Építő elmék, sötét sorsok – Apostol utca

47317609_394343127775302_5802327725419003904_n

A Vasárnapi Újság 1904-es, hatalmas, kopottan is tekintélyes példányának egyik oldala tett kíváncsivá, keltette fel érdeklődésemet ez iránt a villa iránt. Vajh’ megvan-e még? És ha igen, felismerhető-e egyáltalán? Igencsak meglepődtem, hogy nemhogy megvan, de ez az a ház, amit annyit bámultam a Margit-hídon ácsorogva. Ha az ember Buda felé araszol, a soha el nem készülő szálloda-torzó mellett masszív, fehér falat lát. Nagy fehér tömb. Ennyi maradt a romantikus toronyból, ami büszke romantikával uralta Rózsadomb keleti oldalát  a XX. század … Olvasd tovább →

A Kossuth kifli, a pozsonyi pezsgő és a vörös ruhás tündér története – Vámház körút 15

Vámház körút. A középkori városfal helyén ma forgalom, zaj, por, gyakorlatilag folyamatosan dübörög egy túlterhelt nagyváros élete. Kevesen néznek körül, csodálkoznak rá szép, régi épületeire. Öreg házak sorakoznak mindkét oldalán, közel kétszáz éve tanúi a főváros zajos-zavaros történelmének, mindennapjainak. A 15-ös ház kapuja mellett kicsi, elegáns márványtábla hirdeti: a XIX. századi építész óriás, maga a híres-neves Ybl Miklós tervezte, az építés évei 1863-1864. A Vámház körút 15, anno Mészáros utca 23 megrendelője egy lakatosmester volt, bizonyos Dlauchy Károly. Dlauchy uram … Olvasd tovább →

A Budaörsi Repülőtér

Budaörsi reptér anno

A Budaörsi Reptér gyönyörű épülete mindig érdekelt. Az élet úgy hozta, hogy egy időben viszonylag gyakran, heti rendszerességgel kellett elautóznom mellette. Az út szorosan az épület mellett halad, annak semmilyen teret nem hagyva. Sem teret, sem becsületet, az egész reptéri fogadóépület látványosan rohad, megy tönkre, zuhan szét pénz, odafigyelés és igény hiányában immáron hosszú évtizedek óta, kitartóan. Hetekig gyűjtöttem a bátorságot, hogy megálljak, és megpróbáljak jobb képeket készíteni az épület mai állapotáról. Aztán egyszer szerencsém volt. Tárva nyitva volt az … Olvasd tovább →

Bérház mese

20180224_102604

Rákóczi út. Sokat látott, lepusztult, forgalmas főútvonal. Gyalogosan közlekedni rajta nem egy élmény, inkább büntetés. Lehajtott fejjel, gyorsított léptekkel érdemes, így azonban végképp lemaradunk a fénykor itt felejtett tanúiról.  Vannak még mindig szép homlokzatok, a többség egységesen szürke, koszos, kopott, gondos, alapos felújítást rég nem remélő, szomorú bérház. Ilyen a 69-es számú is, amire egy kedves olvasóm, Ábrahám Zsuzsanna hívta fel a figyelmemet. A házzal való ismerkedést a Levéltárban kezdeni azért jó, mert előbb a hőskort látja az ember, ráadásul … Olvasd tovább →

Egy mesélő parkolóház

bianchi_s5_01

Erzsébetváros, Kertész utca. Árnyékos, viszonylag forgalmas útvonal, magas, sötét házak, egy-két foghíj. A szemközti üres telek szokatlan fénnyel árasztja el a páros oldal szomorkás, hosszú házfal szürke, sokat látott, egyszerű homlokzatát.  Dísztelen falán felirat nyomai: „Cyklop Garage”. És igen, garázsnak, mai szóval parkolóháznak épült, az elsők közt a városban. A Cyklop Építő és Ingatlanforgalmi Részvénytársaság” 1924-ben bízta meg a divatos pesti építészt, Löffler Bélát, hogy parkolóházat építsen a tulajdonukban lévő, többháznyi telekre a Kertész utcában. Úgy tűnik, ez Löffler Béla … Olvasd tovább →

Várkastély a Városligetnél

20180210_101031

A Thököly út és a Dózsa György út közötti kertváros egy oázis. Méterekre a város legreménytelenebb, legzajosabb forgalmától itt csönd van, fák, kertek, öreg házak őriznek valamit egy régi Budapestből. A régi Park Club, ma Stefánia Palota hátsó bejáratával szemben, a Zichy Géza utca 10 alatt egészen különleges hangulatú villa áll. Várkastélyt idéző tornyai vannak, hatalmas ablakai, ígéretes teraszai, mindezt, öreg platán őrzi, takarja az avatatlan szemektől. A falon kicsi tábla: „Ezt a házat építette, itt élt és alkotott László … Olvasd tovább →

Fényterápia

20171006_110224

Már rég szerettem volna látni. Nálamnál aktívabb városjárókmár többször bemutatták ezt a századfordulós, rejtett, szecessziós csodát. Meg szerettem volna ajándékozni magam ezzel a nem mindennapi látvánnyal. Az ősszel aztán szerencsém volt. Isten áldja a felújítókat – több szempontból is – az ajtó hetekig tárva-nyitva állt, por, kosz, halkan és udvariasan sürgő-forgó munkások mindenütt. Beengedtek, besurrantam. Szűk, sötét előtér fogadott, a már utcáról megcsodálható, sárga virágos kőszőnyeget kerámiaképes, fehér csempés folyosó keretezi. Abszurd módon mindent túlélt, maratott üvegű, mintás fa ajtó nyílik … Olvasd tovább →