Bánatos Bíró utca

  Bíró utca. A messze földön híres, 1910 és 1913 közt épült, harminhét, azaz 37 meseszép családi házból álló Bírák és Ügyészek gyönyörű Telepének része, dimbes-dombos Bel-Buda napfényes, lejtős, a várost fojtogató forgalom is ellenére viszonylag csendes mellékutca a Városmajor utcával párhuzamosan, a Szívkórház fölött. Mindig is drága környék volt, elegáns, itt lakáshoz jutni nem kevés pénz és szerencse kérdése volt nagyjából az egész elmúlt évszázadban. Legutóbb, mikor arra jártam, érintetlen, de elhanyagolt, látszólag töküres szecessziós villára lettem figyelmes. Kapuja … Olvasd tovább →

Hegyi menedék

Az egyik legrégebbi ház a Sas-hegyen ma sem öregnek, sem mesélőnek nem tűnik. Jellegtelen, sárga kockaház piros sátortetővel, némi terméskő díszítéssel áll a dombtetőn, dacolva széllel, faggyal, idővel. Az 1939-es terveken sem volt díszesebb, arányos, praktikus, a napfény felé a déli oldalon nagy, emeleti teraszokkal, kettő, egyenként kétszintes nagy lakással, plusz a tetőtérben egy kellemes kicsivel épült meg. Lakóit a környéken mindenki ismerte, hatalmas kertjük sok cicáról, házuk gazdag könyvtáráról volt híres, családjuk a macskákhoz és a könyvekhez való legendás … Olvasd tovább →

Erdőszéli otthon

  Szemben az eddig megosztott hűvösvölgyi történetekkel, ez a ház tökéletesen jó kezekben, és karban van. Gyönyörörű úgy, ahogy van. Talán a legszebb, amit az utóbbi időben láttam, és végre nincs semmi, amitől az embernek összeszorulna a szíve. Sehol sem rohad, nincs oda nem illő hozzáépítés, rombolás, elhanyagoltság. Túl első évszázadán olyan szép, amilyennek megépült, ami Budapesten maga a csoda. Szalonka utca – Páfrány utca sarok, ismét. Esős, koratavaszi napon sétáltam itt először, amikor egy elképesztően szépen faragott fakapura lettem … Olvasd tovább →