meg tőlem, mi az. Csillagvizsgáló? Nem? És amikor mondom, egy sima budai villa, egy a sok, második világháború előtt épült családi fészek közül, eléggé el szoktak képedni messze földről érkezett vendégeim. Jó, azért ez egy „kirívó” eset, kicsit nagyra sikeredett.
 
Hegedűs-villa néven él a pesti köztudatban, tévesen. Dr. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter volt a Teleki- és Bethlen kormányokban, és amikor ezt megtudja a magyar ember, már legyint is. Ki más építene Budán kacsalábat, ha nem egy korrupt politikus? Pedig szegény Hegedűs nem szolgált rá a sanda gyanúra, és ráadásul, bár lakott benne, nem is ő építette a házat.
Az építkezés ideje a virágzó századforduló, 1902, a megrendelő bizonyos Schoch Frigyes úr. Aki ugyan építési vállalkozó volt, ami pont akkor Pesten nem számított rossz üzletnek, viszont a manapság régi budapesti képeket lelkesen lapozgató, pl. Fortepan-híveknek az amatőr fotós ugrik be, neki köszönhető sok szép, a rég elveszett, lebombázott Budapest azóta digitalizált fényképe.
 
 
A kép baloldalán ülő Schoch úr ikervillát álmodott ide, a Gellért-hegy oldalába, meg is vette a fél hegyoldalt, hogy egy genovai, márványborítású villát másolva megszülessen az eredetihez képest szolid, várkastély-szerű nyaraló.
Hegedűs Lóránt 1926-ban költözött be a meseszép kilátással büszkélkedő, elegáns budai házba. Anyja Jókai unokahúga, Jókai Jolán volt, apja Hegedűs Sándor politikus. Ő maga Londonban, Berlinben és Münchenben végezte az egyetemet. Tehetséges ember volt, 1896-1902-ig Amerikában tanulmányozta a kivándorlásügyet, 1904-1912-ig a Magyar Gyáriparosok Szövetségének igazgatója, 1920-ban Apponyi Albert mellett a magyar delegáció tagja a keserves emlékű párizsi béketárgyalásokon. Ugyanettől az évtől kezdve az első Teleki, majd az első Bethlen kormány pénzügyminisztere volt. De nemcsak közgazdasági, adó-és kivándorlásügyi munkái voltak, az irodalom is vonzotta. Írásai a Pesti Hírlap vasárnapi számában rendszeresen jelentek meg, Kossuth című színdarabját műsorára tűzte a Nemzeti Színház, sőt, Adyt is megvédte a harcias konzervatívok támadásaitól.
Közgazdászként, pénzügyminiszterként a forgalmi adó bevezetőjeként neki köszönhető, hogy a Trianon utáni Magyarország nem ment csődbe, a „vagyonválság” intézményét a korona értékének megőrzése érdekében kívánta bevezetni, valamint földbirtokreform is szerepelt tervei között. Az első újítása bevezetésre került szerencsére, a második az instabil magyar politikai állapotok következtében azonban megbukott, ezért is mondott le 1921 szeptemberében. Maga a vagyonválság gondolata akkora újdonság volt, hogy a Columbia Egyetem meghívta Amerikába, tartson előadást a témában, és a korabeli angol parlament is tárgyalta az elképzelést.
Hegedűs Lóránt ezen felül a Magyar Rotary Club alapítója, a Pesti Hírlap főmunkatársa volt, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója, és 1937-ig felsőházi tag.
 

Ma a villa nagyrészt üresnek látszik, legfelső emeletét Andy Vajna bérli állítólag.

Ha nekem ilyen szép házam lenne, biztos nem műanyag rolókkal rondítanám el ablakait, és biztos nem tartanám a rolókat szorosan zárva bármely napszakban jár is arra az ember egyszerű fia. A ház mindenkori boldog lakói elé Budapest legszebb kilátása tárul, ha fel is zúg a város zaja, ez a csodás látvány nem sokat változott száz év alatt. Mégis, a villa nagyrész lakatlannak tűnik, sem kertje, sem ablakai nem árulkodnak nagy életről. Kár.

 
           www.urbface.hu
              www.wikipedia.hu

Ékszerdoboz Pozsonyban

Ronda, őszi nap, Pozsony, zuhogó eső. Minimál szabadidő, metsző szél, amíg vendégeim ebédelnek,  mosolygós szlovák kollégám felajánlja, mutat valami érdekeset. Útfelbontáson, sártengeren, forgalmas utakon vágunk át, az eső kitartóan ömlik, amikor, némi gyorsgyaloglás után megállunk. Csak ámulok és bámulok. Erre járt Lechner Mester.
 
