Oázis

Tudtam, hogy szép. Egyrészt, mert süt róla, kovácsoltvas kapujáról, meg dereng valami halavány gyerekkori emlék is egy hajdan itt élő néni látogatásairól. Másrészt a lásdbudapestet blog gazdájának hála az általa készített tavalyi képsorozatból és gondos kutatásból. De a minap, mikor arra vitt dolgom, és lehetőségem nyílt beosonni, mégis – mint mindig – megérintett a személyes találkozás a széppel.   A Semmelweis utca 4-es ház azon ritka budapesti bérházak egyike, ahol nem kizárólag a homlokzat felújítására jutott pénz, hanem az előtérre is, … Olvasd tovább →

Csontváry házában

A mai verőfényes koratavaszban kedvenc Bartók Béla utamon és a Gellérthegyen kószáltam, abban a reményben, hogy kinyílik valamelyik szecessziós vagy eklektikus, környékbeli szépség, látok egy házbelsőt, amiről írni érdemes. És lőn.A Bartók Béla út 36-38 lett a mai nap ajándéka.   Szépséges, arányos, hatalmas tömb, részben a Gárdonyi Géza térre, másrészt a Bartók Béla és a Bercsényi utcákra nyílik mind a négy, magas emeletével. Aki nem volt oly szerencsés, hogy a tavalyi „Százéves házak Budapesten” rendezvény kapcsán bejutott, (mint pl. én), annak álljon … Olvasd tovább →

Kovácsoltvas meglepetés

Ezerszer mentem el mellette. Ahogy mindenki, aki a Ferenciek terét metszi napi szinten. A kapu mindig gyanús volt. Gyanúsan gyönyörű. A színe, a faragása, olyan gazdag, nagyvonalú, a köré erőltetett doboz kirakatokkal olyan kontrasztosan elegáns. Mit rejthet? Aztán a minap – hála egy kedves lakónak – bemerészkedtem. Csak ámultam és bámultam….kovácsoltvas, minden mennyiségben, cirkalmas, buja díszek kavalkádja a félsötét lépcsőházban is döbbenetesen szép. A csodálat kettős: egyrészt, hogy mennyire igényesen dolgoztak ki egy látszólag „szimpla” belvárosi bérház lépcsőházát, másrészt, és … Olvasd tovább →