Kovácsoltvas meglepetés

Ezerszer mentem el mellette. Ahogy mindenki, aki a Ferenciek terét metszi napi szinten. A kapu mindig gyanús volt. Gyanúsan gyönyörű. A színe, a faragása, olyan gazdag, nagyvonalú, a köré erőltetett doboz kirakatokkal olyan kontrasztosan elegáns. Mit rejthet? Aztán a minap – hála egy kedves lakónak – bemerészkedtem. Csak ámultam és bámultam….kovácsoltvas, minden mennyiségben, cirkalmas, buja díszek kavalkádja a félsötét lépcsőházban is döbbenetesen szép. A csodálat kettős: egyrészt, hogy mennyire igényesen dolgoztak ki egy látszólag „szimpla” belvárosi bérház lépcsőházát, másrészt, és … Olvasd tovább →

Wagner-ház

Kossuth Lajos utca. Kosz, forgalom, és irgalmatlan zaj. Főleg zaj. Pedig ha például jó lassan araszol a dugó, érdemes körbenézni. Jól megnézni minden egyes házat. Ablakokat, díszeket, balkonokat. Amikor épültek, még érdemes volt kiülni rájuk, onnan csodálni a várost. Vagy napozni, virágokat ápolni, mint rendes helyeken, ahova balkont tervez és épít az ember fia. Majdnem minden ház meghálálja az odafigyelést, itt is, mint bárhol Pesten.A 14-16-os ház kívülről semmi különös.  De aki a nyitott kapun át besétál a belső udvarra, … Olvasd tovább →

Hajhálós ház

Apáczai Csere János utca. Félúton az Intercontinentál szálloda és a Vigadó közt, a Dunaparttól pár méterre évek óta csodálok egy hálóval fedett, gyanúsan gyönyörű, de mindenképpen jobb sorsra érdemes palotát. Ennél értékesebb telek kevés lehet Pesten, ezért abszurd, miért, hogyan tud évek, ha nem évtizedek óta töküresen állni. Zöld hálóban, ha lehet fokozni.  Sarokház, nem kicsiny, vagyis óriási, egy homlokzattal a Dorottya utca fele, egy a Szende Pál utcára, egy pedig az Apáczai Csere János utcára néz. Ez ugye a … Olvasd tovább →