Árpádházy Szent Erzsébet emlékére szentelt nagyobbacska, tengerkék kápolna áll ragyogóan felújítva, pepec gyönyörű díszkert közepén. Csakúgy világít az élénkzöld, mérnöki gondossággal, kaviccsal keretezett füves sziget, mindez hatalmas, sárga, nagy ablakos, hullámzó gimnázium mellett. Ékszerdoboz. Így is nevezte a kortárs Komor Marcell a felszentelés évében, „kultúránk új ékszerszekrénykéje”.
 
Erős kontraszban mindez az utca túloldalát nyomasztó komenista rettenet, egy bezárt, lepusztult, ’950-es kórházzal szemben.
Az előző, virágzó századfordulón a nem kevésbé virágzó Pozsony épp kelet felé terjeszkedett, vagyis akkor épült ki ez a környék Ferenc József város, majd Pozsony-Újváros néven, ide kellett új, katolikus gimnázium, és mellé templom. Eredetileg kicsiny kápolna lett volna, de a buzgó patróna gróf Szapáry Ilona kitalpalt pénzt-paripát egy termetesebb épülethez, lehetőleg híres építész tollából. Apponyi Albert kérte fel az öreg Lechnert, hogy az időközben megölt Erzsébet királynőre is (némi áthallással) emlékező templomot álmodjon ide.
 
Az iskola tervei 1906-1908 közt születtek, a templomé 1909-ben, a templomszentelés 1913-ra húzódott, Lechner még épp megérte az ünnepet. Árpádházy Erzsébet és – meglepő módon – Szent Kelemen pápa ereklyéit Szapáry grófnő szerezte be Bécsből, ezen kincseket a főoltár rejti. Ugyan hivatalosan Szent Erzsébet temploma, Erzsébet királynő emléktemploma is, akire anno fehér márvány dombormű emlékeztetett, azonban azt  1921-ben kirakták.
A templomocska égszinkék tetőtől talpig. Persze Zsolnay cseréppel fedett, de szokatlanul kevés a homlokzati Zsolnay-dísz. Van, csíkban, a bejárat felett 12 fehér csillagban, de nem olyan domináns, mint az Lechner pesti épületein szokásos. Viszont megnyugtatóan megvannak a kakasdíszek a tetőn, a virágformájú eresztartók, vagyis álmodott a Mester, az Isten áldja érte. Modern, vasbeton szerkezeteket használt a kivitelező, szembetűnő pl. a henger alakú torony. Szokatlan még, hogy a bejárat felett magasan rózsaablak helyett kerek  mozaik van, ami olasz munka. És a szem. Még nem tudtam kinyomozni, miért van annyi katolikus templomon a szabadkőműves jelkép, háromszög közepén, napsugár keretben egy szem. Itt is van. Ugyan magasan, de van. (A megoldás nyomozás alatt) 🙂
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bent, a bejáratnál Ferenc József és X. Pius pápa emléktáblája fogad, Lechner tervezte, felülről belógó örökmécses, kék rózsás mennyezet és a padokon mézeskalács-tulipán-és madárfej minta. Igazi népies szecesszió.
Szóval csoda. Szín az éjszakában. Gyógyír az esőben.

Duna utca 1.

Duna utca. Olyan kicsi, szerintem a legtöbb pesti nem is tudja, hogy létezik. Mert mire elkezdődne, Március 15-e tér lesz belőle, a sarkon túl meg már Váci utca. De létezik, kettő, azaz kettő házból áll. A sarkon, már a Váci utca felöl álló is nagy mesélő, de most a Dunához közelebbi kerül sorra.

 

Régi szerelem, nagyjából heti 3x megyek el mellette. Anno, amikor itt ért Pestre a nyolcas busz, és innen fordult vissza a hegyre, naponta kétszer csodáltam meg. Milyen művészi alkotás az a kinti kovácsoltvas? És vajh’ milyen meggondolásból került üvegtégla a díszes kerítés mögé a földre? Kertnek, zöldnek esélye sincs – ma, aztán lehet, anno, a Békeidők Budapestjén, mikor ez a ház is épült, nyílt alkalom az efféle luxusra.

