Neobarokk ikerpár

IMG_0025

Egész véletlenül keveredtem a Retek utcai ház szép kapuja elé. Az egész ház szép, napfény-sárga, nagy sarokház, és csodák csodája, még a kapuja is megúszta az elmúlt évszázadot, különösen annak hatvanas éveit, amikor az ilyes szépségeket arctalan rondákra volt divat cserélni. A kapu készítőjének nevét csodáltam épp, amikor egy kedves lakó beengedett. És akkor leesett az állam. Mindig döbbenet a színes lépcsőházi üvegezés. Alapvetően is, mert kivitelezése mindig is drága volt, vagyis luxus, funkciója pedig a díszítés. Hogy jó legyen … Olvasd tovább →

Villa-sors az Istenhegyen

H2CQk0C3SDa4%apf2Vb4Hg

  Istenhegyi út. Hegyi meredély, főútvonal, busszal, porral, zajjal. Áll még itt néhány utolsó mohikán, villák, mik őrzik a fénykor csöndjét, eleganciáját. A nyolcas szám úgy látszik, nem hoz szerencsét, kedvencem, a 88-as az összedőlés határán, a 78-as számból csak a gyönyörű kapu maradt. A 8-as szám még áll, de a kerítésén pompázó, e villa helyére pályázó egyen-luxus-kockalakótelep hirdetése szerint már nem sokáig. Évek óta látványosan gazdátlan, üres, ablakai bedeszkázva, vakolat nyomokban, kertje elvadulva, az utóbbi hónapokban pedig szép kovácsoltvassal díszített, … Olvasd tovább →

Árkay-villa parlagon

Gondoltam, megírom a történetét, mielőtt összedől. Lassan sorozat lesz az ilyen sorsú házakból. A Galántai utca csendes, keskeny mellékutca az Istenhegyi út és az Orbánhegyi út között, illetve folytatódik az Agárdi utcáig. A lejtősebbik részén, még az Orbánhegyivel való metszőpontja előtt, balkézre áll – már alig – a ház, amit már régóta nézegetek. Vajh’ mit vétett? Miért ennyire elhanyagolt, miért kell hagyni így lepusztulni? Élhető ház, sőt, romjaiban is gyönyörű villa. Ultramodern, a most hála Istennek ismét divatba jött Bauhaus … Olvasd tovább →

Építő elmék, sötét sorsok – Apostol utca

47317609_394343127775302_5802327725419003904_n

A Vasárnapi Újság 1904-es, hatalmas, kopottan is tekintélyes példányának egyik oldala tett kíváncsivá, keltette fel érdeklődésemet ez iránt a villa iránt. Vajh’ megvan-e még? És ha igen, felismerhető-e egyáltalán? Igencsak meglepődtem, hogy nemhogy megvan, de ez az a ház, amit annyit bámultam a Margit-hídon ácsorogva. Ha az ember Buda felé araszol, a soha el nem készülő szálloda-torzó mellett masszív, fehér falat lát. Nagy fehér tömb. Ennyi maradt a romantikus toronyból, ami büszke romantikával uralta Rózsadomb keleti oldalát  a XX. század … Olvasd tovább →

A Kossuth kifli, a pozsonyi pezsgő és a vörös ruhás tündér története – Vámház körút 15

Vámház körút. A középkori városfal helyén ma forgalom, zaj, por, gyakorlatilag folyamatosan dübörög egy túlterhelt nagyváros élete. Kevesen néznek körül, csodálkoznak rá szép, régi épületeire. Öreg házak sorakoznak mindkét oldalán, közel kétszáz éve tanúi a főváros zajos-zavaros történelmének, mindennapjainak. A 15-ös ház kapuja mellett kicsi, elegáns márványtábla hirdeti: a XIX. századi építész óriás, maga a híres-neves Ybl Miklós tervezte, az építés évei 1863-1864. A Vámház körút 15, anno Mészáros utca 23 megrendelője egy lakatosmester volt, bizonyos Dlauchy Károly. Dlauchy uram … Olvasd tovább →

A szárnya szegett madár

Budaörsi reptér anno

A Budaörsi Reptér gyönyörű épülete mindig érdekelt. Az élet úgy hozta, hogy egy időben viszonylag gyakran, heti rendszerességgel kellett elautóznom mellette. Az út szorosan az épület mellett halad, annak semmilyen teret nem hagyva. Sem teret, sem becsületet, az egész reptéri fogadóépület látványosan rohad, megy tönkre, zuhan szét pénz, odafigyelés és igény hiányában immáron hosszú évtizedek óta, kitartóan. Hetekig gyűjtöttem a bátorságot, hogy megálljak, és megpróbáljak jobb képeket készíteni az épület mai állapotáról. Aztán egyszer szerencsém volt. Tárva nyitva volt az … Olvasd tovább →

Bérház mese

20180224_102604

Rákóczi út. Sokat látott, lepusztult, forgalmas főútvonal. Gyalogosan közlekedni rajta nem egy élmény, inkább büntetés. Lehajtott fejjel, gyorsított léptekkel érdemes, így azonban végképp lemaradunk a fénykor itt felejtett tanúiról.  Vannak még mindig szép homlokzatok, a többség egységesen szürke, koszos, kopott, gondos, alapos felújítást rég nem remélő, szomorú bérház. Ilyen a 69-es számú is, amire egy kedves olvasóm, Ábrahám Zsuzsanna hívta fel a figyelmemet. A házzal való ismerkedést a Levéltárban kezdeni azért jó, mert előbb a hőskort látja az ember, ráadásul … Olvasd tovább →