A fővárosból kifelé igyekvő autósként az ember a túlélésre hajt, az Osztyapenkó helyén tátongó luk és virágzó útépítős kupleráj tájékán pláne. Pedig van itt ám egy szépség, figyelemre érdemes, öreg ház, régi idők itt felejtett tanúja. Szimmetrikus, zömök, piszkos sárga épület, oldalán kopott felirat, félköríves sarkokkal, osztott középső ablaksorával kicsit angolos összképet mutat.
 
Az építés éve tekintélyt parancsoló, különösen a ezen környéken páratlan: 1894, az építtető bizonyos „Tekintetes Fowler és társa”, rendeltetése szerint gőzekeraktár, háromemeletes lakóház hajdan melléképületekkel. A ház az első tervek szerint emeletenként 2-2, egyenként 4 szobás lakással, hatalmas, raktárnak szánt pincével, a padláson egy 3 szobás fürdőszobás lakással épült meg. Az épület fénykorában a mainál sokkal díszesebb tetejét fém, „John Fowler és Tsa Gőzekék”felirat díszítette. A terveken Wellisch Sándor és Gyula pecsétje olvasható, melyeket „Tekintetes John Fowler és Comp. építkezése Kelenföldön” címmel a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Műszaki Osztálya ellenjegyzett 1896-ban. De ki volt John Fowler és mit keresett Kelenföldön?
 
John Fowler mérnökember volt ködös Albionból, Leeds városából, 1826 és 1864 közt élt rövid életét számos világhírű mezőgazdasági gép feltalálásával töltötte, de pl. 1860 májusában az ő főmérnöki irányításával indult meg a londoni metró építése is.  Leghíresebb találmánya, mely nevét szerte a világban ismertté tette, az 1855-ben konstruált gőzeke volt. Két, egymással szemben álló gőzgép fémsodronnyal mozgat 1-1, egymással szemben, párhuzamos nyomvonalban haladó ekét. Megbízhatóságának köszönhetően használata gyorsan terjedt nemcsak az angol gyarmatokon, de szerte Európában is. Belgium, Németország, Egyiptom, Dél-Afrika, Új Zéland, Kuba, India és Ausztrália mellett Prágában és Magdeburgban is jelen voltak.
Magyarországra 1888-ben érkezett meg az akkor már Robert Fowler által vezetett “John Fowler and Co.”, először irodát, majd rá 8 évvel bemutatótermet, raktárt és javítóüzemet nyitott, így biztosítva a magyar gazdáknak a gőzeke garanciális javítását, alkatrész utánpótlását és a bérszántás lehetőségét is.
1897-es, a „Köztelek” folyóirat júniusi számában megjelent hirdetésük szerint itt, Kelenföldön a „vasút állomással szemben épített új telepükön a gőzeke szerkezetről tárlatot rendeztek be. Ugyanott teljesen berendezett tartalékrész-raktárt, és javító műhelyt tartanak fent.” „Budapestről a keleti (központi) pályaudvarról, és a Déli vasúttal Budáról könnyen elérhető.”
Megbízhatósága ellenére a gőzeke nehezen terjedt Magyarországon, mert persze drága volt, és igazán csak nagy táblaméretek megművelésekor volt rentábilis a használata. Ennek ellenére 1910-re 350 darabot adtak el az országban. Az elsőt Habsburg Frigyes főherceg béllyei birtokán (ma Horvátország) alkalmazták, az utolsót az 1960-as években a békés megyei Zsadányi Állami gazdaságban. Utolsó darabja 1965-ben került a Mezőgazdasági Múzeum tulajdonába, majd 1972-ben Keszthelyre, a Georgikon Majormúzeumba.
Az épület második világháborút követő, 1955-ös, siralmas helyesírási hibáktól hemzsegő építési engedélyezési tervei – beköszöntött a szocialista kultúra – szokásosan keserves lakásleválasztásokról szólnak, de ekkor javították ki a háborús sérüléseket is. Meglepő módon ’55-ben még mindig az angol gyár volt a tulajdonos, de a cég neve lassan, és azóta is biztosan kopik az épület faláról, ahogy emléke is a köztudatból.
Az öreg ház hősiesen állja az időt, a hatalmas forgalmat, zajt, port, rázkódást, és a megbecsülés teljes hiányát. Melléképületei rég eltűntek már. Ahogy a hivatalos iratokban olvasni: „a Budaörsi út 101. szám alatti telken lévő épület védett. Bontásához, esetleges átépítéséhez, bővítéséhez a védett épületekre vonatkozó mindenkori szabályok szerint kell eljárni.
Reméljük, hamarosan jut kis pénz és jóakarat e szép, jobb sorsra érdemes ház megmentésére.
 Forrás:
Képek:

Hozzászólások

Kelenföldi kiskastély — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhat + tizenhét =