Garas utca

Annyira beleszerettem Málnai Béla csodálatos Kossuth téri bérházába, hogy körülnéztem, mi szépet látni még tőle. És lőn, egy másik rég csodált kedvenc.A Garas utcában sok szépség van, megkockáztatom, a Garas utcában csupa szépség van, és nem csupán az öreg fáknak köszönhetően. Az egyirányú, békés, nyugis utcán ahogy halad az ember, először is mintha nem is a Szilágyi Erzsébet fasorból nyílna az utca, pláne nem az alapjáraton is zűrös, hát még robbantott állapotában zajos, mocskos Széll Kálmán tértől 500méterre. Békebeli nyugalom, … Olvasd tovább →

Lechner kézjegye

Egy régi tartozás.Ezer éve nézem, csodálom, kerülgetem, hátha megnyílik az ajtó, és megnézhetem, milyen. A Mester utolsó munkája.   A furcsa, fegyelmezett, 100 év után is újnak látszó terméskő lapokkal  fedett ház az Irányi utcában. Aztán voltam egy vezetésen az Iparművészeti Múzeum gyönyörű Lechner kiállításán, és akkor még inkább összeállt a kép. Szóval ezért van címer a házon. Rejtve, magasan. Nem a megrendelőé, akkor szem előtt lenne. Nem, ezt magának tette fel Lechner, névjegyként, mint egy középkori festő az elrejtett … Olvasd tovább →

Kossuth téri kedvenc

Kossuth tér. Lassan naponta visz oda a munkám, és bár sok ott a szépség, híresség, nálam messze a teret északról keretező bérház viszi a pálmát. Pedig nem híres, nem történelmi, „csak” túlélte a pesti XX. századot, ami, mint tudjuk, nem kis teljesítmény. Áll és őriz egy régi, lassan 80 éve eltűnt extravagáns eleganciát, aminek halavány nyomait keressük az ehhez hasonló honlapokon.   A Kossuth tér 13-15 alatt ma álló bérház megrendelője a Magyar Állami Kőszénbánya Rt. Nyugdíjintézete volt, a tervező Málnai Béla, az … Olvasd tovább →