Ez a blog régi budapesti házakról szól. Írója idegenvezetőként tengeti életét immáron 15 éve, de az öreg, kopott, díszeitől gyakran megfosztott, csak az értő szemekkel szépnek látható házak iránti szeretete sokkal régebbi. 
Állandóan házakat, ablakokat, teraszokat bámulok, fényképezek, megcsodálom, ha egy balkon tele van virággal, ha egy megmaradt metszett, színes üveg ablakot, mívesen kovácsolt korlátot látok. Megérintem a korlátok sima fáját, a megmaradt falburkolatot,  ablakpárkányokat, megcsodálom a homlokzatok díszeit. 
Érdekel, kinek, minek épültek, és milyenek voltak, amikor még érdekelt mindenkit, milyen szép ez a város. Amikor még éltek a kávéházak, vendéglők, amikor még pezsgő társasági életéről volt híres Budapest. Amikor még volt gazdája a városnak, a háztulajdonosok tisztán, barátságosan tartották a házakat, a járdákat, a kávéház küszöbétől a kéményekig mindennek volt arca, stílusa, gondos vigyázója. Amikor még otthonos volt ez a város, kávéillatú és – elképzelésem és olvasmányaim szerint – sokkal zöldebb, barátságosabb és egészen biztosan élhetőbb is volt, mint most.
Blogomban régi, nagyrészt a második világháború előtt épült, de még most is látható, bár időnként nehezen felismerhető házakról írok. Megszólalnak a falak, és regényes történeteket mesélnek az arra figyelő kedves érdeklődőnek….
Megcsodálja néha, milyen gondosan, részleteiben milyen mestermunkaként épült 1-1 pesti – vagy éppen budai – ház, ami a mindennapjainkhoz tartozik, és amikről tulajdonképpen semmit nem tudunk? Amennyiben érdeklik a részletek, amelyek sem útikönyvekben, sem tankönyvekben, de talán még nagymamáink családi történeteiben sem voltak benne, várom szeretettel budapesti városjáró sétáimra.


Hozzászólások

Kedves Olvasó! — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

17 + tizenkettő =