Kossuth tér. Lassan naponta visz oda a munkám, és bár sok ott a szépség, híresség, nálam messze a teret északról keretező bérház viszi a pálmát. Pedig nem híres, nem történelmi, „csak” túlélte a pesti XX. századot, ami, mint tudjuk, nem kis teljesítmény. Áll és őriz egy régi, lassan 80 éve eltűnt extravagáns eleganciát, aminek halavány nyomait keressük az ehhez hasonló honlapokon.
 
A Kossuth tér 13-15 alatt ma álló bérház megrendelője a Magyar Állami Kőszénbánya Rt. Nyugdíjintézete volt, a tervező Málnai Béla, az építés éve 1927.
Anno, a háború előtt a munkaadók bérházak építésébe fektették pénzüket, hogy a lakásbérlésekből befolyó alapból gondoskodjanak kiöregedett munkavállalóikról. Ennek a rendszernek köszönhető sok szép, öreg bérház Budapesten.
Málnai Béla, a tervező a két világháború közti építészet egyik meghatározó alakja volt, modern terveiről híres, itt, ezen a házon azonban nem a modernitás a hangsúlyos, sőt. A megrendelő, az Országház közelsége, és a hely, a tér szelleme vélhetően megkötötte az egyébként kevésbé akadémikus tervező kezét, főleg a belső elrendezésre a barokkos lendület jellemző. És végtelen finomság, elegancia.
Érdekes még, hogy ekkor, az 1920-as években Málnai volt Vígszínház díszlettervezője. A Kossuth téri ház előcsarnokának magas balkonja kicsit színházas hangulatú – lehet, hogy onnan az ihlet? Kovácsoltvas kapui, külső és belső díszei, mint annyi más kovácsolt szépség a városban, Jungfer Gyula kovácsmester műhelyét dícsérik, szobrait Beck. Ö. Fülöp faragta. Földszintjén 1938-ban nyílt meg a szintén Málnai tervezte, rövid életűnek bizonyult Elysee kévéház, biztos gyönyörű volt…
Lévén bérház, kovácsoltvas, magas kapuja – joggal – zárva van a kíváncsiskodó idegenek előtt. Kivéve, ha egy-egy lakó jóvoltából megnyílnak az ajtók, és beslisszolhat a boldog házcsodáló. Mai jó szerencsém termése az alábbi néhány fénykép.
 
 
Részlet a híres, elipszis alakú lépcsőházból…
 
 
…közelebbről…
 
……a bejárati kapuzat bentről…..
 
 
….és az előcsarnok, amitől a mai Pesthez szokott látogatónak igencsak leesik az álla….
 
 
…. és a dísz(?) kandalló, márvány-gyanús kerettel és kövezettel….
 
 
Dacára frekventált helyének, a Parlament közelségének, a térre szórt milliárdoknak, és a háború óta eltelt 75 évnek, a ház fala tele van lövésnyomokkal. Vajh’ meddig?
De így is szép. Hihetőbb, hogy a miénk. Pesti. 🙂
Forrás: Déry Attila: Belváros-Lipótváros
             Budapest építészeti topográfia
             Terc Kiadó 2005
 

Hozzászólások

Kossuth téri kedvenc — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenkettő + tíz =