Valahol olvastam, hogy az Alsó erdősor utcában is van egy Fodor Gyula tervezte ház. Vagyis meg kéne nézni. Egy kedves barátom abban az utcában dolgozik úgy 25 éve, így hozzá fordultam, tudja-e esetleg, merre keressem, milyen, stb. Teljesen el volt képedve, tapasztalata szerint abban az utcában igazán semmi szép nincs. Aztán egy téli reggelen üzent: tévedett. A 8-as szám valóban gyönyörű. És köszöni szépen, hogy felhívtam rá a figyelmét.

20161209_124904

20161209_130559

Van, amikor egy ház úgy vonzza az embert, mint a mágnes. Az álmoskás, téli fényben úgy ragyogott messziről a meleg sárga homlokzat, a frissnek tűnő felújítás kiemelte a mozgalmas homlokzati díszítést. Mindenféle nőalakok tekeregnek a homlokzaton, leginkább a legfelsőbb szinten, mint a Fodor Gyula tervezte házakon általában, szemérmesen, ahol kevesen láthatják.

20161213_125646

Színházi díszletre emlékeztető, elegáns, világosbarna műkő keretben áll a szokás szerint gyönyörű kapu, valami csoda folytán megúszta a hatvanas évek fémgyűjtő/kapugyilkos rohamát. Színes üveg rémlik a felső kapumezőben, alul pedig név: Schneider József olvasható, bár hiányosan. Ő hát a kapu mestere, Isten áldja érte. 🙂

20161209_12495520161209_125206

Vajon azért rajzolták anno így a terveket, hogy a betérő látogató rögtön földbe gyökerezzen, és leesett állal bámuljon? Mindenesetre túl a ház századik születésnapján is bevált a trükk, ugyanúgy, mint a Falk Miksa utca 13-ban, a Kertész utca 29-ben, az Akácfa utca 59-ben, a Dembinszky utca 44-ben, nem beszélve ugye a Napóleon-udvarról, aminek előtere olyan, mint egy templomi szentély. Ez az előtér, főleg a mennyezeti díszítés az Iparművészeti Múzeumra emlékeztetett, keleties hangulata van valahogy a belógó, csipke-szerű megoldásnak. Lépcsőzetes, soklépcsős indítás, kerekes székesekre nem nagyon gondoltak a régiek.

20161213_125911

20161213_130151

20161213_130211

20161213_125735

20161213_125746

 

20161213_130016

 

Színes berakásos az udvarra néző ajtó is, anno tán több volt benne a szín, de így is gyönyörű.

20161213_130125

A gangos udvar vélhetően lélekemelőbb lehetett a beton divatja előtt, viszont az elegáns kő mellvédek és fémkorlát egyensúlya ismét ismerős: az Aranysas Udvarban láttam először ilyet a Baross utca 11-ben.

20161213_13005220161209_125737

20161213_125932

A lépcsőház gyönyörű, metszett üveggel díszített ajtaja előtt is meg-meg kellett állnom. Olyan csoda, hogy megmaradhatott. Meglepne, ha felújítás lenne, ilyent már nem tudnak csinálni valamiért….a Bartók Béla útra emlékeztet, ott láttam ilyesféle szépségeket….

20161209_125811

20161209_125819

A főlépcsőre úgy tűnik, nem maradt pénz a 2010-es felújításkor, vagy legalábbis nem sok látszatja van. Szokásosan keservesen ronda lift rontja a képet, nehéz volt úgy fényképezni, hogy ne látsszon. A fal helyenként mállik, de a kő burkolat, a kovácsoltvas, a gang kőkerete és fémkorlátja, a szép, eredeti ajtók sem a mostani felújításnak hála, hanem azért szépek, mert minőségi anyagokból, kiváló színvonalon épültek meg anno.

20161209_130116

20161209_130205

20161209_130253

20161209_130151

20161209_130130

„Steinhardt-udvar” hírdeti a homlokzati írás. De ki volt Steinhardt?

20161209_130619 20161213_103834

Házvadászataim során sokféle foglalkozással találkoztam már, legtöbbjük nyomtalanul eltűnt az elmúlt 100 évben, és gyakran nehéz elképzelni, hogy egyik-másik olyan virágzó vállalkozás lehetett, hogy egy ilyen ház megépítésére tellett a profitjából. De itt ért a valódi meglepetés.

Steinhardt Géza ugyanis színész volt, pontosabban komikus, kabaré-színész és tulajdonos.  1873-ban Léván született és Pesten tűnt el valamikor 1944 telén, a Holocaust áldozataként. Kabaré színháza volt először Steinhardt Mulató néven a Rákóczi út 63-ban – ami egy húzós éjszaka után sem több 5 perc sétánál innen – később, a leghosszabb ideig „Kis Komédia” néven (1917-1927) a Révay utca 18-ban, ami később a Vidám Színpad, mára Centrál Színház lett, végül Steinhardt Színház néven az Akácfa utca 4-ben.

