Kapu, ház nélkül

Ismét Istenhegyi út, ezúttal a 78-as számnál járunk. Nem jó ómen a 8-as szám errefele, az Istenhegyi út 8 alatti villa is vészesen rogyadoz gondos gazda, pénz, szándék és odafigyelés hiányában, és ez a sorsa a számomra legkedvesebb, közeli 88-as szám alatti villának is. A 78-as számot neobarokk kapu őrzi, legutóbbi alkalommal a zúzmarás erdőben még meseszerűbb látványt nyújtott….mepróbáltam utánajárni, mit lehet tudni a fénykorról. Nem sokat találtam….. Mesébe illő, díszes, cirkalmas, neobarokk kapu bozótos, erdős telekkel. Ház sehol, legalábbis … Olvasd tovább →

A dunaparti tanoda háza

Borongós őszi napon volt szerencsém benyitni a Szent István körút legelején, a Jászai Mari tér sarkán magasodó, szecessziós sarokházba. A lépcsőházba barátságos férfi engedett be, szokás szerint őszinte döbbenettel arcán, hogy a lépcsőházat miért szeretném megcsodálni. Nem bántam meg. A bejárat sokkal díszesebb, mint a homlokzat, napraforgók, indák, virágok, madarak, antik hangulatú, komoly urak képei díszítik a falakat, a kapu felett írás: ”Edificavit Gaál Bertalan”, vagyis építtette Gaál Bertalan. A bejárattól jobbra mélybarna fából faragott, trónszerű ülőhely „Salve” felirattal várja … Olvasd tovább →

A hiányzó őr háza – Király utca 78

Király utca, a Körúton túl. Januári jeges ködben a szürkénél is szürkébb. Megbízhatóan forgalmas, járdán, úttesten egyaránt. A szembejövő gyalogos részegen ordít velem és a világgal, kisodródom a járda szélére, felnézek, és ott áll. Vagyis állt. Klasszicista ház emeletén, fegyelmezett sorban, antik angyalok feszítenek. Egy férfi, egy nő, egy férfi – és egynek hűlt helye. A ház szimmetrikus, egyszerű, szürke-fehér volt egyszer, régen. Lengén öltözött őre vajh’ hova lett? Mióta hiányzik? És vajon feltűnt valakinek? A Király utca 78 terveit … Olvasd tovább →

A Síp utca titkai

Síp utca, Zsidónegyed. Keskeny, árnyékos, viszonylag forgalmas utca, átjáró a Rákóczi út és a Dob utca között. Az első szakasz közepe tájt háló mögé rejtett, romos, öreg ház, a néhány felújítás lehet bármilyen szép, az összkép szürke és szomorú. 1891 óta itt áll a zsidó közösség adminisztrációs központja, benne gazdag levéltára. Érdemes alaposan megnézni minden házat, mesélni mind tudna. A Wesselényi utca sarkához közel éri a kevés, emelt fejjel közlekedő idegent az igazi meglepetés: égszínkék eozin kerámia fedi az egyik … Olvasd tovább →

Kincses Nyíregyháza

A minap egy nagyon érdekes munka kapcsán Nyíregyházára vitt az utam. A számomra eddig ismeretlen vidéken szakavatott házigazdám vezetett körbe. Volt szerencsém néhány kivételesen gyönyörű szecessziós házat megcsodálni, sőt, az egyikbe bejutni is. Egy rég letűnt fénykor szemtanúja ez az igényesen, gondosan épült városközponti tornyos, teraszos ház, aminek terveit Szuchy József rajzolta 1911-ben. Nem fényűzően, de a célnak, egy virágzó vállalkozásnak, és az azt üzemeltető család barátságos otthonának épült úgy száz évvel ezelőtt. És dacára a viharos évszázadnak, és a … Olvasd tovább →

Könyvkiadók otthona

Amikor a Wenckheim kiskatélyról írtam a Mányoki úton szúrt szemet a szomszéd ház. A kör alakú terasz, a szép kapu, és a viharvert, de még álló kerítés. A kert, a lombos fák, a nagy ablakok. Aztán az Athaeneum székházának történetekor megnéztem, a cég fénykorában azt vezető főnök vajh hol lakott, állt össze a kép. Ez is egy mesélő ház, nem csak szép. Miklós Andor, akiről legutóbb a Dísz tér kapcsán olvastam, innen költözött a Várba. De mi érhet többet, mint … Olvasd tovább →

Villa a Várban

Budai Vár. Hajdan uralkodók székhelye, ma legalábbis csupa történelem, a város többi részéhez képest régimódi, ódon, valahogy nem evilági, kirakatnegyed. Turista rezervátum, az itt lakók megszenvedik a híresség minden hátrányát, látogatók özöne lepi el nap, mint nap, zajjal, tömeggel szállják meg az egyébként csöndes, kisvárosi hangulatú utcákat. Pedig minden ház mesélni tudna…. Mai mesélőnk régi kedvenc. A Dísz téren áll, jelen formájában ugyan „csak” nagyjából kilencven éve, de a középkor óta lakóház állt itt mindig.  A XIV. században már biztosan, … Olvasd tovább →