Ház a Herminán – Roheim-villa

16409505_1222022257913327_1994073723_o

A séta a Hermina úton szikrázó, téli napsütésben, ropogós hidegben adatott meg a minap. Ilyenkor, hogy nincs lomb, jobban látszik minden – az is, amit az év többi részében jótékonyan fed a zöld. A híres és gyönyörű Sipeki-villától indultam. Ami, hasonlóan a Dohány utcai Árkád-bazárhoz, bár Magyarország egyik legszebb szecessziós villájaként közismert, attól még nyugodtan omlik róla a vakolat….a szomszédos házon rögtön megakadt a szemem. Nem olyan híres –gondoltam magamban – de üres, ez szemmel látható. Aztán, amikor közelebb merészkedtem … Olvasd tovább →

Mézeskalácsház a Hungárián

16409526_1219572298158323_1455340860_o

Van egy mézeskalácsház a Hungária körúton. Vagyis kettő. A Hungária körút nem pont a mézeskalácsházak gyakoriságáról híres. Hanem az irdatlan forgalmáról. Reménytelen, büdös dugók örökké, zaj, kosz, a szegény Népligetet leszámítva kietlen környék, nem az, ahova az ember – ha tehetné – villát építene. De nem volt ez mindig így. 1920 körül például békés hely lehetett, ha Cséti István okleveles építész épp oda álmodta műtermes villáját, az akkor még 11/a, ma 151-es telekre. A tervek barátságos, napfényes otthonról, gyönyörű, emeleti … Olvasd tovább →

Villa a békeidőkből – Dezső utca 2

20170108_112218

Naphegy. Ha nagy ritkán busszal vagy kocsival arra visz utam, mindig, már a „bejáratnál”, a Czakó utcai kanyarban azt a bizonyos háztetőt keresem. Ami olyan ígéretes, barátságos. Befutott falak tartoznak hozzá, kerek formák, osztott ablakok. Terasz, kovácsoltvas, szép kert, sőt, szép kerítés. A Naphegyen sétálni meg igazi ajándék. Lankás utcák, napsütés, és hol a Gellérthegyre látni, hol a városra, az árnyékos oldalon pedig ott a Budai Vár, mint egy nagy torta. Első utam persze a szép tető gazdájához vezetett, és nem … Olvasd tovább →

Virágcsokor a Thököly úton

20161115_130046

Szenes-ház. Ezen a néven emlegeti a szakirodalom. A Thököly út elején járunk. Ugyan már nincs macskakő, ami rázta az erre járó pesti népet úgy fél évszázadon át, de a nem csituló, hatalmas forgalom maradt. Nem néz itt körül senki, vagy ha mégis, nem a szépet keresi. Pedig napfényben fürdik a matyó hímzést idéző, kékvirágos homlokzat, régi idők tanúja, mesélő ház. Rég listámon volt, napfényes téli nap vitt be a jószerencse. Akkor még nem volt olyan zimankó, mint mostanában, de a … Olvasd tovább →