Egy középronda koratavaszi napon kocsival mentem a Zichy Jenő utca számomra addig ismeretlen, a Nagymező utca és Jókai utca közé eső részén. Két házon akadt meg a szemem, de leginkább egy kapun. Gyönyörű, szecessziós, kovácsoltvas munka, és már elsőre, autóból, fél szemmel az Aradi utcai csodás Löffler házra emlékeztetett. Így, amikor kikértem a Levéltárból az eredeti terveket, igen megörültem, hogy bingó, ez a szépség is a Löffler testvérek munkája.
 
 

Löffler Sándor (ki néhol Samu) és Béla Berlinben tanultak építészetet. Leghíresebb munkájuk az 1913-ban befejezett Kazinczy utcai ortodox főzsinagóga terve, amivel hatalmas elismerést, és ismertséget nyertek el részben a szakma, részben a hitközség tőkeerős megrendelői részéről, sorra következtek a magánmegrendelések, a Löffler testvérek keresett, sikeres építészei lettek Budapestnek. Irodájukat a szintén általuk tervezett, nemrég gyönyörűen felújított Síp utca 17-ben rendezték be, pecsétjükön terveiken is ez a cím szerepel.


Általában Sándor tervezett, Béla adminisztrált, a Nagy Háború után Sándor elhagyta az országot, onnantól Löffler Bélának is lett önálló tervei.

Ez a ház egyszerre, de legalábbis ugyanabban az évben, 1908-ban épült, mint a szintén meseszép Aradi utca 57. Ott is belemarták a kapuba a pontos címet, eséllyel ugyanaz a két kapu mestere.
Az utca névadója, Zichy Jenő politikus volt, és Ázsia-kutató, így az MTA tagja. Saját költségén szervezett expedíciókat Oroszországba, Ázsiába és a Kaukázusba a magyarság történetének kutatására. 1901-ben alapított magánmúzeumát Budapest városára hagyta, és amikor 1906-ban meghalt, tiszteletére nevezték el az addig Új utcának nevezett keresztutcát.


A megrendelő bizonyos Nits Márton és neje. Nits úr sütőipari üzlettulajdonos volt, üzlettel a Nagymező utca 35-ben. Vagyis pék volt, jól menő, ha ilyen házat tudott építeni egy felkapott építészirodával. És a korán kelésből is elege lehetett, a Nagymező 35. gyakorlatilag két lépésre van innen.


Először a megépültnél sokkal díszesebb terveket kapott Löffler Sándortól. Sok-sok szobor, finom díszek láthatók a szépséges rajzokon, terasz viszont csak kettő lett volna, mindkettő a legfelső szinten.

 



  

A második tervrajz vízszintesen hangsúlyosabb, több teraszos házat ábrázol, ami közelebb van a mostani, kopottas képhez.

 



 

Ugye a kapu az első, amin megakad az ember szeme. Sokkal szebb, mint bármelyik az utcában, messziről is, közelről meg pláne. Egyik oldalon a cím van vasba vésve – erős hittel, hogy amíg a ház áll, nem változik meg az utcanév, és nem felejtetik el Zichy Jenő uram grófi címe sem. A másik oldalon mókus tanyázik, ahogy a házban sok helyütt. Francia földön a mókus ugyanazt jelképezi, mint nálunk a méhecske, vagyis pénzt. Így szokták finoman jelezni, ha bankár a befektető, vagy pénzintézet a ház funkciója – lásd Postatakarékpénztár Lechner méhecskéivel – itt azonban csak egy mókus-mániás pékről van szó.
 




 
Fehér, metszett üveges ajtó választja el a kukaszagú előteret a lakók birodalmától. Sarokban zöld csempés ülőhely (?), tágas, világos belső udvar, és egyszerű, de elegáns vonalú főlépcsőház nyílik. Az állapotok a napfény ellenére is siralmasak: málló vakolat mindenütt, alatta mintha eredeti (?) mintás festés rémlene, a rákent fehér réteg látványosan nem vált be, tenyérnyi darabokban mállik. A mennyezeten félkör dísz. Az Aradi utcában hasonló van, abban festmény, szépen felújítva. Vajon itt mindig fehér volt? Egyszerű a belső, a közepesen sem passzoló fürdőszobalámpáknál biztos szebbek voltak az 1908-as elődök, de az is csoda, hogy ennyi megmaradt az eredeti szépségekből. 

 





 




 





Szép, nagy lakásokban lehetett itt lakni a keserves kommunizmus beköszönte előtt. Anno emeletenként 2db 4 szoba-hall-cselédszobás nyílt az utcára, 2 db 2 szobás, 1 egyszobás hátra az udvarra. A földszinten üzletek voltak, a tulaj a harmadikon lakott. ’45 után szárnyas ajtók, üvegfalak és cserépkályhák szétbarmolásáról, és a szokásos, lakásleválasztós- társbérletes rombolásról olvasni a levéltári anyagokban.

 





 

 

 Az első tervrajz gazdag szobor gyűjteményéből egyedül a madár maradt meg, amelyik mindegyik Löffler-házon ott van, mint névjegy.

 

Azóta, főleg a homlokzaton az enyészeté a főszerep, bár a belső udvar szép, a gangok gondozottak, látszik, a lakók megteszik, ami tőlük telik, a ház tiszta és barátságos, de gondos, tehetős gazda hiányában nehéz a küzdelem az idő vas foga ellen itt is, mint nagyjából egész Budapesten.

 

Forrás:

Helyszínbejárás
Budapest Történeti Levéltár
















































Hozzászólások

Terézváros titkai 3 – Zichy Jenő utca 36. — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

12 − 1 =