Oázis

Tudtam, hogy szép. Egyrészt, mert süt róla, kovácsoltvas kapujáról, meg dereng valami halavány gyerekkori emlék is egy hajdan itt élő néni látogatásairól. Másrészt a lásdbudapestet blog gazdájának hála az általa készített tavalyi képsorozatból és gondos kutatásból. De a minap, mikor arra vitt dolgom, és lehetőségem nyílt beosonni, mégis – mint mindig – megérintett a személyes találkozás a széppel.   A Semmelweis utca 4-es ház azon ritka budapesti bérházak egyike, ahol nem kizárólag a homlokzat felújítására jutott pénz, hanem az előtérre is, … Olvasd tovább →

Csupa szív ház

Szépséges, szomorú, szürke, szecessziós bérház Budapest közepén, a Síp utcában. Millió és egy van a fajtából, de ez a szívek háza. Az ablakok körül sötétkék, ránézésre Zsolnay kerámia szívek, ez ugye a legszembetűnőbb. Ha az ember közelebbről megnézi, csupa szív ez a ház. J   A megrendelő bizonyos Brandtstatter Izsák szállítási vállalkozó volt, a megbízott építészek a Vágó testvérek, az építés éve 1902 és 1903. Az építészek stílusa teljesen felismerhető, a ház belseje sokban emlékeztetett a Boráros téri meseszép munkájukra.   … Olvasd tovább →

Terézváros titkai 3 – Zichy Jenő utca 36.

Egy középronda koratavaszi napon kocsival mentem a Zichy Jenő utca számomra addig ismeretlen, a Nagymező utca és Jókai utca közé eső részén. Két házon akadt meg a szemem, de leginkább egy kapun. Gyönyörű, szecessziós, kovácsoltvas munka, és már elsőre, autóból, fél szemmel az Aradi utcai csodás Löffler házra emlékeztetett. Így, amikor kikértem a Levéltárból az eredeti terveket, igen megörültem, hogy bingó, ez a szépség is a Löffler testvérek munkája.     Löffler Sándor (ki néhol Samu) és Béla Berlinben tanultak … Olvasd tovább →

Márffy Ödön otthona

Gyakorlatilag mindig érdekelt ez a ház. Már akkor is, amikor fogalmam sem volt róla, hova is eshet. Márffy Ödön a kedvenc festőm időtlen idők óta. Valamikor ezer éve láttam egyszer egy képét tán Virág Judit galériájában, nem tudtam odébb mozdulni előle. Ó, ha egyszer, csak egy kicsit gazdag lehetnék…. de a stressz, a biztosítások, a permanens frász, ami azzal járhat, ha az ember lakásában valami igazán, mások számára is értékes dolog van – ezzel vigasztaltam/vigasztalom magam, miszerint miért jó, ha nincs és … Olvasd tovább →

Kincsvadászat a Kertész utcában

Fodor Gyula tervezte házba bejutni olyan ünnep, ami bearanyozza az ember egész napját, sőt hetét. Erről a házról tudtam, hogy szép, hogy szecessziós, és azt is, hogy le van pukkanva, de azt éppen nem, hogy Fodor munkája. Amíg be nem léptem. Már megismerem, ha nem a kőből faragott gangszegélyről, akkor a barlangbejáratra emlékeztető lépcsőházi nyílásról. Meg arról a finom ízlésről és eleganciáról, ami minden részletből árad, függetlenül a méltatlan állapotoktól.Aztán elbizonytalanodtam, mert több forrás is építészként Fodor Gyula helyett a … Olvasd tovább →

Csontváry házában

A mai verőfényes koratavaszban kedvenc Bartók Béla utamon és a Gellérthegyen kószáltam, abban a reményben, hogy kinyílik valamelyik szecessziós vagy eklektikus, környékbeli szépség, látok egy házbelsőt, amiről írni érdemes. És lőn.A Bartók Béla út 36-38 lett a mai nap ajándéka.   Szépséges, arányos, hatalmas tömb, részben a Gárdonyi Géza térre, másrészt a Bartók Béla és a Bercsényi utcákra nyílik mind a négy, magas emeletével. Aki nem volt oly szerencsés, hogy a tavalyi „Százéves házak Budapesten” rendezvény kapcsán bejutott, (mint pl. én), annak álljon … Olvasd tovább →

Bánatos Baross utca

A Baross utca 28-as szomorkás sarokház 1904-ben épült szecessziós stílusban. Anno emeletenként 1-1, egyenként 7(!) szobás lakás volt benne, plusz egy manzárd lakás. Itt lakott dr. Zárday Imre híres belgyógyász, szívspecialista, és bizonyos Pázsint Ödön úr, aki azért érdekes, mert 1945-ben a Debrecenből Pestre költöző miniszterelnökség első pesti székhelye az ő negyedik emeleti lakásában volt. A házat nemrég felújították, Zsolnay csempéit lepucolták, a járólap mindenütt pont olyan, mint az Aranyban, és pont úgy árad belőle a hipószag…. Mindezt ajánlom Temesvári … Olvasd tovább →