H2CQk0C3SDa4%apf2Vb4Hg

 

Istenhegyi út. Hegyi meredély, főútvonal, busszal, porral, zajjal. Áll még itt néhány utolsó mohikán, villák, mik őrzik a fénykor csöndjét, eleganciáját. A nyolcas szám úgy látszik, nem hoz szerencsét, kedvencem, a 88-as az összedőlés határán, a 78-as számból csak a gyönyörű kapu maradt. A 8-as szám még áll, de a kerítésén pompázó, e villa helyére pályázó egyen-luxus-kockalakótelep hirdetése szerint már nem sokáig. Évek óta látványosan gazdátlan, üres, ablakai bedeszkázva, vakolat nyomokban, kertje elvadulva, az utóbbi hónapokban pedig szép kovácsoltvassal díszített, főbejárat feletti ablaka tárva-nyitva áll esőt-havat-szelet. Ezzel kiválóan gyorsítva a teljes lerohadást. Mindez Budapest közepén, az ország leggazdagabb kerületében, egy 7000 négyzetméteres, budai telken a XXI. században. Agyrém.+zVi27dTTFym1MWeXSoWfg PVyq9TE6QzqIcwIEM5dklg

Sajnos a Budapest Történeti Levéltár sem őriz sokat a házról, a régi tervek elvesztek. Györgyi Dénes nevét a muemlekem.hu írja, és azt is, szembetűnő a hasonlóság a debreceni Déri Múzeum épületével, és tényleg, az Istenhegyi út 8 a debreceni múzeum kicsinyített mása. És egyúttal szomorúbb. A kevés levéltári anyag Pollacsek Bernát nevét említi megrendelőként, az évszám 1924. Pollacsek úr feleségével, és  bizonyos Neumann Bertával együtt „angol és franczia női szabó iparüzlettulajdonosok” az 1922-23-as lakcímjegyzék szerint, boltjuk először a Dorottya utca 3-ban, később, 1940-ben a Bimbó út 39-ben volt. Befektetésnek építhették az Istenhegyi út eleji villát, hamarosan helyettük Kerekes Izsó, majd Hrehuss Pál neve szerepel tulajdonosként a feljegyzésekben.

A szocializmusban és utána változatos, a köz számára mérsékelten átlátható funkciókat nyert az egyébként meglehetősen nagy villa, ránézésre a hetvenes évek táján épülhettek a dermesztően igénytelen melléképületek. 2002-ben felmerült, köztársasági elnöki, illetve miniszterelnöki rezidenciaként való hasznosítása, aztán ezeket a terveket valamiért elvetették, az ezzel járó felújítás esélye akkor veszett el véglegesen. Utolsó funkciója napköziotthonos óvoda volt, igazi szocialista hasznosítás, de persze lehetne rosszabb is, például a pusztulás biztos az. Mindenesetre a pénz és hozzáértés teljes hiányában született hullámpala toldások az óvoda idejét idézik, az már a mélyrepülés kora.

fullsizeoutput_6bcyXBA8UgESUCFz2yMfHvYGAA müemlekem.hu 2009-ből értékes, eredeti belső részletek meglétéről mesél: „kandalló, rokokó tükör, díszrácsok” léteztek akkor még. Vajh megvannak-e még? És ha nemsokára(?) a műemléki védettség dacára megérkeznek a buldózerek, lesz-e, aki kimenti őket? És hova viszi majd? Ha és egyáltalán…

Mindenesetre megint egy kincs vész el, mi meg nyerünk egy arctalan lakótelepet. Beköltözik egy-kettő helyett 30-50 család, lesz tömeg, por, és zaj. A csöndre, eleganciára meg sem villa, sem fák, pláne ember nem emlékszik már….

Forrás: Helyszínbejárás 2019 február

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_28_1922-1923/?pg=563&layout=s&query=Pollacsek%20Bernát

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_29_1928/?pg=57&layout=s&query=Hrehuss%20Pál

http://muemlekem.hu/muemlek/show/-14013

https://www.asz.hu/storage/files/files/Összes%20jelentés/2002/0235j000.pdf?ctid=755

https://hu.wikipedia.org/wiki/Györgyi_Dénes

 


Hozzászólások

Villa-sors az Istenhegyen — 3 hozzászólás

  1. Milyen tulajdonos az, aki ennyire hányja-veti módon kezeli a tulajdonában, vagy kezelésében lévő – műemlékileg védett? – épített értékeket. Talán ezt kellene felülvizsgálni, illetve felújításért bérbe, vagy értéke szerint tulajdonba adni ezeket az épületeket. A jelenlegi állapot senkinek nem jó.

  2. Elgondolkodtató az írás arról, hogyan válik az érték semmivé,egy gyönyörű épület gazdátlanná. Hacsak nem az a cél, ami sok esetben, hogy a milliárdos ingatlant tudatosan lerohasztva fillérekért lepasszolják majd egy bennfentesnek, aki jót röhög a markában… Egyébként ilyenkor hol van az állam, az önkormányzat és a műemlékvédelem?
    Egyébként a melléképület a 60-as években épülhetett.

  3. Ide jártam óvodába. Ma arra jártamban láttam, hogy teljesen szétdúlták a csodálatos parkot. A melléképületekért a személyes szép emlékektől eltekintve nem kár, ám maga a villa, valamint a parkja annyira gyönyörű, hogy bűntény lenne lebontani. A cikk írójának minden szavával egyetértek. Elkeserítő a környék lætványos uniformizálódása, az értékek esztelen pusztítása. Ha lehetne ez ellen tenni valamit, az első sorban lennék.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

egy × egy =