Kincses Nagykörút

Írtam már erről a házról. Bejáratos vagyok ide egy kedves, jó barát jóvoltából, és minden alkalommal, ha megyek, elámulok. Kívülről ugye a szegény, sokat látott, szürke, arctalan, forgalmas Nagykörút, pontosabban József körút. Kínai üzletek, betonjárdák, emberi és állati piszok, üres és/vagy jellegtelen portálok mindenütt. A Kissalétrom és a Körút sarkán terpeszkedő óriás bérház kapuja mögött egész más világ fogad. Pontosabban egy más világ romjai. Finoman metszett ablakok helyenként színes berakásokkal, kovácsoltvas korlátok, szépen ívelt lépcsők  szolgáltak eklektikus, de barátságos díszletként … Olvasd tovább →

Postává pusztítva

Bérház a körúton. Nagy, szürke sarokház, kívülről semmi bíztató nem látszik rajta. Földszintjén lélektelen-lélekölő posta terpeszkedik megbízhatóan ocsmány, nyáron forró, télen csonthideg vaskeretes üvegtáblákkal a hetvenes évekből. Minden hajdani szépség gondosan, nyom nélkül eltűntetve, elfelejtve. Egészen addig, amíg a gyanútlan látogató be nem lép a lépcsőházba. Nem is a fekete-fehér, finom mintás padló képeszti el az embert. Hanem a metszett üvegablakok. Kerekek, nagyok, kicsik, ablakokban, sőt ajtókban, kék aprókkal díszítve, de leginkább a törékeny fehér virágok a fehér alapba metszve. … Olvasd tovább →