Amikor a Wenckheim kiskatélyról írtam a Mányoki úton szúrt szemet a szomszéd ház. A kör alakú terasz, a szép kapu, és a viharvert, de még álló kerítés. A kert, a lombos fák, a nagy ablakok. Aztán az Athaeneum székházának történetekor megnéztem, a cég fénykorában azt vezető főnök vajh hol lakott, állt össze a kép. Ez is egy mesélő ház, nem csak szép.

3dhLlSm0QHKNi4Gw2epYoQ

Miklós Andor, akiről legutóbb a Dísz tér kapcsán olvastam, innen költözött a Várba. De mi érhet többet, mint a Gellérthegy csöndje, erdei levegője, békéje, miközben percek alatt elérhető a város? A cím, ahol Gombaszögi Frida és férje Miklós Andor élt az 1928-as lakcímjegyzék szerint, így valószínűleg 1930-ig, a Mányoki út 5. Az utcáról nem látszik sok, ami igen, épp a legszebb részek: egy félkor terasz tetővel, oszlopokkal, alatta félkör szoba, felül nyílt erkély. Bármilyen lakás tartozhat ehhez a kombinációhoz, nagyjából soha az életben el nem költöznék innen. Miklós Andor Dísz téri háza ennél sokkal kisebb, még akkor is, ha „csak” egy részét lakták a  anno a gellérthegyi villának. A vári a telek keskeny, bár remekül kihasználták az ottani tereket, és a kert, a terasz, pláne a tetőterasz egy saját ház tetején, lábuk előtt gyakorlatilag az egész város látványával – na igen, elgondolkodtató.

lnyfLGFiRH+2BG8OmtacyQdbz0SWwtQ6CggEscdoiCIg

De lépjünk vissza a Gellérthegy oldalába. A Mányoki út nem egy országút, sem szélességre, sem forgalom tekintetében. 1911-ben pláne csöndes lehetett. A közvetlen szomszédok közül még csak a Műteremház állt, az éppen vadonatúj volt, 1902-es, jóvoltából sok híres festő élvezte a friss levegőjű domboldalt. Már majdnem kész a Gellért Fürdő, az majd sokat lendít a környék presztízsén, sorra épülnek az akkor még Fehérvári, ma Bartók Béla út szecessziós bérházai. Itt, a hegyoldalban villanegyed születik a tehetős pesti polgárság, arisztokrácia, illetve helyenként a Főváros jóvoltából.

A Mányoki út 5 bizonyos Strasser Bertalan és felesége megbízásából építtetik 1911-ben, a tervező Darmstadler Gyula, aki az ugyanebben a az évben, Mai Manó fényképész megbízásából épülő Közraktár utca 10 tervein mint a Kemény és Tisza Magyar Vasbeton Építési Vállalat építőmestere szerepel. Itt is a Kemény és Tisza a kivitelező, nekik a leghíresebb munkájuk a Párizsi Nagy Áruház az Andrássy úton.

1911-ben Strasser úr emeletes nyaralója szintenként 9-10 szobával épült meg. Az 1913-as lakcímjegyzék szerint a tulajdonoson és feleségén kívül Balázs Adolfné született Strasser Laura lakja a szintenként nagyjából 300 négyzetméteres ingatlant. Ő tán nagynénje lehetett Strasser Bertalannak és egyúttal üzlettársa is.

Virágzó vállalkozásuk pedig a könyvkiadás volt, amely 1868-tól 1950-ig Pesten létezett Grill Károly Könyvkiadó Vállalat néven. Strasser Bertalan úr Lipót nevű rokonával 1893-ban vásárolt tulajdonjogot Grill Károly örököseitől, és üzemeltette ezentúl ugyanezen név alatt igen sikeresen a cég kiadó részét, a kereskedés más vezetésével futott tovább. A kiadó székhelye a Veres Pálné utca 16 alatt volt,. A Veres Pálné utca 3 alatt működött pedig a Pannónia Magyar Irodalmi Intézet, Strasser és Tsa. vagyis Strasse Bertalan és Kamer Mór urak könyvkereskedése. Az üzlet jogi kiadványairól volt híres, a Grill-féle Jogi Könyvtár, a Magyar Törvények Grill-féle kiadása, a „Döntvénytár” kiadásán kívül 1908-ban megjelent a Magyar Írók Aranykönyvtára, aminek tiszta jövedelméből a Budapesti Újságírók Egyesületének özvegyei és árvái alapját támogatták. A nemes ügyből aztán per lett a konkurens Révai-Franklin kiadóval, de a versennyel nem járt rosszul a nagyérdemű, hiszen elérhető áron sorozatok jelentek meg a magyar irodalom nagyjaitól mindkét kiadó jóvoltából.

Hogy a könyvkiadás és kereskedés rentábilis vállalkozás volt a XX. század elején, azt már más, a viharos évszázadot túlélő villák történeténél is megfigyelhettük. A vállalkozás itt is a Nagy Háború alatt és főleg után rogyott meg kissé, ekkor születhetett a döntés: az addig a kizárólag a Strasser család által használt Mányoki úti nyaralót bérvillává alakították át, és tágas lakásait bérbe adták az ilyes luxust maguknak megengedő pesti polgároknak.

Ma a Mányoki út 5 csak egy villa a sok közül. Kicsit megviselte a villákat nem kényeztető XX. század és annak ízlése, vagyis annak hiánya: az eredeti terveken látható ház sokkal szebb, mint ami ma néz le a völgybe. Hiába a tágas szobák sora, a nagyvonalú tervezés, csak sikerült még egy szintet rányomorítani az eredendő háromra, ezzel megbontani a kezdeti harmóniát. De a ház áll, felismerhető, és ma is igen szerencsés az, aki otthonának tudhatja ezt a szép, mesélő házat.

Forrás:

Helyszínbejárás 2019 október

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_29_1928/?pg=1484&layout=s&query=Mányoki%20út%205https://archives.hungaricana.hu/hu/budapest/HelyrajziSzam/5060/!https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_24_1912/?pg=747&layout=s&query=Strasser%20Bertalanhttps://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_24_1912/?pg=804&layout=s&query=Strasser%20Bertalanhttps://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTervtar/26809/https://hu.wikipedia.org/wiki/Grill_Károly_Könyvkiadóvállalatahttp://genealogyindexer.org/view/1940H/1940H%20-%200339.pdf


Hozzászólások

Könyvkiadók otthona — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hét + 17 =