A Duna utca 1. 1904-es, a megrendelő a híres neves Gerbaud Emil, akinek ezek szerint nem csak cukrászdája volt Pesten, hanem bérháza is, a tervező pedig Fellner Sándor.

Fellnerről annyit lehet tudni, hogy nem ő volt a színháztervező, aki Ferdinánd volt, és a bécsi illetőségű Hellmerrel párban alkotta a Vígszínházat, a Budapesti Operettszínházat, és a Szegedi Nemzeti Színházat is. A szintén Fellner, de Jakab mai szóval élve képesítés nélküli építész lenne, építőmester, és úgy 100 évvel előzte meg Sándorunkat. Kiváló mester volt, az ő rajzai alapján épült sok más között a tatai és a cseklészi gyönyörű, barokk Esterházy kastély. Fellner Sándor leghíresebb, ma is álló épületei a régi Pénzügyminisztérium azóta lefejezett tömbje a Várban a Szentháromság téren, és az Igazságügyminisztérium óriása a Markó utcában.

Itt, a Dunapart közelében a jámbor cukrásznak tükrökkel duplázott, világos-virágos, metszett üvegablakos ablakos lépcsőházzal, kovácsolt balkonokkal ékes, csinos sarokház született, egyébként párhuzamosan a Szentháromság téri pénzügyminisztériumi megbízatással.

Szokásosan meglep az ablakok érintetlensége, az üvegverandák koszosan is légies hullámai, és az örök életű kovácsoltvas csodák. Érdemes pillanatra földbe gyökerezni, felnézni, és elmerengeni, milyen csodálatos városban élünk mi szerencsés népek tulajdonképpen.

Garas utca

Annyira beleszerettem Málnai Béla csodálatos Kossuth téri bérházába, hogy körülnéztem, mi
szépet látni még tőle. És lőn, egy másik rég csodált kedvenc.
A Garas utcában sok szépség van, megkockáztatom, a Garas utcában csupa szépség van, és nem
csupán az öreg fáknak köszönhetően.

Az egyirányú, békés, nyugis utcán ahogy halad az ember, először is mintha nem is a Szilágyi
Erzsébet fasorból nyílna az utca, pláne nem az alapjáraton is zűrös, hát még robbantott
állapotában zajos, mocskos Széll Kálmán tértől 500méterre. Békebeli nyugalom, csönd, árnyas,
hatalmas platánok, öreg, mesélő házak őriznek valamit egy rég eltűnt világból.

A 8-10 es ház világ életében duplatelken állt, bizonyos Kardos M. Lajos szappan gyáros úr
biztosra ment a kedves szomszédok tisztes távolban tartása ügyében. 1922-ben – lakói szerint ’926-
ban – adta megbízását kora divatos építészének, Málnai mesternek, miszerint frissen férjhez
adott lánykájának kényelmes, kellemes, időtálló otthont legyen kedves varázsolni, ha lehet
olyant, amilyennek nincsen párja a városban.


A lapos tetős, kétszintes, L alakú villa simul a domboldalba, eredetileg 2 darab, igen kényelmes
lakást rejtett. Olaszos vonalak, díszes kapuzat , elegáns lépcsősor vezet a szélesa díszes kőkeretbe faragott tölgyfa (?) ajtóhoz.

Kovácsoltvas kapu nyílik az utcára, és bár a kődísz felét elvitte az eltelt évszázad, az
összkép és a részletek egyaránt lefegyverzően gyönyörűek.

De hiába a szép ház, a Kardosék lánya helyett a szülők költöztek és laktak a szép, új villába, s lakták ki tudja, meddig. Lányuk Budapesten halt meg a Holocaust áldozataként, a szülők, ha túl is élték a vészkorszakot, szép házuktól jó eséllyel megfosztotta őket a kommunista hatalomátvétel.

Egy biztos, örülhetne az eredeti tulaj, ha látná, hogyan szeretik, óvják, gondozzák a házat a mostani lakók. Épült ugyan egy óriás garázs a kertbe, de az sem zavaró, meglepő módon meghagyták a fákat, és nem dominál úgy, mint rémes társai ránézésre a hetvenes évekből.
A ház áll, karbantartva, sehol egy hullámpala, kutyaól ablak, a padlásablakok lehetnének
szebbek, de ne legyünk telhetetlenek. Túlélt a villa egy világháborút, 50 év kommunizmust és 25 év
ízléstelenség korát, és ugyanolyan szép, mint volt. Nem kis teljesítmény.