20160419_110012

Arany János utca. Forgalmas, tágas, napfényes, huzatos, mégis elegáns. Kis ház egy sincs benne, ha mégis, ott felejtették valami nagyon régi korok. A Dunától fut a Bajcsy-Zsilinszky útra, vagyis a metrómegállóhoz. Aki erre jár, lohol, siet, szép számban cikáznak át az utca minden pontján a gyalogosok, az utolsó, amire az utca népe hajlamos, az az, hogy felnézzen. Jó magasra. Pedig érdemes.

A Bankcenter otromba tömbje mögött egy másik, százéves óriás áll. Mint egy szürke medve állja a sarat már több is, pontosan 110 éve. Kora divatos építőművésze, Wellisch Alfréd jegyezte a terveket, ezen a környéken nem először. A stílus a szecesszió, a feladat a reprezentáció, hiszen a megrendelő a Salgótarjáni Kőszénbányák Részvénytársaság. Ami esetünkben nem egyszerű, mert ha az ember jobban megnézi a házat, magasságához, az utcafront szélességéhez képest mélysége alig, vagyis a telek feladta a leckét a tervezőnek.

20160419_110248

Érdekesen csillan a szemközti üvegépületen visszavert fény…

Székháznak épült a ház, de végül kizárólag a társaság vezérkarának helyiségei kaptak benne helyet, reprezentációnak egy szem ülésterem épült csak. A homlokzat díszítésekor sem szárnyalhatott a művész, kezét megkötötte a tér és az anyagiak szűkös kerete. Hogy feldobja mégis a zordon látványt, Róth Miksa kapott megrendelést üvegmozaik kép megalkotására. Mai szemmel el nem tudtam képzelni, hol lehetett anno ez a – minden bizonnyal meseszép – kép, ezért (is) voltam igen boldog, mikor megleltem az Arcanum csodás felületét, és ott, a Magyar Építőművészet 1907-es számában egy képet, és ezzel megoldódott a rejtély:a Bazilika felé eső saroknál, a ma sima, szürke, kopár falszakaszon pompázott anno az üvegmozaik.

A házon mindenütt a bányászat jelképei és a munkafolyamatokat megjelenítő alakok.

20160419_105724 20160419_110302

20160419_110223

20160419_105755

És bent….

Bár ma kormányhivatal az épület, az azt őrizni hivatott, hivatalosan zordon őrök barátságosak voltak a ház előterét megcsodálni szándékozó, fura látogatóval, így beléphettem a még földi halandóknak is bejárható részekre. Mint a képeken látható, nem nagyon bírtam elszakadni a Zeneakadémiára emlékeztető színes ablaktól, de a liftajtótól sem nagyon.

20160419_110012

20160419_110113

20160419_105950

20160419_110153

20160419_11000020160419_110048

20160419_110024

Az Arcanum által megőrzött 1907-es cikk gondosan felsorolja az épület munkálataiban résztvevő iparosokat is. Így az asztalos munkák Thék Endre műhelyét dicsérik, a lakatosmunka Lepter Jánosét, a festő-mázoló-aranyozó munkák Reitzer Ferencét, a padlózat az Egyesült Parkettgyárak Rt., a csillárok Kiessling Rezső munkái, az üvegmozaik Róth Miksa, a szobrászat Rákos Manó, a falkárpitozó munka Sielburger S. ér Társa cég jó hírét vitte tovább.

Szép a ház, amennyit én láthattam belőle, jó kezekben van, bár, hogy mennyi csillárt, famunkát, régi tapétát kímélt meg a háború, és az ilyesmiben csekély eredményeket felmutató elmúlt pár évtized, kérdés marad.

Remélem, a gondos belső karbantartás hamarosan eléri a külső homlokzat méltó, az eredeti kivitelezéshez igazított felújítását.

 

Forrás:

Helyszínbejárás 2016 április

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarPalyazatokEpitomuveszet_1907_07-12/?query=Arany%20J%C3%A1nos%20utca%2025&pg=260&layout=s


Hozzászólások

Szén és üveg – Arany János utca 25 — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

5 × egy =