Baglyok bérháza a Baross utcában

Baross utca. Női Klinika, forgalom, Palotanegyed, lakótelep, hosszú, sokarcú józsefvárosi főútvonal. A szó, hogy „szép” nem elsőre ugrik be róla, sőt, másodiknak sem.Pedig vannak rejtett kincsei.Ilyen például a 43-as ház. Már a kapu „gyanús”, olyan szép, hogy az erre figyelő utazó egészen elérzékenyülhet tőle. És ismerős. Baglyok, szívecskék, metszett madarak díszítik a sötétvörös fakaput, fém berakásai hősiesen bírták az elmúlt zivataros évszázadot.  Nekem elsőre a Boráros tér 3 jutott eszembe, tán a Vágó testvérek házának tippeltem, de amikor belógtam, és … Olvasd tovább →

Bánatos Baross utca

A Baross utca 28-as szomorkás sarokház 1904-ben épült szecessziós stílusban. Anno emeletenként 1-1, egyenként 7(!) szobás lakás volt benne, plusz egy manzárd lakás. Itt lakott dr. Zárday Imre híres belgyógyász, szívspecialista, és bizonyos Pázsint Ödön úr, aki azért érdekes, mert 1945-ben a Debrecenből Pestre költöző miniszterelnökség első pesti székhelye az ő negyedik emeleti lakásában volt. A házat nemrég felújították, Zsolnay csempéit lepucolták, a járólap mindenütt pont olyan, mint az Aranyban, és pont úgy árad belőle a hipószag…. Mindezt ajánlom Temesvári … Olvasd tovább →

Fények és színek – ismét Bartók Béla út

Nyirkos, fél sötét ködben, álmosító időben jól esik feltöltekezni a napfény emlékével. Pláne néhány szépséges szép ház látványával, amiket a közelmúltban volt szerencsém meglátogatni. A Bartók Béla út egyik kevésbé ismert, meseszép titka a 35-ös ház 1914-ben épült bizonyos „Tekintetes Kraemer Géza úr és érdektársai” részére Nagy Izsó tervei szerint.          A párosnak nem ez volt az egyetlen közös munkája: párhuzamosan épült a Déry Miksa utca 15. és ez a ház, akkori címén Fehérvári út 33. A … Olvasd tovább →

Az Akácfa utca titka

Akácfa utca. Annak is a leglepusztultabb része a Dob utca és a Király utca között van. Tengelytörő macskakő, intenzíven rohadó homlokzatok. Kivéve az angyalt. Nagyon magasan áll széttárt karral egy szép, nagy ablak fölött. Ami méretéből adódóan csak műterem lehetett. Fényárban úszva. És lőn.   Amikor az ember belép az Akácfa utca 59-be, az első, ami szembetűnő, az a kontraszt. Itt nincs szegénység. Itt elegancia van, tér és fény. Jó, kukaszag azért van, de ha felnéz az ember, vagy egészen … Olvasd tovább →

Kincses Nagykörút

Írtam már erről a házról. Bejáratos vagyok ide egy kedves, jó barát jóvoltából, és minden alkalommal, ha megyek, elámulok. Kívülről ugye a szegény, sokat látott, szürke, arctalan, forgalmas Nagykörút, pontosabban József körút. Kínai üzletek, betonjárdák, emberi és állati piszok, üres és/vagy jellegtelen portálok mindenütt. A Kissalétrom és a Körút sarkán terpeszkedő óriás bérház kapuja mögött egész más világ fogad. Pontosabban egy más világ romjai. Finoman metszett ablakok helyenként színes berakásokkal, kovácsoltvas korlátok, szépen ívelt lépcsők  szolgáltak eklektikus, de barátságos díszletként … Olvasd tovább →

Fények és árnyékok – Bartók Béla út

Bartók Béla út. Érintetlen, egységes arculat, és mint a nálam sokkal okosabbak megírták, nem valami zordon hatóság késztette a huszadik század eleji befektetőket az egységes stílus követésére, nem. A divat. Ami szerencsénkre akkor épp a szecesszió volt. Ez dominálja a környéket, pedig a háború, és az ezen a környéken különösen kegyetlen ’56-os harcok rendesen tizedelték az eredeti szépségeket. Van itt híres szálloda, kietlen kaszárnya, vele szemben anno katolikus rendház, általános iskola, és a közelben neobarokk, ünnepélyes gimnázium – ha már, … Olvasd tovább →