Hűvös domboldalon, magas fák alatt elegáns, egyszerű, öreg ház áll.


Bár a mai képen – és gondolom, az ottlakók kedvén is – sokat ront a ház előtt éktelenkedő, ocsmány konténer, azért ami szép, az szép. A villa biztos, hogy második világháború előtti, ha nem is sokkal, és  – csoda – elkerülte a XX. század második felének fizikai és ízlésbeli rombolása. Érintetlen elegancia. Ritka. A környék az 1930-as években kezdett beépülni, jellegzetes, terméskő falakkal fogták meg az agyagos domboldalakat, falazták a környékbeli villák pince-alagsori szintjeit.


A mai címén Tájék utca 1. a „Sashegy Dűlőn” kapott építési engedélyt 1941 június 26-án. A tervező Csemegi József, róla azt lehet tudni, hogy az ő tervei szerint újították fel a Várnegyed Mária Magdaléna templomának csonkán maradt tornyát a 1950 és 1952 között. A templom maga kevésbé sérült, mint a Mátyás templom, felújítását azonban Rákosi elvtárs nem engedélyezte, mondván, túl sok templom áll Budán. Amit a háború meghagyott, Rákosi személyes utasítására rombolták le.

A békés, sashegyi villa megrendelője bizonyos Oláh Andor, kinek foglalkozása a rejtélyes „magántisztviselő”, mi később, a viharos, magántulajdont üldöző kommunizmus idején sem szúrt szemet. Az első engedélyek 4 szoba-hall-cselédszoba-loggia – garázs-lakókert együttesére szóltak, némi utólagos átalakítással 1943-ban.


Az építkezés elhúzódhatott, a lakhatási engedélyt szegény tulajdonosok csak 1944 nyarán kapták meg, így kevés idejük adatott meseszép családi házuk és kertjük élvezésére.
A történet meglepetése ott kezdődik, hogy az 1948-as, 51-es, majd 1963-as, akkoriban már Meredek utca 48-ra szóló, háborús károk felújítására, illetve át-és leválasztásokra kért és kapott engedélyek a békebeli negyvenes évek építtetőjének nevére szólnak, ami nagyjából példátlan, vagy legalábbis rendkívül szerencsés ritkaság a vad, később szelidülő kommunizmus Budapestjén. Ugyan a társbérlet rémálma – az átalakításokból ítélve – nem kerülte el az itt lakókat, legalább földönfutóvá nem kellett válniuk, amiért szép otthont építettek családjuknak. A nyolcvanas-kilencvenes évek hullámpala – barnatető – kutyaólablak- műanyag rohama is elkerülte a házat.

A villa áll, ugyanolyan szép, mint az eredeti terveken, árnyékban, a domboldalról csodálja a várost. A bejárat fölött kis szobor látszik. Talán védőszent? Úgy tűnik…..


Hozzászólások

Béke szigete — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hat + 11 =