Postává pusztítva

Bérház a körúton. Nagy, szürke sarokház, kívülről semmi bíztató nem látszik rajta. Földszintjén lélektelen-lélekölő posta terpeszkedik megbízhatóan ocsmány, nyáron forró, télen csonthideg vaskeretes üvegtáblákkal a hetvenes évekből. Minden hajdani szépség gondosan, nyom nélkül eltűntetve, elfelejtve. Egészen addig, amíg a gyanútlan látogató be nem lép a lépcsőházba. Nem is a fekete-fehér, finom mintás padló képeszti el az embert. Hanem a metszett üvegablakok. Kerekek, nagyok, kicsik, ablakokban, sőt ajtókban, kék aprókkal díszítve, de leginkább a törékeny fehér virágok a fehér alapba metszve. … Olvasd tovább →

Széll Kálmán tér

Moszkva tér. Azaz Széll Kálmán tér már majdnem egy éve, de a lírai nevű, száz éve élt politikus neve túl szép, megszokhatatlan Buda legrondább, leglepusztultabb teréhez. Moszkva városa is jobb sorsra érdemes, de Pesten neve hozzáragadt a sötét, bár szeles, megbízhatóan koszos, rossz arcú tömegközlekedési központhoz. Pedig nem volt ez mindig rossz hely. A kora középkortól kezdve fontos, a dombok és a völgy, a legfontosabb, a folyó irányába menő utak találkozása. Logod falu kapuja állt itt, majd a török uralom … Olvasd tovább →