A házon eredetileg többminden utalt a tulaj foglalkozására. A Levéltárban őrzött tervek szerint a kapu sokkal díszesebbnek készült volna, felette Steinhardt arcával – ami valószínüleg aztán mégsem került oda.

20161213_104803

20161213_104809

20161213_125619

Viszont megvan még a legfelső szinten, a legmozgalmasabb dísz-tenger közepén a két maszk: a színjátszás örök jelképe….

20161213_125638

…a felső ablaksorral, ami azért szebb mindenképp az első rajzokon:

20161213_104820

 

Rott Sándorral alkotott Steinhardt öröknek tűnő párost, közös fellépéseik teltházzal mentek majd’ 15 éven át. Rott törékeny alkatú, alacsony ember volt, alakításaiban finom, árnyalt, cizellált jellemábrázoló, míg Steinhardt nagydarab volt, sármos, a nők kedvence, kissé darabos, és mindig nagyjából ugyanazt a figurát alakította. Sokan csodálták, mi tartja őket össze, annyira különböző karaktereknek tűntek.

s-es-r-szines

1930-ban vesztek végleg össze. Rott színházat nyitott a Jókai tér 10-ben Komédia néven, ami aztán jó hamar tönkrement, Steinhardt filmkészítésbe fogott, de későn, silány, de sokba kerülő némafilmjét elsöpörte a hangosfilm divatja. 1927-1928-ban Adler Miksa társtulajdonlásával még létezett az Atlas Filmgyár és Laboratórium az Alsó Erdősor utca 8 alagsorában, azonban hamar elköltözik innen.

Jó befektetés lehetett viszont a ház, Fodor Mester alaposan kihasználta a telek adta lehetőségeket. Szintenként 6-6 lakás épült, kivéve a földszintet, ahol csak 5. Még az udvar alatt, annak teljes területén raktárak épültek anno, az utcára papírbolt nyílt, “Hajdú és Bokor” várta itt vásárlóit évtizedeken át.

20161210_172833

Érdekesség, hogy itt lakott – többek között – Eschler Károly, Steinhardt sógora, a két világháború közti magyar fotográfia kiemelkedő művésze, Az Est, a Pesti Napló és a Magyarország lapok fényképésze, színház- és színészfotós. Ő is filmezett, de nagyobb sikerrel, operatőre volt a Bródy Sándor „A dada” című könyvéből készült 1917-es filmnek.

Eschler egyik kiváló képe a sok közül:

escher_karoly_kepei

Nagy túlélők a színes üvegablakok, valószínüleg mint minden, ami színes és üveg Pesten, ezek is Róth Miksa műhelyét dícsérik:

20161209_13044720161213_13013020161209_125625

Mesélő ház ez, túl azon, hogy meseszép. Az utolsó pillanatban épült, amikor egy színész bevételeiből befektetésnek bérházat épített, szépet, érdemeset. 1911 óta áll és él túl mindent, háborúkat, ostromot, ’56-ot, és mindent, ami utána jött.  Kedves barátom mondta, most, hogy felhívtam rá a figyelmét a házra olyan, mint mikor szemműtétje után életre keltek a színek. A megszokott utca, amit elvileg jól ismer, mert naponta itt lohol lehajtott fejjel, munkába sietve, most egy igazi kinccsel gazdagodott. Már megérte.

Forrás:

Helyszínbejárás 2016 dec.

Budapest Történeti Levéltár

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_29_1928/?pg=875&layout=s&query=Alshttps:/

/www.youtube.com/watch?v=wEpHQTs_rk0%C3%B3erd%C5%91sor%208

http://centralszinhaz.hu/hirek/467-central-szinhaztortenet

http://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/mihalik-istvan

www.szineszkonyvtar.hu

http://maimanohaz.blog.hu/2012/03/16/idoutazas_escher_karoly_1890_1966

Lajta Andor: A magyar filmlaboratóriumok története 1901-1961

 

 


Hozzászólások

Egy színész álma háza – Alsó erdősor utca 8 — 4 hozzászólás

  1. Kedves Barbara! Itt a legtöbb kép nekem nem nyílik meg. Egyébként gratulálok,nagyon jó cikkek!!!

    • Kedves Ágnes!

      Köszönöm szépen visszajelzését, igyekezem láthatóvá tenni a képeket. Örülök, hogy tetszett az írás, köszönöm szépen, hogy olvassa!

  2. A kapu, a bejárati lépcsőház és a lift felé lévő kapu a 90-es évek felújító mestereit dícséri. Azóta csak állagmegóvó belső felújítások történtek, illetve a hátsó és külső homlokzat újult meg. A málló vakolat csak málló festék, egy ügyes festő tűzoltómunkája, amit költözködők folyamatosan amortizálnak. Köszönöm az összefoglalóját! egy házlakó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

öt − egy =